Apolló Mozi. Találkozások és meghatározó filmélmények helyszíne, immár 110 éve. Az Apolló fennállása során egyszer sem költözött, mégis volt több címe már. Volt, hogy bezárt, volt, hogy új köntösben nyitott ki ismét. Ami viszont a 110 év alatt állandó volt, az az, hogy elhozta a közönségnek a legnagyobb alkotásokat, és a hazai filmes éra művészi produktumait egyaránt. A születésnap kapcsán Fejér Tamással, a filmszínház vezetőjével ültünk le egy rövid múltidézésre, és tervezgetésre. Interjú.
Bár nem Debrecenben nőttem fel, az első igazán meghatározó mozis élményem az Apollóhoz kötődik. Már gyerekként kívülről-betéve tudtam a Star Wars trilógia összes részének összes dialógját, amikor 1999-ben kapott a közönség egy több mint 130 perces első részt, ezzel új dimenziót nyitva a rajongók szívében. Abban az évben októberben én is megválthattam a jegyemet “A” filmre, az Apolló Moziba. Máig emlékszem arra, hogy milyen volt akkor a nagyterem, mennyire volt tömve a nézőtér, milyen volt a popcorn és a folyosó illatának egyvelege. Mindez hozzájárult ahhoz, hogy az első mozis élményemmel végérvényesen a filmek és filmszínházak szerelmese legyek.
Egy kis Apolló-történelem
A debreceni mozikról viszonylag kevés feljegyzés található az online térben, ám a Filmkultura.hu-n egy igazán alapos időutazásba csöppenhet bele az olvasó. Ebből kiderül, hogy 1912.december 25-én nyitotta meg kapuit a filmszínház, és bár soha nem költözött, hivatalosan több címen is szerepelt. (hol Miklós utca 1. számon, hol Ferenc József /Vörös Hadsereg/Piac utca 65. szám alatt.) December 27-én – a nyitás után 2 nappal- egy új filmet, A Bűnt vetítették, a 29-i újság hirdetése szerint pedig délután 3 és 5 órai kezdettel már gyermekelőadást is tartottak fél helyárakkal. A cikkből kiderül az is, hogy az 1930-as évek végén már a fővárosi székhelyű Magyar Nemzeti Apolló Mozgófénykép Rt. tulajdona lett, más vidéki városi mozikkal együtt, azonban ekkor még nem volt alkalmas arra, hogy premier mozi legyen, egy átalakítás után nyerte el a végleges formáját.
Az Apolló megfoghatatlan hangulata semmit sem változott az elmúlt évtizedek alatt. 2013 decembere óta Fejér Tamás vette át az intézmény vezetését. Mint mondja, a mozi különlegességét az adja, hogy 2022-ben is a klasszikus vonalat képviseli.
Egy hagyományos mozi nem franchise rendszerben működik, önállóan áll a saját lábán, és saját épületben helyezkedik el. Ergo ide úgy lépsz be, hogy már rögtön a moziban vagy, míg egy bevásárlóközpontban lévő moziban végig kell menned egy komplett üzletsoron. Azok a mozik, amik Magyarországon régiek, de még üzemelnek, azok mind klasszikus mozik.
A filmszínház egyben art mozi is, a magyar filmek egyik stabil temploma. A hazai filmgyártást nem csupán vetítésekkel, de közönségtalálkozókkal és tematikus programokkal is támogatják.
Amikor átvettem a mozit, ezek a programok már tökéletesen működtek, nem nyúltam semmihez. A technológiai problémákat láttuk, már akkor tartott a digitális átállás, viszont a műsorszerkesztést teljesen átformáltuk, jobban a közönség igényére szabtuk, meghagyva az art vonalat. A közönség egyébként minden apró újítást csodálatosan fogadott és olyan növekedés indult meg, ami példa nélküli. 2013 év végén 28 ezer fizetős nézője volt az Apollónak, egy évvel később már 56 ezer, 2015-ben 68 ezer, majd 2019-ig 80-82 ezres nézőszámmal zártuk az éveket. Elképesztő fejlődés volt ez, hatalmas munka fizetődött ki, és az egészet a porba rúgta a COVID és a válság. Most visszaesünk olyan 60-65 ezres nézői szintre, aminek örülni kell, hisz nem kevés, de nyilván voltunk ennél magasabban is.
A koronavírus-járvánnyal olyan akadály elé néztek a mozik, amikre talán nem volt vészforgatókönyv. Távolságtartás, “maradj otthon”, maszk és állandó fertőtlenítés. Minden intézkedés nyomot hagyott a mozitermek nézőterén is.
A koronavírus után jöttek a nézők, de az egyértelmű volt, hogy valami végleg véget ért, nem csak a mozitól való elpártolás, az emberek anyagi helyzete és az egészségügyi félelemfaktor miatt, hanem a streaming térhódítása is átírta a játékszabályokat. Azt látjuk, hogy a kisebb filmek szenvednek, a nagy blockbusterek pedig rendelkeznek alternatívával ezeken a felületeken, így ez a folyamat visszafordíthatatlan. Be lehet lőni egy szintet, csak soha nem tudunk majd a régi fényünkben fürödni.
Arra a kérdésre, hogy a jövőben a mozik hogyan tudják felvenni a streaming felületekkel a versenyt meglepő választ kapok. Fejér Tamás szerint ugyanis,
a mozinak ugyanazt kell csinálnia mint eddig.
Mint mondja, a válasz a luxus felé való elmozdulás lehet, az embereknek olyat kell nyújtani, amit otthon nem érhetnek el, vagy csak akkor, ha nagyon sok pénzük van.
Gondolok itt exkluzív formátumokra, VIP termekre, extrán kényelmes székekre. Ezek az újítások nekünk nehezen elérhetőek, hiszen hatalmas erőforrás kell hozzá. Voltak is tervek a nagyterem kapcsán erre, amivel Kelet-Magyarország legjobban felszerelt moziterme lehetett volna, de ez nem tud megvalósulni a jelenlegi helyzetben. Ha a mozi fenn akar maradni és fejlődni akar, akkor csak ez a járható út szerintem.
A válság miatt Debrecen is kényszerintézkedések bevezetése mellett döntött, ami a mozit is elérte. Januártól a nagyterem bezárja kapuit, így a két kisteremre korlátozódnak majd a vetítések.
Januártól kevesebb lesz a rendezvényünk, hiszen a nagyterem bezár, a két kisteremnek kell bevételt termelnie. A magyar filmszüret meg lesz tartva ugyan, azt máshol nem tudjuk megrendezni csak a nagyteremben, de amúgy be lesz zárva. Az emelkedett rezsiköltségek minket is érintenek sajnos.
A jövőt illetően már most bőven van terve az intézmény csapatának.
Ugyanilyen programok lesznek, mint eddig, viszont igyekszünk minél több közönségtalálkozót szervezni, valamint tematikus filmnapokat. Ennyire előre tervezni nagyon nehéz, mert a magyar filmek esetében a bemutatókat nem adják meg olyan tág határidővel előre, mint a nagyköltségvetésű külföldi filmeknél. Emiatt szűk határidővel tudunk tervezni a közönségtalálkozókat illetően. A Hadik közönségtalálkozóját például nagyon szeretnénk megszerezni, de nem tudjuk, hogy mikor lesz a premier dátum. Jövőre debütál a Tündérkert című sorozat, a Duna Televízión lesz a bemutató, de örülnénk, ha az első két rész műsorra kerülhetne az Apollóban is a tévés premier előtt. Ilyen tervek vannak, de marad minden, csak jobban kimunkálva. Illetve formálódik egy összefonódás a Hortobágyi Nemzeti Parkkal, hiszen jubileumot fognak ünnepelni jövőre.
A közönségtalálkozók adják az Apolló Mozi egyik utánozhatatlan esszenciáját. A filmszínházvezető szerint ráadásul minden vendég szívesen jön el a debreceni közönséghez, bár a távolság miatt hosszasabb szervezést igényel.
Nem nehéz programokat leszervezni, viszont nem mindegy, hogy a vendég házától 4 kilométerre lévő moziba kell mennie közönségtalálkozóra, vagy 250 km-rel arrébb, ami elveszi szinte az egész napját. Az viszont jól eső tény, hogy a távolság miatt soha nem volt lemondásunk, vagy visszautasítás, ráadásul vannak visszatérő vendégeink is, ilyen például Szirmai Gergely filmkritikus, ő hazajár az Apollóba.
A mozi tehát a streaming dübörgése mellett is örök, ráadásul olyan élményt nyújt, amit a kanapénk biztonságából nem tudunk megteremteni. Idén decemberben egy állandó kiállítás is várja az Apolló nézőit az előtérben, mellyel bepillantást nyerhetnek az elmúlt 110 év mozis ereklyéi révén Debrecen filmszínházának történelmébe. Ha pedig az ünnepek apropóján egy kollektív családi mozizást terveznek, akkor december 24-ét és január 1-ét leszámítva várják a nézőket klasszikus moziélménnyel.
Köszönöm az interjút.
Hozzászólások