Augusztus közepén a Szarajevói Filmfesztivál versenyprogramjában volt a világpremierje Szakonyi Noémi Veronika Hat hét című filmjének, ahol a Szarajevó Szíve fődíjra is jelölték. A magyarországi premiere a CineFesten volt szeptember 16-án, amit közönségtalálkozó követett. A mozikba hamarosan érkezik.
A film igaz történeten alapul, a készítést egy évnyi kutatómunka előzte meg, amely során a készítők olyan nőkkel készítettek interjút, akik örökbe adták gyermeküket.
Zsófi (Román Katalin) középiskolás sportoló szül egy gyereket, amit a fiújával véletlenül hoztak össze, és örökbe adja, de kap hat hét gondolkodási időt. Annak okairól szól a film, hogy miért döntött az örökbeadás mellett, és milyen érzésekkel jár ez számára.
Apja nem is volt. Az anyja, Bea (Járó Zsuzsa) alkoholista fodrász, akit kirúgtak a munkahelyéről, ezért otthon dolgozik néha. Beának két lánya van, Zsófi és a kisebbik, Mesi (Szczaurski Lana), habár nevelhetné a két lányát, ő mégis inkább majd az unokát szeretné. Amíg cigizik, iszik és pasizik, addig a terhes Zsófi végzi a házimunkákat, főz, figyel a kishúgára, mindezt terhesen, majd a szülés után is. Emellett van saját élete is, tanul, asztaliteniszezik és dolgozik. Zsófi lányának biológiai apja, Krisztián (Székely Szabolcs) meg egy utcagyerek.
A nehéz családi körülményekkel összefüggésben a sportkarrierje a legfőbb ok, ugyanis kiváló sportoló, a szülés előtt és után az Európa Kupára edz, aminek segítségével bekerülhet a magyar válogatottba, aztán az olimpián játszhat, ezáltal lehetőséget kaphat a kitörésre a jelenlegi szegényes életkörülményei közül. Ezért nem állhat le még csak egy hónapra sem gyereket nevelni.
Az ész és a felelősség ezen okokból az örökbefogadást diktálja, de a szív és az ösztönök mást mondanak, ezért szól a döntés nehézségéről is a film. Dupla aktualitása van a filmnek. Az egyik a 2014-es törvény, amely szerint a nyílt örökbeadásnál hat hét áll rendelkezésére a biológiai szülőnek, hogy meggondolja magát. Mint a film is bemutatja, ez egy extrém módon érzékeny helyzet elé állítja a nőket. A másik az abortusz szabályozás új, 2022-es módosítása, hogy meg kelljen hallgatni a szívhangot a terhességmegszakítás mellett döntő nőnek. Ez a film arra is rávilágít, hogy egy nem várt várandósság az már önmagában egy hatalmas testi és lelki megterhelés, ami az adott nőnek a saját maga (teste és lelke) feletti döntése, és nem kellene ezt még jobban megnehezíteni semelyik fázisában.
Védekezési mechanizmusként Zsófia látni sem akarja a babát, amit a néző sem lát addig, amíg ő kitart ezen döntése mellett. Még egy erénye a filmnek, hogy nem idealizálja a szülést, hanem azt a véres, verejtékes valójában ábrázolja, amihez szükséges Román Katalin kiváló színészi alakítása, annak dacára, hogy ez még csak az első nagyjátékfilmes szerepe.
A titkolózás is megnehezíti a helyzetet, a sport- és osztálytársai, valamint a kishúga előtt sérvnek álcázzák az állapotos állapotot, így csak a legjobb barátnőjével tudja megbeszélni a helyzetét. Az anyja még csak abban sem tud támaszul szolgálni neki, hogy értelmesen megbeszélhesse vele a dolgot.
A másik oldalról az örökbefogadás boldogságát is bemutatja a film, amikor a meddő pár nyolc év hiábavaló próbálkozás után megkapja a gyereket. Érdekes kérdés az is, hogy a jómódú párnak akárhogy próbálkoznak, nem születhet gyerekük, míg a kevésbé jó sorból származóknak úgy is összejön, ha nem akarják.
A film egy fejlődéstörténeti dráma, amely kevésbé a szülésre fókuszál, mint inkább annak következményeire, hatásaira, és hogy milyen lehet egy leányanya élete, milyen élethelyzetekkel kell megbirkóznia.
A közönség soraiban páran megkönnyezték a filmet. A közönségtalálkozón kiderült, hogy az eredeti tervekkel ellentétben azért nem dokumentumfilmként valósult meg az alkotás, mert a téma túl érzékeny lett volna ahhoz, hogy közelről tudják követni a történéseket. A film egyik vágója, Hargittai László, megosztotta a közönséggel, hogy sok improvizáció került be a filmbe az élethűség miatt. Román Katalin elmondta, hogy másfél hónap alatt napi rendszerességű edzéssel tanult meg pingpongozni a szerep kedvéért.
A 18. CineFest Miskolci Nemzetközi Filmfesztiválon minden eddiginél több magyar film debütált. Mind az öt alkotásról (három nagyjátékfilmről és két dokumentumfilmről) olvashatnak a HajduPressen. A további filmek:
Hozzászólások