Végh Veronika évtizedek óta megkerülhetetlen alakja a debreceni színházi világnak. Önjáró, tudja, hogy mit akar és párhuzamosan üzemelteti a belvárosi Páholy Lakásszínházat, valamint a Debreceni Egyetem oDEon színházát. 2024. október 23-án ismét premier volt ez utóbbi helyszínen, ennek apropójában beszélgettünk vele. Interjú.
Az idei október 23-i ünnepre időzítettétek a Valahol Európában (a film 1948-ban jelent meg, a musical 1995-ben) idei premierjét. Miért épp erre esett a választás?
Év elején, a magyar kultúra napján mutattuk be az Abigél musicalt. Mi, az oDEon Színház ezzel szerettük volna prezentálni, hogy nekünk, a Debreceni Egyetem Zenés Színházának – amelyben egyetemi hallgatók mellett játszanak egyetemi dolgozók, felső vezetők is – mennyire fontos megemlékeznünk erről a napról. Az előadáson részt vett Szilvássy Zoltán rektor úr és Bács Zoltán kancellár úr is, és már előadás után jelezték, nagyon szép lenne, ha október 23-án is bemutatnánk valamit. Fontos az egyetemnek ez az ünnep, hiszen anno innen, az Egyetem térről indult meg a tüntető tömeg, amely 30.000-re duzzadt, mire felért a Piac utcára. Valamint Magyarországon Debrecenben dördült el az első sortűz, amelynek két halálos áldozata is volt.
Milyen aktualitása van jelenleg a műnek?
Sajnos az utóbbi években bekerült a gyerekek látószögébe a háború. A szó a közbeszéd részévé vált, de még mindig egy távoli fogalom, szerencsére. Ebben a darabban a gyerekek sorsát ismerhetjük meg háborús vészhelyzetben. Az ő érzéseik, küzdelmeik vannak a fókuszban. Az előadás által a szürke, poros történelemkönyvi adatok formát, színt, szagot kapnak. Sok fiatal megdöbben és szinte mindenki azzal az élménnyel távozik az előadásról, hogy milyen szerencsések vagyunk is mi itt, valahol Európában.
A színdarabban a ZeneTheatrum színitanoda gyerekei is szerepelnek. Mennyire tudják komolyan venni egy ilyen súlyos történetét?
A színitanodásaink egy nagyon válogatott csapat. Mondhatni velünk, nálunk nőttek fel. A felét már 8-10 éve tanítjuk. Több ezer gyerekből rostálódtak ki az évek során. Olyanok, mint a saját gyermekeink, úgy is bánunk velük Szabolccsal. Hamarosan például Rómába visszük őket, ránk fér egy kis pihenés. De visszatérve a kérdésre, nem volt kérdés, hogy komolyan veszik-e vagy sem. A szerep szerint ők gyerekek, akik a háborúban küzdenek az életükért, egymásért. Ezt komolyan kell venni, hogy el tudják hitelesen játszani. Ezt tanulják nálunk.
Miben más gyerekekkel együtt dolgozni mint a felnőttekkel?
Nem teszünk különbséget. A néző sem tesz különbséget. Aki színpadra lép, arra ugyanazok a szabályok vonatkoznak. Aki nem tud lépést tartani velük, kiesik. Vannak a végzett színészek között is pályaelhagyók. Ehhez a szakmához a tehetség mellett alázat is kell, ha valaki meg akar maradni. Amúgy a felnőttekkel néha nehezebb. Bár a színészet az játék, de egy olyan játék, amit nagyon komolyan kell venni. A fiatalok még jobban emlékeznek arra, hogyan is kell játszani.
Van-e tanulsága a műnek, amit minden embernek meg kellene fogadnia?
Adjunk hálát minden pillanatért, amikor nem fázunk, éhezünk vagy félünk. És hogy a gyermekein nem kódorognak valahol egyedül, rettegve a sötétben, remény nélkül. Valamint, hogy mennyire fontos embernek maradni az embertelenségben és a felnőttek felelőssége a jövő nemzedékére nézve. Ez az az előadás, amelyre minden pedagógusnak, szülőnek el kellene hozni a gyerekeket, fiatalokat. Szerintem szemeket nyit fel és felhívja a figyelmet az alapvető értékekre.
Úgy tudjuk, hogy az oDEon híre már túllépte Debrecen határait. Honnan érkeznek még nézők?
Az egész országból. Már van egy komoly rajongótábora a saját bemutatóinknak is. Nem véletlenül tervezünk ebben az évadban kilenc saját előadást játszani a 90 meghívott előadás mellett. A nézőtér fele nem debreceni. Ezt onnan tudom, hogy minden előadás előtt felmegyek a színpadra, hogy köszöntsem a nézőket és gyakran megkérem, hogy tegye fel a kezét, aki nem idevalósi. Egyre többen érkeznek már Budapestről vagy a Dunántúlról. Mondhatnám azt is, hogy elég sokat köszönhet nekünk Debrecen idegenforgalma is.
Ezek szerint felkerült az országos művészeti palettára a tevékenységetek. Mi volt a legizgalmasabb visszajelzés?
Egy Színház- és Filmművészeti Egyetemre felvételiző mesélte, hogy egy írásbeli vizsgán az egyik kérdés az volt, hogy melyik városban található az oDEon Színház. Nem is erre vagyok büszke, hanem arra, hogy a felvételizők 83%-a tudta a helyes választ. Ha valahol szóba kerül Debrecen színházi élete, akkor nagy arányban mellé kerül a Páholy vagy az oDEon szó is.
Milyen jövőbeli színdarabok szerepelnek a palettátokban?
Most, hogy túl vagyunk ezen, ha hazajöttünk Rómából, teljes gőzzel belevetjük magunkat a Diótörő 2.0 előkészületeibe. Ez lesz a következő bemutatónk, melynek premierje 2024. december 16-án lesz. Nem hagyhatjuk a debrecenieket családi, karácsonyi előadás nélkül, szóval ezúttal is közösen fogunk ünnepelni.
Interjú: Török-Papp Csilla
Fotók: Szabó Bence
Hozzászólások