A gyerekek, a tinédzserek gyakran ki vannak téve az iskolai bántalmazás különböző formáinak. Ezt a jelenséget nevezik bullyingnak, aminek nem csak az áldozat és a bántalmazó a résztvevői. A bullying jellemzőiről, szereplőiről, megszüntetéséről beszélgettünk Kovács Mészáros Ágnes pedagógiai szakpszichológussal.
A bullying fogalma leginkább a következő magyar szavakkal írható le: zaklatás, szekálás, piszkálás, bántalmazás. Ha egy óvodában, iskolában egy ilyen dolognak van kitéve rendszeresen egy gyerek, annak komoly következményei lehetnek egész életére nézve.
Kovács Mészáros Ágnes hangsúlyozta, különbséget kell tenni a veszekedés és a zaklatás között: – A veszekedés egyszeri dolog, a felek igyekeznek megoldást találni, s egyenrangú hatalmi pozícióban vannak. A bullying rendszeres, ismétlődő, szándékos jelenség. A bántalmazó fölényt akar szerezni, a hatalmát próbálja érvényesíteni, magasabb pozícióba szeretne kerülni a cselekvés által.
A bullying többféle formában jelenhet meg: fizikai, verbális (gúnynevek, viccek, megjegyzések), közvetett (pletyka, csoportból kizárás), kirekesztés, megfélemlítés. A technikai fejlődés magával hozta az ún. cyber bullyinget, vagyis az internetes zaklatást. Ha online bántják a gyereket, akkor még otthon sem lehet nyugta.
– Bármilyen zaklatásról is beszélünk, kik a jelenség szereplői?
– Az áldozat és a bántalmazó, illetve a szemlélők. Áldozattá és bántalmazóvá bárki válhat. A szemlélők, vagyis az osztálytársak felelőssége nagyon fontos. Meg kell tanítani a gyerekeknek, ha nem hagyják, hogy ez megtörténjen és kiállnak az áldozatért, megszakítható a folyamat. A közösség ereje nagyon sokat számít!
Ha elkezdődik egy adott osztályban a bullying, nagyon fontos, hogyan reagálnak a pedagógusok, a szülők, s ha odáig eszkalálódik a helyzet, az egész közösség. Ha kiemeljük a környezetből az áldozatot, a jelenség nem fog megszűnni. A bántalmazó találni fog egy új áldozatot.
Az egyértelmű, hogy a szülők, a közösség a bántalmazó eltávolítását kívánják. Azonban, ha az osztályközösségbe beépült ez a dinamika, akkor egy új bántalmazó kiemelkedhet a csoportból. Megtanulhatják egymástól a gyerekek, hogyan kell betölteni a szerepeket.
A bántalmazó körül gyakran kialakulhat egy kisebb csapat, mert vagy félnek a bántalmazótól, és nem akarnak áldozattá válni; vagy hasonlóan gondolkodnak és szeretnének a ”menők” közé tartozni. Tehát, meg kell tanítani az osztályközösséggel, hogyan lehet a konfliktusokat megoldani; hogyan kell egymással viselkedni.
– Ha megtörtént egy ilyen eset, hogyan segíthet a szülő, vagy akár egy szakember az áldozatnak? Illetve, mi a helyzet a bántalmazóval?
– Ha az áldozat bekerül egy új közösségbe, nem biztos, hogy ki tud lépni a szerepéből. Szorongás, önértékelési zavar, szociális fóbia, iskolától való fóbia, pszichoszomatizáció (lelki feszültség, elfojtott érzelmek testi tünetekben való megnyilvánulása) alakulhat ki. A bullyingnek komoly következményei lehetnek.
Az áldozatot a feldolgozásban segíthetjük, illetve abban, hogy érezze, újra van kontrollja. Az áldozatok sokszor elveszítik azt a megélésüket, hogy van eszköz a kezükben, tudnak tenni a bullying ellen. A szülők és a pedagógus közösen megbeszélhetik a gyerekkel, hogy ha valami számára kellemetlen dolog történik, kinek szólhat és mikor. Adhatnak döntést a kezébe: például ki legyen a padtársa, vagy kijelölhet az osztályban egy fő bizalmast, akit bármilyen kérdés esetén megkereshet. A gyerek cselekvőképességét kell visszaadni: ha tesz valamit, arra kap is válaszreakciót.
A bántalmazóval szintén foglalkozni kell, és nem feltétlenül a büntetésre gondolok, mert nem tudhatjuk, mi van a viselkedése hátterében. Lehet, nincs olyan szociális készsége, hogy kapcsolódjon a többiekhez; bánthatják otthon és így adja ki a feszültséget; önértékelési problémái vannak és így tovább. Úgy kell tekintenünk, hogy segítségre szorul. Ha lehetséges, ki kell deríteni, mi áll a viselkedése hátterében. A szüleit partnerként kell kezelni, s szintén el kell látni tanácsokkal.
Ha a bántalmazót ebben a szerepben hagyjuk, előfordulhat, hogy sosem lesznek igazi baráti kapcsolatai, mert mindenki csak érdekből akar kapcsolódni hozzá. Fontos, hogy az ”áldozat” és ”bántalmazó” nem személyiségjegyek, hanem szerepek, amiket felveszünk a csoportban. Szerencsére, ezek módosíthatók!
– Sokszor az áldozatot okolják, hogy ilyen, meg olyan, tehát ő váltotta ki a többiekből ezt a viselkedést.
– Ez az áldozathibáztatás. Az embernek van egy alapvető hite, hogy a világ igazságos, s magunkat próbáljuk megnyugtatni azzal, hogy ha a viselkedésünk nem hasonlít az áldozatéra, akkor velünk ez nem történhet meg. Egymás piszkálása, csúfolása SOSEM elfogadott. A bántalmazók csak azt teszik, amit a szemlélők megengednek nekik. A felelősség a közösségé.
– Ha a szemlélők konkrétan nem tesznek semmit, és az áldozat eljut addig a pontig, hogy szól a tanárának, akkor spiclinek fogják tartani. Tehát, még ronthat a helyzetén.
– A gyerekeknek megtanítjuk, hogy ha bántják őket, szóljanak egy felnőttnek, s itt jön be a pedagógus szerepe. Igen, felvetődhet a kérdés: mi az, ami árulkodás és mi a segítségkérés? Árulkodás, ha például Pistike nem másolta le a tábláról a matek példát. Ha viszont sorozatosan piszkálnak egy gyereket, s ezt rossznak éli meg, akkor az segítségkérés. Számos iskolában van iskolapszichológus, aki sokat tud segíteni mind egyénileg, mind a csoportfoglalkozások tekintetében.
Fontos, hogy a pedagógusok is ismerjék a bullyinggal kapcsolatos fogalmakat. Vannak prevenciók, amelyek segíthetnek az óvodákban, iskolákban dolgozóknak. Például a NyugiOvi Program, a Békés Iskolák program, amelyeket kifejezetten a bullying megelőzésére találtak ki. A pedagógusok, a gyerekek tréningeken vesznek részt, s plakátokat is kihelyeznek az intézményekben a jelenséggel kapcsolatban. Teljes szemléletváltás kell ahhoz, hogy ne üsse fel a fejét a bullying egy közösségben.
– Külön beszéljünk még a kamaszokról. Rögtön egy tipikus amerikai gimis film jut eszembe, ha nagyon sarkosan akarom nézni a bullyingot. Vannak a pompom lányok, a sportolók és a többiek, vagyis a ”kockák”, a darkosok és így tovább. Nem egy esetről olvashattunk már a való életben, hogy egy tini öngyilkosságot követett el az iskolai zaklatás miatt.
– A tinik már tisztában vannak a halál fogalmával, illetve a bullyingnál sokkal durvább dolgokat ki tudnak találni, mint a kisebbek. Arra bíztatom a szülőket, folyamatosan mondják a tinédzser gyereküknek, hogy bármit elmondhatnak nekik, akármilyen ciki. A szülői bizalom kulcsfontosságú, illetve az, hogy történjen valamilyen konkrét változás. Ha nem így lesz, akkor úgy gondolhatja a kamasz, hogy „minek mondjam el, úgysem történik semmi”.
Az iskolában pedig, ha a diákoknak jó kapcsolatuk van az osztályfőnökkel, vagy valamelyik pedagógussal, akkor tőlük is kérhetnek segítséget. Illetve, már említettem az iskolapszichológus szerepét – hangsúlyozta a szakértő.
Egy korábbi cikkünkben már volt szó a KamaszPanasz online felületről, ahol hasznos információk találhatóak a tinédzsereknek. A UNICEF szintén sokat foglalkozik a bullying témájával.
Hozzászólások