József Attila „Thomas Mann üdvözlése” című versének fentebb idézett sora jutott eszembe ma délelőtt, miközben a tévében a tegnapi Eb-összefoglalót néztem.
Az egyik jeles vendég azt találta mondani (a neveket hagyjuk, kérem, a lényeg mindig mögöttes) a vasárnap eljövendő skót-magyar mérkőzés kapcsán, hogy kérdés, a mi csapatunkra jellemző fizikális futball mire lesz elég.
Ennek némileg ellentmond – ez is -, hogy Szoboszlai Dominik azt nyilatkozta a németekkel vívott párharc után: „Mindent beleadtunk, kifutottuk a lelkünket. Amikor beértünk az öltözőbe, hallottam a többiektől, hogy van, aki már szédült, úgy elfáradt.”
Széljegyzet: azon túl, hogy Gündogan fellökte a labdát birtokló Orbánt, nagyon tetszetős volt Bolla és Szoboszlai szinkronintegetése a bíró felé, elfordultak a szituációtól, pedig a játék sípszóig tart. Vagy engem tájékoztattak félre ifistaként.
Tehát fizikálisan roppant jók vagyunk a szakértő szerint, bár szédülünk a fáradtságtól, ha a németek ellen kell hajtanunk.
Ha a mieink fizikális válogatott, akkor milyen a skót? Kreatív, labdát futtató, régimódi technikával operáló? Mondjuk, ezekre szükségük is van, hiszen a játékosaik hétről hétre a Premier League-ben és a Championshipben harcolnak. Szívás lenne, ha Skócia fizikális csapat lenne, de azok mi vagyunk.
Szegény szoknyások!
Hozzászólások