Szeptember 21-e a Hála Világnapja. Egy olyan nap, amely arra emlékeztet bennünket, hogy a hétköznapok rohanásában néha érdemes megállni egy pillanatra, és végiggondolni, mi mindenért lehetünk hálásak.
A Hála Világnapjának ötlete 1965-ben született Hawaiin, egy hálaadásnapi vacsorán, ahol Edna Fuerth Lemle kezdeményezésére felmerült, hogy legyen egy olyan nap, amelyen az emberek a világ különböző pontjain egyszerre fejezhetik ki a hálájukat. A résztvevők vállalták, hogy hazatérve saját országukban is megszervezik ezt a napot. A kezdeményezés később egyre több helyre eljutott, 1977-ben pedig New Yorkban, az ENSZ székházában is megemlékeztek róla.
Én viszont pont azon gondolkodtam, hogy miért is van szükség egy ilyen napra? Nos, talán nagyobb szükségünk is van rá, mint azt elsőre saját magunk gondolnánk. Hiszen, arra sokkal könnyebb figyelni, hogy mi az amink nincs, mint arra, hogy mi az, amink már megvan és itt van nekünk. Még több pénz, egy másik munka, egy nagyobb lakás, egy új autó, egy utazás, egy régóta várt siker vagy éppen egy olyan dolog, amire nagyon vágyunk. Közben pedig sokszor észre sem vesszük, hogy mennyi minden van már most is az életünkben, amit korábban talán ugyanilyen nagyon szerettünk volna.
A hála nem azt jelenti, hogy ne legyenek céljaink, vagy hogy ne vágyjunk többre. Inkább azt, hogy miközben valami felé tartunk, nem felejtjük el értékelni azt sem, ahol éppen most vagyunk. Lehet hálásnak lenni egy szerető családért, egy jó barátért, egy reggeli kávéért, egy beszélgetésért, az egészségünkért, egy munkáért, egy ölelésért, vagy akár csak azért, hogy van valaki, akinek este elmesélhetjük, milyen napunk volt. Az is érdekes, hogy amikor nem folyamatosan azt nézzük, mi hiányzik, hanem elkezdjük észrevenni azt, amink van, egészen más szemmel nézhetünk a saját életünkre.
Az élet különös, én éppen ma reggel ébredtem úgy, hogy elhatároztam, elkezdek egy hálanaplót. Minden nap leírok majd néhány dolgot, amiért aznap hálás vagyok. Később rádöbbentem, hogy éppen ma van a Hála Világnapja. Ezt most egy kicsit jelnek veszem. Talán néha tényleg ennyi kell.Megállni, körülnézni, és észrevenni, mennyi mindenünk van már.
Hozzászólások