Állj rímember! Az örök 80-as évek… címmel hív szózenei utazásra a Neurotic egykori frontembere Debrecenben.
“A szózene, mint műfaj, ahogyan a neve is mutatja a szavak zenéjének élménye. Egy olyan előadóestekből és online tartalmakból álló műsorfolyam, amely egyszerre ötvözi a költészet, a zene és a komikum világát. Abszurd humor, slam poetry, dal, hiphop, underground és slágerekbe oltott kortárs vers minden mennyiségben” – ezek az esemény hívószavai annak a szombat esti utazásnak, melyen Pajor Tamás kalauzolásával, és Jantyik Zsolt vendégszereplésével vehetünk részt 19 óra 30 perctől a Nagyerdei Víztoronyban.
Pajor Tamást – ahogyan ő maga is használta interjúnk során ezt a kifejezést – gondolkodó emberként lehetne leginkább jellemezni, olyan művészként, aki nem csupán a jelenkor felszínén hagy jól kivehető kéznyomokat, hanem a nyolcvanas évek kultikus zenekara, a Neurotic frontembereként, majd a több évtizede működő Amen együttes élén a múltban is meghatározó figura volt. Tamással úgy tudtunk beszélgetni az első perctől fogva, mintha régi ismerősök lennénk, a szabadon szárnyaló csevej kivonata olvasható most a HajduPressen.
Rejtélyes és kicsit megfoghatatlan, miről is fog szólni a Víztronyban a Jantyik Zsoltival közösen elővetetendő performansz. Mi árulható el erről előre?
– Amennyiben rejtélyes, akkor ezen tovább kell dolgoznunk… Egyébként ehhez már hozzászoktam, ugyanis a sorsom eléggé egyedi, és a megfogalmazásaim meglehetősen bonyolultak, ami számomra evidencia, az másoknak nem evidens. Ám a szózene nem olyan elvont lila köd, amit senki sem ért rajtam kívül. Ez egyszerre rap, slam poetry, sanzon, hagyományos vers, improvizáció, stand up. Hogy érzékeltessem:
“A fákat még a szilveszteri szélvész töri,
a gázon még az árvízkori félkész pöri
Jó lenne felolvasztani és többé nem elveszteni
mindazt, ami fontos, újra elkezdeni.
A híreket nézed, az ebéd megül
a műsor szándéka mögül
egy mogul árnyéka vetül
a képen egy hadúr fenyeget vadul
Hol is van Kabul?
Ez a zóna hol terül el,
és ki ez a gyilkos bullterrier?
Beremeg alatta a komód,
ahogy üvölt bikamód,
de te otthon magad meg nem adod.
Sőt adod magad, ez az önrészed
mert a költészet verbális tőrkészlet.
A lélek, ki az égre fölnézett,
és a földrészeken át fürkészett természet
más mint a neten böngészett porfészek.
De mit tehet az ember, hogyha nem mer,
ha nem tud bánni igennel és nemmel
ha arcára redőt az EMKE vés,
ötven év Pesten, ez nem kevés…”
És így, tovább, na ilyen a szózene! Úgy gondolom, nagyon szórakoztató est vár azokra, akik eljönnek szombat este a Víztoronyba.
Miként alkotsz, hol kap el leggyakrabban az ihlet? Vannak, akik vezetés közben ötletelnek, akadnak, akiknek futás közben tolulnak elő a gondolataik, esetedben ez hogyan működik?
– Nálam világlátásról, szemléletmódról beszélünk, amely lehetővé teszi, hogy így működjön a percepcióm. Bennem a valóság így dekódolódik, akár csak egy szótévesztést hallok, akár egy elejtett megjegyzést, vagy ha egy élethelyzettel találkozom. Van, hogy szándékoltan ülök le a már kialakult szövegszigetekhez, hogy azokat összekössem és összeálljanak egésszé. A muzsika is elindíthatja bennem a szöveget, tehát sokféleképpen keletkezik a szózene, de folyamatosan születik, ez az állandóság benne. Belső irodalmi nyelven: alaki sejtelem.
Miért “ÁLLJ RÍMEMBER Az örök 80-as évek…” a címe szombati műsornak?
– Nyilván az “állj rímember” is egy szójáték, ami reprezentálni (vagy raprezentálni – a szerk.) hivatott az estet. A 80-as években pedig sok ikonikus dolog történt az életemben, az a korszakom vált nagyon ismertté. Illetve akkor történt a nagy szellemi fordulatom Istenhez, és akkor forgattuk a Rocktérítő című filmet. De valljuk be, ez kicsit marketingízű hívószó is, mert tudjuk, milyen retrólázban ég mindenki.
Milyen kötődésed van Debrecenhez, milyen emlékek fűznek a városhoz?
– Nagyra tartom Debrecent, kulturális bástya, s a magyar történelem során is mindig meghatározó hely volt. Korábban többször jártam ott, nyaraltam is a városban, és a Neurotic-kal is játszottam annak idején Debrecenben. Olyan is megesett, hogy a kilencvenes évek elején Erdélyben turnéztunk az Amennel, és a cívisvárosból béreltük a technikát ehhez. A hangmérnök, aki az egész technikát üzemeltette, jött velünk, ő pedig nem más volt, mint Lukács Laci. Tehát Laci elutazott velünk a komplett turnéra, ami neki és nekem is egy erős bevésődés maradt. Rengeteget beszélgettünk, sok közös emlékünk maradt fenn Erdélyből, és azóta is tartjuk a kapcsolatot. Ami a debreceni közönséget illeti, remélem, ezen interjún keresztül is sikerül megszólítanunk azokat, akik akár a szózenére, akár a múltbeli vagy jelenbeli dolgainkra kíváncsiak. Zsolt fantasztikus képességű szövegíró, előadó. Közös bennünk, hogy mindketten – jobb szó híján – az underground, vagy avantgard nyelvhasználat művelői vagyunk. Ugyanakkor mindketten kedveljük a popzenét is, de Zsolt sokkal többet alkotott a mainstream popzenében, többek között írt a Bikininek, vagy a Neotonnak is. Sokra tartom a fősodratú könnyűzenét is, de nekem sosem volt ehhez eléggé jó a hangom, és a mondanivalóm sem korrelál a könnyebben fogyasztható zenékkel.
Az “ÁLLJ RÍMEMBER”-en túl milyen alkotói tevékenységet folytatsz mostanság?
– Elkezdtem egy új dolgot, ami már régi vágyam volt. Szlazsánszky Ferenc barátommal, az ATV Híradójának főszerkesztőjével – aki nem mellékesen korábban megnyerte a Magyar Rádió országos humorbajnokságát – elkészült egy közös stand up-estünk a Dumaszínház Kompót-termében. Hamarosan, április 12-én már az ötödik vagy hatodik előadásunk tekinthető meg ott, a címe: “Oligarchák esznek az éhezőkért”. Ezen kívül a Spirit FM csatornáján podcast is hallható, nézhető velem. A kulturális élet színe-java már járt nálunk, szélső értékekként említve: Fenyő Miklóstól Parti Nagy Lajosig, vagy Charlie-tól Beck Zoliig, Csernus Imrétől Kassai Lajosig, a Carso Coma-tag Fekete Giorgiőtól Beton.Hofiig. Tehát nagyon széttartó a paletta. Amit minőségnek érzek, azzal foglalkozom, és azokat az embereket invitálom meg, akikkel erről lehet beszélni. Úgy hívom ezt, hogy a “Nagy Miértek” adásfolyama. Jellemzően nem egy-egy alkotó pályafutásáról beszélünk ezekben az adásokban, hanem azt érintve olyan kérdésekről, hogy mi a jó, mi a szép, mi a rossz, miként lehet ezeket meghatározni, hova tartunk, hova tart a világunk, mi a művészet, mi a hatalom, miként lehet a hatalom negatívumait kivédeni, kik vagyunk, vagy éppen kik nem vagyunk. “Talpas” filozófiai műsor, mivel magam nem vagyok filozófus, de gondolkodó ember. Igyekszem megmozgatni a saját szürkeállományomat, és természetesen a hallgatókét is.
Korábban a hit segítségével tudtad magad mögött hagyni a rock and roll-életmóddal járó démonokat. A mai kor fenevadjai ellen is képes védelmet nyújtani ez az ernyő?
– A hitem sziklaszilárd és megingathatatlan, s az utóbbi években egyre nagyobb a hangsúly az individuális útkeresésemen. A világunkat életveszélyes, apokaliptikus helynek tartom, bár ez manapság közhelyszámba megy. Amikor két egymást követő napon jelenik meg, mondjuk két olyan cikk, a hozzáértők tollából, amelyekben az egyik fizikus azt fejtegeti, hogy nem évtizedek múlva, hanem akár tíz éven belül bekövetkezhet a természeti javak és az energiakészletek felélése, a másik írásban pedig a világszerte ismert high tech guruk a mesterséges intelligencia fejlesztésének a leállítását követelik az emberiség védelmében, akkor nem túl fényes a kép. Nem gondolom, hogy a lilagőzös konteógyártók világa az apokalipszis, hanem, sajnos, valami olyan civilizációs fordulat küszöbén állunk, amelyet a Biblia előre jelez. Nem szeretek farkast kiáltani, mert az a farkassal szembeni immunitást is kialakíthatja. De valóban iszonyatos időket élünk.
Mit tehet az ember, hogy ennek ellenére mégis jól érezze magát a bőrében és boldog legyen? Pontosabban, te mit teszel ezért?
– Isten mindenható, bárhogyan is ellentmond ennek az, hogy rossz a világ. Nem tudok választ adni, de abban hiszek, hogy egyszer ez a válasz kárpótolni fog mindannyiunkat a sok-sok szenvedésért. Különösen azokat, akik szeretik az igazságot, azaz Istent. Továbbra is hiszem Őt, és fiát, Jézust, a Messiást, én senkire sem akarom ezt rákényszeríteni, de elmondom azoknak, akik erre nyitottak.
Hozzászólások