Ez év elején, 2022 februárjában a Csokonai Színház eseményeit követők elektronikus postaládájába a következő felhívás érkezett: „Milyen lesz a jövő? Örök élet vagy zombiapokalipszis vár ránk? Az éhezők viadala showműsorává válik a világ?
Az űrbe vagy a virtuális térbe költözik át az ember? Útjára indul a Csokonai közTér, melynek keretében kreatív alkotóműhelybe hívjuk a debrecenieket. Gondolkodjunk közösen arról, hogy milyen remények és félelmek élnek bennünk a jövővel kapcsolatban: legyen az személyes, társadalmi vagy akár globális kérdéseket érintő. A paráink és reményeink kibeszélése, játékos feldolgozása rendkívül szórakoztató és hasznos lehet mindannyiunk számára, ezért arra biztatjuk az itt élőket, időseket és fiatalokat, hogy csatlakozzanak a Csokonai közTérhez, ahol izgalmas találkozásokon keresztül előre ízlelgethetjük a holnapot!”
A felhívásra majdnem húsz vállalkozó kedvű cívisvárosi lakos érkezett, fiatalok és idősebbek, színházhoz közelebb vagy attól távolabb álló személyek egyaránt. Arról, hogy a Csokonai Színház Ifjúsági Programja, népszerűbb nevén a CSIP alkotógárdájának mi is volt a valódi célja a közTérrel, s az ide jelentkezőkkel, s hogy az azóta eltelt négy hónapban hová és meddig jutottak a civilekkel való közös színházi gondolkodásban, 2022. június 2-án este „számoltak be” a sajtó képviselőinek.
A „bemutatkozásuk” antréjaként a program vezetője, Madák Zsuzsanna rendező, színész, dramaturg elmondta: kezdetben kéthetente, majd heti rendszerességgel találkoztak a jelentkezőkkel, s kezdték el az együtt-gondolkodást a jövőről, a jövőnkről. S ennek keretében – egymás érzeteit, gondolatait, félelmeit felhasználva – elkezdtek írni egy történetet, amely nyilván fiktív, ám annyiban mégis a valóságot tükrözi, hogy ebbe a rendkívül demokratikus alkotó folyamatba igyekszik minden egyes résztvevő konkrét véleményét, ötletét belecsempészni.
A történet főhőse az a 2012-ben, Debrecenben született Ábrahám, akinek már a születési körülményei sem hétköznapiak: szülőanyja egy inkubátorban hagyta, s az életet adó nő személye azóta sem derült ki. Ábrahámot a leszbikus pár, Alexa és Juli fogadta örökbe, és a családi fészek melegében hamar kibontakoztak Ábrahám nem mindennapi képességei. Három évesen ugyanis már nemcsak, hogy olvasni tudott, de élénken érdeklődött a biológia, az élővilág iránt. Aztán, amikor nevelőanyjánál, Alexánál agydaganatot észleltek, és bele is halt a betegségébe, a kisfiú tudta: kutatóként szeretné leélni az életét.
A történet további – már meglévő részleteit – az alkotó csapat színre is vitte/viszi. Az eddig elkészült jeleneteket pedig június 2-án be is mutatta a sajtó képviselőinek. A történetet egészen 2060-ig láthattuk most, amiből tükröződtek a civilizációnk fejlődési lehetőségei, ugyanakkor a világ előrehaladtának hátulütőitől is: az újabb járványokkal, a mesterséges intelligencia humán erőforrást kiszorító mivoltával, a génmanipulációval kapcsolatos félelmek, amelyek sajnos nagyon is lehetséges forgatókönyvekként valóban meghatározhatják a következő pár évtizedünket.
Az alkotó csapat a kutató Ábrahám életútján keresztül egy kész előadás keretében minden ilyesmit láttatni fog a széleskörű publikum számára is, a tervek szerint 2022 őszén.
Ám a találkozón nemcsak a készülő darab kulisszatitkaiba, illetve jeleneteibe nyerhettünk bepillantást, hanem abba is, hogy vajon mi motiválta a jelentkezésre a résztvevőket, amikor meglátták a színház felhívását? Az egyik civil szereplő a projekt közvetlenségét említette meg: azt, hogy ebben a csapatban – amely valóban csapattá, biztonságos közeggé alakult ez alatt a négy hónap alatt – a gondolataik valóban szabadon szárnyalhatnak, s valóban egy demokratikus alkotói folyamatba tudtak becsatlakozni. A projekt vonzó mivoltát pedig az is biztosítja – tette hozzá a kezdeményezés résztvevőjeként a nagyon is színházi közegből érkező Láposi Terka, a Bábszínház művészeti vezetője –, hogy itt rengetegféle tudással, műveltséggel felvértezett ember találkozott, s az önmagában izgalmas része a közTér-nek, hogy vajon ennyiféle gondolkodásmódot hogyan lehet egyfelé, egyetlen előadás megvalósulása felé terelgetni. Ám ebben – tette hozzá a bábszínházi szakember – a vezetőjük, Madák Zsuzsanna (most is) mérhetetlen profizmusról tesz tanúbizonyságot.
Az est hátralévő részben pedig arról is szó esett, hogy ez a fajta civilek bevonásával történő színházcsinálás mennyire elterjedt a világban, s mennyiben ismert és alkalmazott módszer Magyarországon. S ezzel kapcsolatban is mindenkit megnyugtathatok: az országunk különböző városaiban, színházaiban kis, elszigetelt kezdeményezések már történtek ez ügyben – számolt be ezekről a CSIP vezetője, Gemza Melinda -, de a közeljövőben talán Debrecen és a Csokonai Színház lesz az, amely mindezt valóban komoly léptékűvé tudja formálni. A résztvevők elszántságát látva ezzel kapcsolatban egyáltalán nincsenek kétségeim.
Várjuk tehát az őszi bemutatót, azt, hogy mi mindent „jósol” nekünk a közTér csapata Ábrahám életútján keresztül az elkövetkezendő évtizedeinkre!
Gyürky Katalin
Kapcsolódó cikkünk:
Kreatívan alkothatunk a „Csokonai közTerén”
Hozzászólások