Életem 47 éve során volt már néhányszor vadiúj Nemzeti Alaptanterv, és mindig akkora vitát, vagy inkább vélemény-gázfelhőt idézett elő, mint egyszeri ember a szemes bableves elfogyasztása után 2,6 órával. Nem hinném, hogy sajtómunkatársaknak kellene megítélni, milyen is a friss NAT (nem kell-e Ottlik, kell-e Herczeg, stb.), azonban néhány alapvetést nem árt rögzíteni: már ami nem az iskolára, hanem az otthonra vonatkozik. Az ugyanis mintha nem látszana a gázfelhő-vitától.
1. Ne bámuld barom módjára az idiótábbnál idiótább televíziós vetékedőket meg showműsorokat, inkább beszélgess gyermekeddel – akár az olvasásról, írásról, tanulásról, könyvekről is.
2. Ne törődj azzal, ki van benne a NAT-ban: ajánl kötetet-írót-költőt sarjadnak, sőt, a legjobb, ha tenmagad olvasol: mint jó minta, akár még hatással is lehet a gyermekre.
3. Attól még, hogy a tanár idegroncs és kiégett, te maradhatsz nyugodt és lelkes: végül is a gyermek a tiéd, nem az övé.
4. Ha egykoron vettél könyvet a kezedbe, idézz azokból sziutációkat, élethelyzeteket a 21. századra lefordítva: hidd le, a gyerek értékelni, sőt, érteni fogja.
5. Ne te döntsd el, hogy Szabó Magda jobb vagy a Harry Potter: majd az ifjú befogadó eldönti.
6. Még soha egyetlen nebuló sem vakult meg kötelező olvasmánytól: még csak hülyébb sem lesz tőle, hidd el.
7. Ha valamely könyv a gyermek számára olvashatatlannak bizonyulna, ha van rá mód, mutasd meg neki filmen: a sztori legalább meglesz.
8. Áruld el utódodnak, melyik könyvet utáltad a legjobban a suliban: a sorsközösség bizalmat ébreszt.
9. Ha még nem hallott a népi-urbánus vitáról, mesélj neki róla: legalább értse, mi ez az egész hisztéria.
10. Gondolkozz el azon, te gyerekként mire lennél kíváncsi 2020-ban a világból.
Tóth Csaba Zsolt
Hozzászólások