Ezt egy kedves, lelkes és nagy tapasztalatokkal rendelkező debreceni óvónő készített a csoportjának, akikkel hetek óta nem találkozott.
Hogy mit gondolok erről? Amikor elkezdődött a karantén és elindult az online oktatás kapkodtuk a fejünket, mi szülők, hogy fog-e ez menni? Kisiskolás gyerek mellett a délelőttök szinte teljesen a tanulással, tanítással terheltek, amit az ovis kistesó, vagy kistesók nehezebben kultiválnak. És akkor egyszer csak megjelentek a feladatok az óvodákból…Kétkedve tekintettem erre, ez most komoly? Nincs elég tananyag a suliból még az ovis napi/heti tervet is kövessük. Aztán jöttek a jobbnál jobb videók. Az instrukciók, hogyan köthetjük le a kicsi gyermek figyelmét, hisz kreativitás ide vagy oda, azért 0-24-ben a gyerekkel minőségi időt eltölteni enyhén fogalmazva is „mission impossible”. Hamar ráébredtem, hogy ezek az üzenetek messzemenőkig segítik a napirend betartását és a gyermeknek is könnyebb. Mi például a négyévessel úgy különböztetjük meg a napokat, hogy van az ovinap, amikor ebéd után csendes pihenőt tartunk, és van hétvége, amikor nem mesélnek alvásidőben az óvó nénik. Nehéz ez a helyzet mindannyiunknak, mégis azt kell hogy mondjam, bizony ez nagyon hasznos. Végre megtanuljuk értékelni az igazán fontos dolgokat. Tudunk különbséget tenni érték és töltelék tartalmak között. Talán a későbbiekben sok szülő ráébred arra: nem a tanárt kell a közellenséggé nyilvánítani, ha a gyermek nem tud valamit. Észrevehetné már mindenki, hogy a gyerekeink a hétköznapjaik nagy részét lelkes és odaadó és a szakmáját messzemenőkig tisztelő felnőttekkel tölti. Sajnálom, ha valakinek nem „ez” jutott. A gyermekeim és én szerencsések vagyunk, mert eddigi utunk során csakis hasonló szemléletű pedagógusokkal találkoztunk. Vannak közöttük régi motorosok és vannak pályakezdő fiatalok, akiket a tapasztaltabb kollégák mentorálnak. Most már tudom, hogy kicsik és nagyobbak számára elérhetővé téve a munkájukat látjuk, hogy lelkesen készülnek napról-napra, óráról órára, verset tanulnak, festenek, vágnak, kiegészítőket gyártanak, Ppp-t készítenek, instruálják a gyermekeket, bejelentkeznek online csak, mert ez a hivatásuk.
Így, ilyen szívvel-lélekkel készült a fenti méhes videó is. Azt gondolom nekik is kijár végre a taps és egy hatalmas virtuális „köszönöm”!
Hogy mit gondolok erről? Amikor elkezdődött a karantén és elindult az online oktatás kapkodtuk a fejünket, mi szülők, hogy fog-e ez menni? Kisiskolás gyerek mellett a délelőttök szinte teljesen a tanulással, tanítással terheltek, amit az ovis kistesó, vagy kistesók nehezebben kultiválnak. És akkor egyszer csak megjelentek a feladatok az óvodákból…Kétkedve tekintettem erre, ez most komoly? Nincs elég tananyag a suliból még az ovis napi/heti tervet is kövessük. Aztán jöttek a jobbnál jobb videók. Az instrukciók, hogyan köthetjük le a kicsi gyermek figyelmét, hisz kreativitás ide vagy oda, azért 0-24-ben a gyerekkel minőségi időt eltölteni enyhén fogalmazva is „mission impossible”. Hamar ráébredtem, hogy ezek az üzenetek messzemenőkig segítik a napirend betartását és a gyermeknek is könnyebb. Mi például a négyévessel úgy különböztetjük meg a napokat, hogy van az ovinap, amikor ebéd után csendes pihenőt tartunk, és van hétvége, amikor nem mesélnek alvásidőben az óvó nénik. Nehéz ez a helyzet mindannyiunknak, mégis azt kell hogy mondjam, bizony ez nagyon hasznos. Végre megtanuljuk értékelni az igazán fontos dolgokat. Tudunk különbséget tenni érték és töltelék tartalmak között. Talán a későbbiekben sok szülő ráébred arra: nem a tanárt kell a közellenséggé nyilvánítani, ha a gyermek nem tud valamit. Észrevehetné már mindenki, hogy a gyerekeink a hétköznapjaik nagy részét lelkes és odaadó és a szakmáját messzemenőkig tisztelő felnőttekkel tölti. Sajnálom, ha valakinek nem „ez” jutott. A gyermekeim és én szerencsések vagyunk, mert eddigi utunk során csakis hasonló szemléletű pedagógusokkal találkoztunk. Vannak közöttük régi motorosok és vannak pályakezdő fiatalok, akiket a tapasztaltabb kollégák mentorálnak. Most már tudom, hogy kicsik és nagyobbak számára elérhetővé téve a munkájukat látjuk, hogy lelkesen készülnek napról-napra, óráról órára, verset tanulnak, festenek, vágnak, kiegészítőket gyártanak, Ppp-t készítenek, instruálják a gyermekeket, bejelentkeznek online csak, mert ez a hivatásuk.
Így, ilyen szívvel-lélekkel készült a fenti méhes videó is. Azt gondolom nekik is kijár végre a taps és egy hatalmas virtuális „köszönöm”!
A videót szerkesztette: Virág Anikó, Nagyerdei Óvoda
Török-Papp Csilla
Hozzászólások