Nincs olyan területe az életnek, amit – mióta csak létezik a definíció- ne szőtt volna át a politika. Ott van velünk a boltban, az iskolában, a templomban, a munkahelyen, de még akkor is, amikor önfeledten szórakozunk. Így volt ez anyáink, nagyanyáink, sőt, az összes elődünk idejében. De mi történik akkor, ha a politika nem csupán jelen van minden pillanatunkban, de irányítja is a cselekedeteinket, neki nem tetsző esetben pedig szankcióval is sújtja? George Orwellt is foglalkoztatták ezek a kérdések, a politika szövevényes pókfonalának ereje pedig két fő művének is termékeny táptalajjal szolgált. 74 éve ezen a napon hunyt el a világhírű angol író, akinek disztópikus víziójával sajnos egyre több párhuzamot talál a hétköznapok főhőse.
George Orwell a brit korona ékkövében, Indiában, azon belül is Motihariban látta meg a napvilágot Eric Arthur Blair néven. 1911-ben költözött édesanyjával és nővérével Angliába a tanulmányai miatt. Írói tehetsége hamar megmutatkozott, már a gimnáziumban is megjelentek írásai. Az egyetemi tanulmányaihoz nem sikerült ösztöndíjat szereznie, így az eső áztatta Angliából vissza kellett költöznie Indiába, ahol
öt évet szolgált helyettes felügyelőként a burmai rendőrségnél.
1927-ben beadta felmondását, melyben egyes források szerint az angol gyarmati politikával való egyet nem értés is fontos szerepet játszott. Ezt követően Párizs és London volt az otthona, ahol csavargókkal, koldusokkal töltötte az idejét és alkalmi munkákból tartotta el magát.
Ebben az időben kezdődtek a tüdőproblémái, a francia fővárosban kórházi kezelés alatt is állt az őt kínzó tünetek miatt. Erről az időszakáról 1933-ban kiadott egy életből vett beszámolót George Orwell néven „Csavargóként Párizsban, Londonban” címmel.
Regényei elismerést igen, biztos megélhetést viszont már nem tudtak biztosítani neki, így tanításból élt és könyvesboltokban dolgozott. 1936 fontos évnek számított az életében, hiszen megnősült, majd az év vége felé Barcelonába utazott, hogy a spanyol polgárháborúról tudósítson. Itt megjárta az aragóniai frontot is, ahol találat érte a nyakát, de ez sem tántorította el attól, hogy tovább harcoljon. 1937 közepére a spanyol kommunisták megkezdték leszámolásukat a milíciával, ezért Orwell és felesége elmenekültek az országból. Miután több harcostársát is megölték a kommunisták, kialakult benne egy rendíthetetlen bizalmatlanság Szovjetunió felé, ráadásul
rettegett attól, hogy merénylet áldozatává válik.
1938-ban feleségével adoptálták kisfiúkat, Richardot, ám Orwellt ugyanebben az évben diagnosztizálták TBC-vel. Betegsége ellenére dolgozott a BBC-nél, majd a második világháború vége felé megírta első fő művét, az Állatfarmot, ami a politikai erőviszonyok alakulása miatt akkor még nem jelenhetett meg.
Felesége halála után a skót partok közelében levő Jura szigetén telepedett le, ahol megírta híres regényét, az 1984-et, amelyben egy civilizációt leigázó, végletesen totalitárius rendszert vázolt fel. A könyvet 1949-ben adták ki. Orwell mindössze pár hónappal élte túl főműve megjelenését, hiszen 1950. január 21-én meghalt tüdőtuberkulózisban.
George Orwell nem csupán a magánéletében járt be nagy utat, de írói munkásságában is. Előre vetített egy olyan társadalmat, mely az egyént teljesen uralma alá vonja, még a gondolatait is irányítja, ha a hatalom szempontjából szükséges, akkor nem rest kemény eszközökkel szankcionálni sem.
A soha sem lankadó félelem magjának elültetése a Nagy Testvér létezésének sokrétű tudatosításával, a Gondolatrendőrség minden gondolatmorzsára kiterjedő alaposságával pedig körbevonja a létezést egy konstans feszültséggel, mely gúzsba köti ennek a disztópikus államnak minden polgárát. A szabadság egy elvont fogalommá válik, egy megfoghatatlan, valaha létezett delíriummá, melynek elérését több fronton is ellehetetleníti a hatalom.
Ha a szívünkre tesszük a kezünket: megannyi párhuzamot tudnánk vonni a történelemkönyveknek köszönhetően az orwelli világgal. És bizony azt is ki lehet jelenteni, hogy
néhány árnyalata erős déja vu érzést generál napjainkban is.
Ahogy Orwell fogalmazott: „A szabadság az, ha szabadságunkban áll kimondani, hogy kettő meg kettő négy.” Szabadság az, ha leírható minden tény feketén, fehéren. Szabadság az, ha az információkat nem zavarják a propaganda által kibocsájtott zajok. Szabadság az, ha a kimondott véleményért nem kell tartani a szankcióktól. A szabadság az, ha a valóság nem szorul kozmetikázásra. Hogy mit mondana most, 2024-ben George Orwell? Talán csak annyit,
Hozzászólások