Somogyi András a SztárVárban és a Mi kérünk elnézést című műsorban is szerepelt már a 2000-es évek közepén, 2008 óta állandó fellépője a népszerű Showder Klub című műsornak. Facebook-videóit milliók nézik. Május 30-án 19 órakor a VOKE Egyetértés Művelődési Központjában lép fel Hangok a fejemben című önálló estjével.
Hogyan tanultad meg parodizálni a hírességeket?
Ezt nem lehet tanulni. Ez egy adottság, hogy egy személyt meg tudj jeleníteni, a gesztusait és a hangját utánozni. Belülről jön.
Nem tudnám megtanítani senkinek, hogyan utánozza Orbán Viktort. Vicc lesz belőle, ha megpróbál hasonló stílusban beszélni.
Mindig azt mondom, hogy ha nyernék az ötöslottón, akkor is ezzel foglalkoznék. Maximum a fellépéseim helyszíneit válogatnám meg. Már most is erősen szelektálok, ezért kezdtem bele az önálló estembe. Az a legjobb a lelkemnek, ha ki tudok teljesedni a színpadon egy olyan közönség előtt, akik az én műsoromra kíváncsiak.
A műsoromat még egy céges rendezvényen is a legjobb tudásom szerint adom elő, ahol mostohák lehetnek a körülmények. Előttem van a svédasztal, és járkálnak az emberek. Az egyik alkalommal valaki megállt, és azt mondta, hogy egyek inkább. Előfordulnak ilyen méltatlan szituációk.
De volt olyan céges rendezvény is, ami közel úgy sikerül, mint egy önálló est, mert annyira befogadók voltak. Leülnek, felém fordulnak, végighallgatnak, és értik a poénokat, tapsolnak, nevetnek. Nekem ez a lényeg, nem a fizetség. Ebből élek, de nem a pénzért csinálom.
Szinte már az indulásakor, 2005-ben csatlakoztál a Dumaszínházhoz. Hogyan ismerted meg őket és a stand-up comedyt?
16 éves koromban fordult meg a fejemben, hogy ezzel szeretnék foglalkozni. Úgy éreztem, hogy a színpad az otthonom. De nem tudtam, hogyan induljak el ezen az úton. Nem volt hátszelem, nem volt ismeretségem. A Pesti Est programmagazinban láttam meg, hogy a Dumaszínház – ami akkor még a Godot Galériában működött – tehetségeket keres Fiatal Félőrültek Fesztiválja címen. Meg volt adva Litkai Gergely száma, felhívtam. Elmondtam, hogy az én produkciómban az a különleges, hogy amikor valakit utánzok, akkor azzá is válok. Eleinte még szkeptikus volt. Valószínűleg tényleg őrültek vagy félőrültek hívogatták napi 24 órában, mert nem egyet én is láttam ott, például egy krapek guminővel táncolt a színpadon. Amikor lehetőséget kaptam, annyira izgultam, hogy csak arra emlékszek, hogy felmentem a színpadra, majd a végén a nagy tapsra és hogy lejövök. Utána Ardai Tamás névjegykártyát kért tőlem, mert a Viasat3-as SztárVár című bábkomédiába keresett szinkronhangokat. Meg volt győződve róla, hogy én már korábban is ezzel foglalkoztam, pedig az utcáról mentem be.
A TV2-n akkor indult a Mi kérünk elnézést című politikai kabaré, amit nagyon szerettem, mert színészekkel játszhattam együtt benne. Amikor megszűnt, akkor mentem át az RTL-re a Showder Klubba, ami a mai napig tart.
Emellett 2005 óta haknizom, de az önálló nagyesteket most kezdtem el, korábban a Dumaszínházasokkal és más csapatokkal mentem fellépni.
Nem nehezebb egyedül fellépni, mint egy társulattal?
Csapatban lenni hálásabb, de az én pályám úgy alakult, hogy magányos farkas maradtam.
Például, amikor 19 évesen bekerültem a Dumaszínházba, már ott volt Kovács András Péter, Kőhalmi Zoltán, Litkai Gergely, Hadházi László, azok, akik már akkor is nagy neveknek számítottak. Én odamentem, köszöntem, megcsináltam a műsort, udvariasan megköszöntem a lehetőséget, majd hazajöttem. Nem ültem le velük beszélgetni az előadás előtt vagy után. Ők emiatt beképzeltnek hittek.
Itt jön az, hogy mit tanácsolnék a fiatal kollégáknak: ülj le velük beszélgetni! Én úgy éreztem, hogy van egy összeszokott társaság, és nem vagyok méltó megzavarni a köreiket. Nyilván váltottunk pár szót, de nem éjszakába nyúlóan. 19 évesen nem tudtam mit kezdeni a helyzettel. Az lett a vége, hogy egyedül maradtam. Most is jó a viszonyom a Dumaszínházzal, de nem vagyok egy társulat tagja sem. Mindig meg lehet keresni, vendégszerepeltem több helyen is, de magányos farkas vagyok.
Az a legszerencsésebb, ha valaki meg tudja valósítani önmagát. Azonban ugródeszkákra szükség van. Lehet, hogy másoknak éppen az tesz jót, hogy egy társulatban maradnak, és erősítik egymást.
Mit kell tudni a parodizálásról?
Amit én csinálok, az nem összekeverendő a csúfolódással. Nem arról van szó, hogy azért leszek Dobrev Klára, mert felveszek egy piros kosztümöt és egy fekete parókát, hanem megjelenik a karakter gesztikulációja, mimikája és hangja. Csak akkor kapcsolom be a kamerát vagy viszem színpadra a figurát, ha tudok vele azonosulni. Most azt mutatja a tendencia, hogy ez működik.
Nem karikatúrát csinálok, hanem tényleg átveszem a karaktereket. Nem egy nagy stílusjegyet emelek ki, hogy sejpít vagy pösze.
A járvány hatására elkezdtél videózni. Nagyon sikeresek a videóid, amiket sokszor a testvéreddel közösen készítetek. Szinte mindig autóban készítesz videókat. Mi ennek az oka?
A kovid alatt jöttek új karakterek, például Karácsony Gergely, Márki-Zay Péter, Jakab Péter.
Az első nagy figura a kovid alatt Kajdi Csaba volt, aki vezetés közben készített élő bejelentkezéseket. A hitelesség kedvéért én is beültem az autóba, csak én nem vezettem közben, mert úgy egyszerűbb volt. Aztán jött a Kajdi Csaba taxiban, amikor már az anyósülésben levő vendégként szerepeltem. Mindenki utazik autóval. Így jött az autós vonal.
Nem mindig autóban veszem fel a videókat. A szilveszteri különkiadásban például más helyszínen vannak a paródia alanyai, lehet ez akár egy kórház is, amikor Márki-Zay eltörte a kezét.
Említetted, hogy sok új karaktered lett a járvány alatt. Melyik a kedvenced?
Mindig a legújabbak. Ilyen volt pár hétig Karácsony Gergely. Elkísértem a boltba a kedvesemet. Nem szeretek vásárolni, és azt vettem észre, hogy Karácsony jellegzetes hunyorgását és mosolyát vettem fel. Gyerekkorom óta óhatatlanul átveszem azoknak az embereknek a viselkedését, hanghordozását, akikkel foglalkozok. Aztán egy idő után visszakapja mindenki az igazi Somogyi Andrást a következő alanyig.
Melyiket nehezebb visszaadni egy személynek a hangját vagy a mimikáját?
Nekem nem megy egyik a másik nélkül. Ott volt annakidején Sólyom László, volt egy jellegzetes hangja, furcsa lett volna azt úgy hoznom, hogy közben nincs meg az a kissé riadt tekintete.
Az emberek általában a nemtetszésüknek adnak hangot. Viszont volt olyan ismert személy, aki kifejezte, hogy tetszett neki az ahogyan kiparodizáltad?
Nemrég megkeresett Gáspár Győző, és gratulált. Azt mondta, hogy nagyszerű volt, nagyon jól szórakozott rajta. Egyáltalán nem sértődött meg rajta. Kellemes meglepetés volt számomra is. Ismerem őt száz éve, de nem gondoltam, hogy ezeken az erős mondanivalóval rendelkező paródiákon ilyen jól szórakozik.
Cylának is nagyon tetszik. Még az is lehet, hogy lesz közös projektünk. Örülök neki, ha ezek a paródiák nem csak a nagyközönségnek, hanem a parodizált alanynak is tetszenek.
Márki-Zay Péter számtalanszor gratulált. A róla készült videóm alatt ott van a kommentje. Többször is kiposztolta, hogy nézi a róla készült paródiavideót, és odalinkelte, hol lehet megtekinteni. Teljesen mindegy ki melyik oldalon áll politikailag, ez jólesik. Nyilván elképzelhetetlennek tartom, hogy Orbán Viktor megossza a róla készült paródiámat, de ha megtörténik, akkor jól fog esni. Vagy például Gyurcsány Ferenc se osztaná meg. Márki-Zay szakított a hagyományokkal, szerintem ez egy jó irány.
Lehetne minden politikus lazább, mert ezek nem gyűlöleten alapuló paródiák. Nem szabad őket olyan szinten komolyan venni.
Május 30-án Debrecenben lépsz fel a Hangok a fejemben című önálló esteddel. Mesélnél erről?
Voltam már kisebb klubesteken Debrecenben, és mindig kiemelkedően jó volt a közönség. Nagyon szívesen járok vissza a városba. Ez abban a tekintetben más, hogy a VOKE egy hatalmas, közel 500 fős termében rendezzük. Már több mint 300 jegy el is kelt. Izgatott vagyok, de nagyon várom, mert minél nagyobb a közönség, annál jobb a hangulat, akkor alakul át az egész egy show műsorrá. Nagyon örülök ennek az első komolyabb, nagyvolumenű önálló estemnek. Még Kósa Lajos is eljöhet esetleg, csak ne az első sorba üljön, mert akkor rosszul jár, lennének csipkelődések, de nem szabad ezt komolyan venni. Örülök neki, hogy mindkét oldali nézetű emberek helyet foglalnak a közönség soraiban, igyekszem megszolgálni a bizalmukat.
Említetted, hogy már többször jártál Debrecenben. Melyik a kedvenc helyszíned?
A Lovarda. Még a pályám elején, 2008 körül léptem fel ott. Nem én voltam a fő műsorszám, csak az egyik fellépő. Rengeteg ember volt, akár egy operaházban. Nagyon meghatározó élmény volt. Ezért is örülök, hogy a közel 500 férőhelyes VOKÉ-ba raktuk be a következő debreceni fellépésemet.
Milyen jövőbeli terveid vannak?
Azt tovább viszem, hogy aktualitásokra épül a műsorom. Nem csak a színpadon, hanem a videókban is reflektálok közéleti és politikai eseményekre ilyen-olyan karakterekben. Igyekszem nem túllépni a határt, nem szeretném, hogy átmenjen propagandába vagy személyeskedésbe.
A karakterek hiteles megjelenítése a célom, görbe tükröt tartva, szórakoztató, aktuális témákkal fűszerezve. Sokszor azt olvasom a komment szekcióban, hogy ráépül a saját arcomra Karácsony Gergelyé, vagy Orbán Viktoré, vagy akit éppen megjelenítek. Éppen ezért sokan dicsérik a maszkmesteremet, aminek nagyon örülök, mert jó visszaigazolás, ugyanis nincsen maszkmesterem. Maximum beőszítem, vagy bebarnítom, vagy átfésülöm a hajamat, a kellék esetleg egy szemüveg. Ez az egész belülről jön.
Köszönöm az interjút.
A Hangok a fejemben című estre még kaphatók jegyek a Tixa weboldalán.
Hozzászólások