Kertész Richárd Békéscsabán végezett a Fiatal Színházművészetért Alapítványi Színiiskolában, majd a Kecskeméti Katona József Nemzeti Színházban dolgozott 9 évig, aztán a stand-up comedy-re váltott. 2010 óta mutatja be a színpadon Ricsifiúként a falusi életet humorosan. Szerepelt már a Showder Klubban, a Rádiókabaréban és a Comedy Central műsoraiban. Legújabb önálló estje, a Le a kalappal szeptemberben indul a Stand Up Comedy Humortársulat szervezésében országos turnéra, Nyíregyházára már szeptember 19-én meg is érkezik.
Hol találkoztál először a stand-up comedy-vel?
Hofi volt nekem a stand-up comedy. ’82-ben vette apám a lemezjátszóját, és ’83-ban már Hofit hallgattam bakelitlemezen.
Segített valaki a stand-upos karriered elején?
Igen, van egy barátom, aki a Petőfi Rádióban volt akkor vezető beosztásban. Munka előtt, után és közben nagyon sokat üldögéltünk vele a rádió pagodájában. Ő kérdezte, hogy miért nem leszek stand-upos. Akkor színész voltam, de az nem adta ki se anyagilag, se szakmailag, és akkor mondta, hogy próbáljam meg, és az ő segítségével, az ő javaslatára kezdtem el.
Mikor és hol lettél stand-upos?
Először 2010-ben indultam a Mondom a magamét! című tehetségkutatón az M1-en, az nem igazán sikerült. Aztán elkezdtem járni a Godot kávéházba, ahol Litkaiék már csinálták az előadásaikat, és ott kezdtem bele.
Elkértem az egyik ismerősömtől Litkai telefonszámát, felhívtam, ő meg adott egy időpontot, hogy fizetni nem tud, de menjek el, mutassam meg mit tudok. Egyesével hívogatta be az embereket a Dumaszínház tehetségkutatójára.
Hogyan tanultál bele a stand-up comedy-be?
Nagyon sok fellépéssel, amelyeknek eleinte a fele bukta volt, a fele valahogy átment. Aztán ezeknek javult az aránya, és így. Ebbe is bele kell tanulni. Egy idő után rájössz, hogy mi a dramaturgia, mitől működik az előadás. Fellépésről fellépésre tanul bele az ember.
Honnan jött az az ötlet, hogy ne Kertész Richárdként állj ki a színpadra, és ne arról beszélj, hogy milyen színésznek lenni, hanem inkább Ricsifiú karakterén keresztül a falusi életet mutasd be?
Próbálgattam, hogy mi érdekli a közönséget. Először arról próbáltam beszélni, amit a hétköznapokban megélek, aztán utána kitaláltam, hogy visszamegyek abba az állapotba, ahol gyerek voltam, Szabolcsban. Amit az ember gyerekként megszeret, az utána úgy is marad. Vicces volt az, ahogyan a szabolcsiak gondolkodtak, ezért akartam a vidéki ember gondolkodását színpadra vinni, és megmutatni a világnak, úgy hogy én vidéki is vagyok, meg fővárosi is.
És nem nehezményezték ezt a vidéki ismerősök?
Nem, sőt örültek, hogy látnak engem olyannak, amilyen gyerekkoromban voltam. Mert amikor felkerültem Pestre, meg középiskolába jártam, akkor az a fajta jóértelemben vett vidéki egyszerű gondolkodás kicsit elkorcsosult. Ezt kellett visszafejteni egészen az alapokig.
Mi a véleményed arról, hogy a színészeknek és humoristáknak sokkal több lehetőségük van Budapesten, mint vidéken?
Attól függ, mit értünk érvényesülés alatt. Mert az, hogy vidéken nincsenek humoristákat foglalkoztató cégek, az az ország adottsága. De vidéken ugyanúgy vannak előadások, vesznek jegyet stb. Ugyanúgy lehetőség van érvényesülni.
Talán a vidékiek kicsit jobban meggondolják, hogy mire vesznek jegyet. Ha mondjuk Pesten egy fellépő felül egy politikai vonatra, akkor annak megtelik az előadása. Vidéken ez nem feltétlenül igaz.
Említetted, hogy a színészet annyira nem jött be, ezért váltottál a stand-upra. Miben másabb a stand-up comedy a színészetnél?
A színészet unalmas volt egy idő után. 9 évig játszottam a kecskeméti Katona József Színházban, és unalmas volt, hogy minden este ugyanazt az előadást adjuk, például ötvenszer nyomunk egy előadást, és mindig ugyanúgy. Ez volt a legfőbb bajom mindamellett, hogy nagyon gyengén kerestem vele. Szerintem a mai napig a színészek nagyon gyengén keresnek.
Úgy tudnám összehasonlítani a színházat meg a stand-upot, hogy a színház egy falmászás, ahol ki vannak jelölve a fogódzkodók, amikbe kapaszkodhatsz, be vagy kötve kötéllel, és ha véletlenül egy kicsit megcsúsznál, akkor mentenek kötéllel, meg alul szivacsból van a szőnyeg. A stand-up ehhez képest sziklamászás mindenféle védőfelszerelés nélkül. Úgyhogy lényegesen izgalmasabb. Ha megcsúszol, véged van. Mindig más a közönség, máshogy kell megnyerni minden egyes előadást. Kell improvizálni, ami a színházban elképzelhetetlen.
Nehéznek hangzik, hogy minden közönséget különböző módon kell szórakoztatni.
Mert vannak előadások művelődési házakban, ahova azért vesznek a közönség jegyet, hogy engem megnézzen, meg léteznek olyan műsorok az esküvőtől a falunapig, ahol az adott szituációhoz kell igazodni, akár témában, akár a jelenlevők megszólításában, akár improvizációban. Azt kell elérni, hogy már a műsor elején megszeressenek, és onnantól kezdve figyelnek. Ha figyelnek, akkor nyertem. Akkor meg tudom őket nevettetni.
Van valamilyen rituáléd, amit a fellépések előtt elvégzel?
Van. Mindig megnézem a közönséget. Mondjuk, ha egy falunapra megyünk. Nyilván egy művelődési házban ezt nem tudom megtenni, de a falunapon megyek egy kört, veszek valami vurstlis ajándékot a gyereknek, és belenézek abba, hogy milyenek a helyiek. Lehet, hogy meg is szólítanak, váltok egy pár szót velük. Megpróbálom felmérni, hogy hol vagyok, és hogy kik előtt fogok állni a színpadon. Nem elbújni szoktam, hanem ott jövök-megyek az emberek között egy kicsit a fellépés előtt. Nekem az segít.
Azt még a színházban tanultam, hogy be kell melegíteni a számat. Vannak bizonyos beszédgyakorlatok, amelyeket érdemes elvégezni a színpadra lépés előtt.
Akkor a színészet segített a stand-up comedy-ben is?
Nem. Érdekes módon vannak előnyei, mert bizonyos technikákat a színházban megtanultam, viszont legalább annyi hátránya van, mert volt egy csomó görcsösség. Például az, hogy ragaszkodtam az elképzelt dolgaimhoz. Ezek rátelepedtek eleinte a műsoraimra. Át kellett konvertálnom, hogy ez nem a klasszikus értelemben vett színház, hanem egy szórakoztató műfaj, ahol az egyén számít. A szöveg is fontos, de a leglényegesebb az, hogyan tudom átadni azt a közönségnek.
Az új önálló ested, a Le a kalappal, miben lesz más, mint az eddigiek?
Ebben az előadásban váltakozni fog az egyszerű vidéki parasztgyerek, akinek születtem, és az a városiasodott, élni szerető, sok mindent kipróbáló ember, ami most vagyok. Nagyon sok olyan történet lesz, ami fiatalkoromban velem történt. Ilyenekből áll össze.
Hogyan jött létre az önálló est?
Ha valami eszembe jut, leírok belőle egy mondatot a telefonomba. Aztán egy nyugodt estén leülök írogatni, mert az írást az olvasáshoz tudnám hasonlítani. Az ember beleragad pár órát. Addig pötyögtet, amíg a szeme bírja. Aztán az előadásokon megmutatom, hogy mik ezek a gondolatok, de igazából sosincs készen egy est, mert sokat változik mondjuk egy év alatt is. Belekerülnek poénok, kikerülnek belőle részek. Így szokott ez alakulni.
Milyen visszajelzéseket kapsz a közönségtől?
Én úgy érzem, szeretnek. Talán, mert nem vagyok túlzottan megosztó személyiség. Nem szoktam káromkodni. Nem szoktam politizálni. Csak ritkán találkozom negatív kommenttel.
Sokszor csináltam nagy fesztiválokon többnapos műsorvezetést, amit 2-3 napig végig improvizáltam, például autós fesztiválokon 4-5 ezer fő előtt. Ott nem lehet hazudni, mert ott együtt élsz a népekkel a sátorban, a sárban, a tűző napsütésben. Ott nincs kamu. Ott az vagy, aki vagy. Szerintem a legtöbben, akik igazán megkedveltek, azok láttak ilyen fesztiválokon.
Mondtad, hogy 2010-ben kezdted a stand-up comedy-t. Mit tapasztalsz? Miben változott a stand-up comedy és a közönség az elmúlt 15 évben?
Azt érzem, hogy bedurvult szóhasználatban, politikai hozzászólásban és véleménynyilvánításban. Én nem is mertem volna politikai témákban megszólalni a pályám kezdetén. Nagyon megosztó dolog. A fiatalok most már ezzel nem törődnek, mondják a színpadon, ami eszükbe jut, vagy hallottak valahonnan. És nem tudni, hogy ez meddig tart, változik-e egyszer a politika vagy nem, ezért szerintem hiba ennek kitenni az embernek a munkáját. De mostanában ez dívik. A közönség is változott. Nyilván azért lettek ilyenek a humoristák, mert a közönségnek erre volt igénye. Megtöltenek előadók nézőtereket azzal, hogy a YouTube-on, Facebookon, itt ott amott ekéznek egy politikust, amivel népszerűségre tesznek szert, és ezzel meg van oldva a dolog. Lelkük rajta…
Milyen jövőbeli terveid, céljaid vannak?
Az önálló estemmel országos turnéra indulok már ősszel egy csomó vidéki helyszínnel. Ezt szeretném minél jobbra csiszolni. Nagyon szeretném megújítani az arculatomat, hogy még többekhez jussanak el a gondolataim. Jó sokáig abból megélni, hogy szórakoztatom az embereket, az már egy nagy siker lenne számomra.
Köszönöm az interjút.
Hozzászólások