100 év alatt csupán egyszer hagyta el Debrecen határát.
Budapestre utazik a Déri Múzeum egyik szarkofágja– a múmia azonban marad Debrecenben– olvasható a Déri Múzeum közleményében. 1925 májusában érkezett az intézménybe a Déri gyűjteménnyel két értékes szarkofág, melyek a csaknem 100 esztendő alatt csupán egyszer hagyták el a város határát.
Az egyik most ismét utazni fog, méghozzá a fővárosba, a ,II. Amenhotep és kora– A fáraó sírjának felfedezése nevet viselő kiállításra a Szépművészeti Múzeumba.
A múzeum 1930-ban nyitotta meg kapuit. Látogatói a nyitás óta láthatják a gyűjtemény ókori tárgyait, amelyek az egyiptomi kiállítás és a múzeum egészének is egyik legfőbb vonzerejét jelentik. Az intézmény 404 darabos egyiptomi gyűjteménnyel rendelkezik.
Távollétében a Déri Múzeum látogatói sem maradnak különleges élmény híján, a szarkofág utazása miatt ugyanis az eddig benne rejtőző múmiát láthatják majd a kiállításban.
részletezi a közlemény.
A közlemény kiemeli, hogy a két szarkofág a bennük elhelyezett múmiákkal egyetemben a magyar múzeumi gyűjtemények különlegességei közé tartoznak. Magyarországon ugyanis ritka kincsnek számítanak az ilyen jó állapotban fennmaradt óegyiptomi koporsók és emberi maradványok.
Hogyan kerültek Debrecenbe a múmiák?
A múmiák első, dokumentált megjelenése XIX. század végén, Ferenc Ferdinánd főherceg egyik tengeri utazásához kapcsolódik. Keszthelyi Ágnes írásából megtudható, hogy 1892 – 1893 között az S.M.S. Kaiserin Elisabeth hadihajó fedélzetén a főherceg tanulmányutat tett Egyiptomba is. Itt jutott hozzá – valószínűleg diplomáciai ajándékként – a két múmiához. Hazatérése után a Belvedere-ben állították ki az expedíción begyűjtött tárgyakat. A két múmia évekkel később a Dorotheum aukciós házba került, ahol 1918. október 10-én Déri Frigyes megvásárolta őket összesen 2770.- koronáért. A műgyűjtő úgy rendelkezett, hogy halála után a műtárgyak Debrecenbe kerüljenek, ahol a Déri Múzeum 1930-as megnyitása után állandó kiállítási tárgyként szerepelnek a tárlatokon.
A múmiák pontos történetét több kutatás is igyekezett feltárni. A XX. század utolsó évtizedeiben kezdődő vizsgálódások alapvetően történeti és orvostudományi irányban indultak meg. Előbbi esetben az elhunytak társadalmi hátterét, életmódját és temetkezésének körülményeit igyekeztek feltárni. Utóbbi az esetleges betegségekre, a halál okaira, a testfelépítésre és a mumifikálás nyomaira fókuszált.
Az elmúlt 25 évben a vizsgálatok révén számos új információ látott napvilágot. A legjelentősebb tudományos eredményeket Dr. Endes Jánosnak és Dr. Vargha Gyulának (1988); Keszthelyi Ágnesnek (2006); Vozil Irénnek (2013); valamint a Kenézy Kórház Központi Képalkotó Diagnosztikai Osztályának és a Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrum OLKD Tanszékének kutatóinak és orvosainak (2012 – 2013) köszönhetjük.
A névtelen szarkofág
A fővárosba utazó óegyiptomi szarkofágban egy, a vizsgálatok szerint körülbelül 40-50 éves személy holtteste fekszik, aki az Újbirodalom korában, a XVIII. dinasztia uralkodása idején élt. Bár Déri Frigyes korábban nőként vette be a katalógusba, mind az 1988-as, mind pedig a 2012-es röntgen és CT-felvételek megerősítették, hogy férfiról van szó.
Az elhunyt egykor kiváló fizikai adottságokkal rendelkezett, testfelépítése robusztus, magassága elérte a 170 centimétert. Bár csontjai és ízületei nem voltak a legjobb állapotban, ez életkorából adódóan természetesnek tekinthető. Fogsora erősen hiányos, emellett sok kopott, gyulladt, illetve tályogos foga volt. Betegségre utaló nyomokat nem sikerült azonosítani és a halál okát sem lehet megállapítani. A holttestet szinte bizonyosan Thébában kísérték utolsó útjára, sírjának pontos lelőhelye ismeretlen. Jelenleg egy szikomor fából készült szarkofágban látható, azonban a röntgenfelvételek szerint a múmiát eredetileg nem ebben helyezték el. A jelenségre magyarázat lehet, hogy a temetkezés térségében a XXI. dinasztia idején elszaporodtak a sírrablások, így számos múmiát új, egyszerűbb koporsókban, rejtett sírokban helyeztek el.
derül ki a múzeum közléséből.
A szarkofágon egy arc látható, amelyet okker vörösre festettek. Külön festették meg rá az arc többi részét, a fejet sötétkék-okkersárga paróka keretezi. A mellkason keresztbe tett karokat és az öklöket szintén plasztikusan megformázták.
A díszítés során az óegyiptomi hitvilág jellegzetes szimbólumait használták, például lótuszvirágot, dzsed-oszlopot és udzsat-szemeket. Ezek mellett a halotti kultusz védőisteneit is megjelenítették: Anubiszt, Íziszt, Nephtüszt és Nutot, valamint Hórusz fiait. A fedélen látható, gyöngyfüzérekből és virágdíszből álló uzeh-gallér az egyiptomi felsőbb társadalmi réteg jellegzetes ünnepi viseletéhez tartozott, ami az elhunyt előkelő rangját támaszthatja alá.
A szarkofágon olvasható feliratok töredékesek. Az istenek neveit több helyen elírták, a nevek jeleit felcserélték.
Az elhunyt nevének fenntartott hely nincs kitöltve.
Hor szarkofágja
A másik szarkofág marad a cívisvárosban, mely egy fiatal felnőtt korában elhunyt személy múmiáját rejti.
A Déri-féle leírás alapján, illetve a koporsó megformálása és feliratai miatt a maradványokat egy férfi holttesteként azonosították, egészen 1988-ig. Ekkor a radiológiai vizsgálatok kiértékelése során a szakértők biztosnak vélték, hogy inkább női múmiával van dolguk. A 2012-es CT-vizsgálatok megint változást hoztak: a jobb minőségű, sokkal részletesebb felvételek alapján egy férfi teste rajzolódott ki.
Az azonosítást talán az is nehezítette, hogy az elhunyt meglehetősen gyenge testfelépítésű volt, vélhetőleg nőies vonásokkal rendelkezhetett. Alacsony volt, alig haladhatta meg a 150 centimétert. A a csontjait és ízületeit nem érte nagyobb megterhelés, ami szintén magasabb társadalmi státuszára enged következtetni. Fogai ugyancsak rossz állapotban voltak.
Betegséget nem, viszont csonttöréseket azonosítottak az ő esetében. Az 1988-as vizsgálat a halál okára is talált magyarázatot: egy hatalmas, tarkóra mért ütés, ami szétroncsolta a koponyáját. A 2012 – 2013 vizsgálat ezt kétségbe vonta, és a sérülést posztmortemnek minősítette a mellkasi zúzódásokkal együtt.
A fiatal férfi holtestét a Kr.e. IV. században, a XXX-XXXI. dinasztia idején helyezték örök nyugalomra Ahmimban. A szarkofág az 1.sz. koporsóhoz hasonlóan szikomor fából készült. A fedél felső részén ugyancsak egy parókával keretezett, plasztikusan megformált arc látható, amire egy külön faragott szakállat is felerősítettek. A koporsó díszítései között szintén megtalálható rajta a dzsed-oszlop és az uzeh-gallér is.
A szarkofág központi helyén ábrázoltak egy szárnyas szkarabeuszt, mint a feltámadás jelképét, valamint egy mumifikálási jelenetet is. Ezen Anubisz hajol egy halottas ágy fölé, és éppen a balzsamozást végzi. Az ágy alatt a kanópuszedények láthatók, amelyeken kivehető három Hórusz-fiúk ábrázolása (Amszet, Hapi, Kebehszenuf), a negyedik erősen lekopott (Duamutaef). A szarkofágon olvasható feliratok sok érdekességet rejtenek, ugyanis az áldozati imáknak és fohászoknak köszönhetően azonosítható az elhunyt neve (Hor), valamint családja is. Vozil Irén kutatásai kiderítették, hogy egy papi dinasztia sarjáról van szó. Az apja (Nesz-min) a királyi szobrok felügyelője volt, anyja (Ta-serit-min) pedig templomi táncosnő. Ennek megfelelően Hor is pap volt, és apja utódaként örökölte annak címeit is.
Hozzászólások