Az Európai Unió új csomagolási szabályozása kihívás elé állítja a gyártókat az egyszer használatos műanyagok visszaszorításával. A legfrissebb előírások értelmében az üdítőket összefogó klasszikus zsugorfóliák helyét fenntarthatóbb alternatívák veszik át. Az anyagtudományi innovációknak köszönhetően így megújul a boltokban található termékek megjelenése.
A legújabb uniós csomagolási rendelet nem magukat a gyűjtőcsomagokat szünteti meg, hanem azt a technológiát, amellyel ezeket eddig rögzítették. A célkeresztbe a hagyományos, fosszilis hordozókból készülő, egyszer használatos műanyag zsugorfóliák és a dobozos italokat összetartó műanyag gyűrűk kerültek, amelyek helyére a vegyiparnak és a csomagolástechnikának környezetbarát alternatívákat kell kifejlesztenie – számolt be a görög Gazetta hírportál.
Az Európai Bizottság mérései szerint jelenleg minden európai állampolgár átlagosan több mint 180 kilogramm csomagolási hulladékot termel évente. Magyarországon is nagy környezeti terhelést jelent a polietilén-tereftalát (PET) palackok és az azokat körbeölelő polimer fóliák tömege.
A hagyományos zsugorfóliák legnagyobb technológiai problémája, hogy az újrahasznosítási láncban alacsony hatékonysággal kezelhetők, miközben a lebomlási idejük rendkívül hosszú. Az új szabályozás értelmében 2030-ig a gyártóknak csökkenteniük kell az ilyen jellegű csomagolóanyagok alkalmazását, ami technológiai váltásra kényszeríti a hazai és nemzetközi élelmiszeripari szereplőket.
A mérnökök előtt álló feladat rendkívül összetett, hiszen a zsugorfóliát nem lehet egyszerűen elhagyni: a csomagoláskialakításnak komoly strukturális és mechanikai funkciói vannak. Meg kell tartania hat darab, egyenként akár másfél kilós palack súlyát a szállítás során, ellen kell állnia a környezeti hatásoknak, miközben minimális a tömege. Az anyagtudományi kutatások ezért jelenleg két fő irányba indultak el. Az egyik a csúcstechnológiás biopolimerek fejlesztése, amelyek növényi alapanyagokból (például kukoricakeményítőből) készülnek, és ipari körülmények között lebomlanak. A másik irány a módosított cellulózalapú papír- és kartonmegoldások alkalmazása, amelyek szakítószilárdságát speciális, természetes gyantákkal és nanotechnológiás bevonatokkal növelik a kívánt szintre.
Ez a rendszerszintű átállás nemcsak a felhasznált anyagok kémiáját változtatja meg, hanem a gyártósorok tervezését és az automatizálási technológiát is. A magas hőmérsékleten működő, jelentős áramot vagy gázt fogyasztó zsugorító alagutakat le kell cserélni. Helyüket olyan intelligens, nagy sebességű mechanikus applikátorok veszik át, amelyek milliméteres pontossággal képesek nagy szakítószilárdságú, minimális anyagigényű papírszalagokat vagy újrahasznosított kartonból készült rögzítőelemeket illeszteni a termékekre.
Ezek a modern gépsorok már fejlett szenzoros és gépi látásalapú minőség-ellenőrző rendszerekkel működnek. Valós időben mérik a rögzítőelemek feszítettségét és a ragasztási pontok erejét, hogy a logisztikai folyamat során egyetlen egység se essen szét. A mechanikus csomagolástechnológiák kiküszöbölik a hatalmas hőt igénylő zsugorítást, ami drasztikusan csökkenti a gyártóüzemek közvetlen energiafelhasználását.
A hazai fogyasztók 2030-ig fokozatosan találkoznak majd a változásokkal az üzletekben. A műanyag gyűrűket egyre gyakrabban váltják fel a biológiailag lebomló, préselt papírból készült tetők, vagy a minimális felületet elfoglaló kartonhordozók.
Forrás: Gazetta és Blikk
Hozzászólások