Gyakran írok világnapokról és a hozzájuk kapcsolódó jeles eseményekről, azonban most először futottam bele abba, hogy egy prevenciós nap beleolvadjon egy másikba. A rokkantak napja, melyet egykoron minden év szeptember 18-án rendeztek meg, hivatalosan is egybeforrt a fogyatékos emberek világnapjával, melyhez kapcsolódóan december 3-án szerveznek érzékenyítő, ismeretterjesztő, figyelemfelhívó programokat. De miért olvadt össze a két nap, és meddig szerepelt a jeles napok sorában a mai dátum?
Az 1981-es esztendőt a nemzetközi éra a Rokkantak Nemzetközi Évének nyilvánította. A tematikus évhez kapcsolódóan ugyanabban az évben szeptember 18-án tartották meg hazánkban a Rokkantak magyarországi napját, ami hagyománnyá nőtte ki magát.
Az esemény célja az volt, hogy felhívják a fogyatékkal élők nehézségeire, mindennapjaik kihívásaira a figyelmet. 1992-ben azonban fordulat következett, hiszen a rokkant kifejezést politikailag inkorrektnek és sértőnek nyilvánították, így a jeles nap megszűnt létezni, mondanivalója és céljai beleolvadtak a fogyatékos emberek világnapjának december 3-i programjába.
Fogyatékos emberek világnapja
1992.december 3.– A dátum, amikor az ENSZ december 3-át a fogyatékos emberek világnapjává nyilvánítottá. A jeles esemény célja az volt, hogy felhívják a közvélemény figyelmét a betegségek, balesetek és katasztrófák következtében hosszan tartó fizikai, értelmi, érzékszervi károsodást szenvedett embertársaink problémáira. Az ENSZ Közgyűlése 2006. december 13-án fogadta el a Fogyatékossággal élő személyek Jogairól Szóló Egyezményt, amit hazánk is ratifikált. A benne leírtak szerint a fogyatékkal élő emberek egyenlőek bárki mással, ugyanazok a jogok és kötelességek vonatkoznak rájuk, mint a társadalom bármely tagjára.
A „rokkant” kifejezés ennek ellenére a köztudatban maradt, hiszen a sérült embereket illető járadékokat mai napig rokkantsági ellátásnak nevezi a jogszabály.
A mai jeles nap tehát hivatalosan nem létezik, azonban üzenete ennyi évvel a beszüntetése után is fontos, és talán nem lehet egyetlen világnapba sűríteni. Egy korábbi interjúnk során Papp Szabolcs a Nem Adom Fel Alapítvány szóvivője betekintést engedett portálunknak a fogyatékkal élő emberek mindennapi nehézségeibe, a társadalom reakciójába és abba, hogy az, amit a közvélemény különbségnek gondol, valójában a közös út egyik fontos jellemzője.
Ugyan évről-évre fogynak az akadályok, amikkel pár évtizede még szembe kellett néznie a fogyatékkal élőknek. Nőnek a lehetőségek, amik kitágíthatják a világot. Egyre több a kérdés, és egyre hatékonyabb a társadalmi kommunikáció, de még mindig vannak a társadalom előtt fontos lépések. Annak érdekében, hogy egyszer végérvényesen ledőljön minden tabu, eltűnjenek az akadályok, sok tematikus napra és hozzá kapcsolódó programra van még szükség. Akár szeptember 18-án, vagy az év többi napján.
Korábbi interjúnkat itt olvashatják:
Hozzászólások