2022 októberében Magyarország 11. alkalommal csatlakozott a német, osztrák és svájci filmeket bemutató Sehenswert, azaz Szemrevaló Filmfesztiválhoz. A budapesti, szegedi, pécsi vetítések mellett a debreceni Apolló mozi is részesévé vált az eseménynek: október 19-e és 22-e között négy mozgóképes alkotás ingyenes vetítésével örvendeztette meg a közönségét. A fesztivál fő témáinak középpontjában a szabadságukért küzdő erős nők, az LMBTQ-közösségek tagjai, valamint a migrációs hátterű emberek világának bemutatása állt.
A debreceni vetítések főleg az első témára fókuszáltak. A négy, cívisvárosban bemutatott alkotás közül csak egy, a Toubab című film szólt az LMBTQ-közösségről, a másik három, a fesztivál nyitó darabja, a Csodaszép, valamint a Fűző és A szabadság mámora az önállóságukért és jogaikért küzdő nők életébe nyújtott bepillantást.
Közülük is talán a legmeghatóbb és legszebb történet a Stefan Jäger rendezte A szabadság mámora volt, amelynek az alcíme, a Monte Verità egy olyan utópisztikus szigetet jelöl, amelyre – a jó levegője miatt – a főhős, Hanna (Maresi Riegner) elvileg az asztmáját gyógyíttatni érkezik. De csak elvileg, hiszen az 1906-al kezdődő eseményekre retrospektíve, a fiatal hölgy elbeszélésén keresztül visszatekintő alkotásból egy, valójában a férje zsarnoksága elől elmenekülő asszony története tárul elénk. Akinek ugyan a szökésekor már van két lánya, és a fényképész férje mellett láthatóan anyagi gondjai sincsenek, csak épp nem kap levegőt. Ténylegesen, az asztmája miatt, és nyilván képletesen, hiszen a betegsége egyértelműen pszichoszomatikus eredetű: az erőszakos, durva férje kialakította fojtogató légkör az oka.
Hanna a kezelőorvosától, Dr. Otto Grosstól (Max Hubacher) értesül a festői környezetben, a svájci hegyekben található Monte Veritàról, akinek és amelynek a történetbe hozása azért is izgalmas, mert mindkettő létezett. Dr. Otto Gross valóban gyógyított: kezdetben Freud elveit vallotta, majd önmagát tőle is függetlenítette, és igen szabad szellemű orvosként a különleges gyógyítási módszereihez tökéletes terepet talált ebben az utópisztikus szanatóriumban – ahogyan a Monte Veritàt a valóságban szintén létező „alapító”, Ida (Julia Jentsch) nevezi. Jäger filmjének egyik érdekessége tehát, hogy az egy Hannán kívül szinte minden egyes szereplő létezett a valóságban is: szóba kerül például Hermann Hesse és Isadora Duncan is a filmben, akik szintén itt kezeltették magukat.
A létező terep és az itt valóban ténykedő személyiségek történetére építette tehát rá Jäger a maga fikcióját Hanna esetén keresztül, aki kezdetben ugyan teljes mértékben idegenkedik a szigeten tapasztaltaktól: a hol euforikus állapotban leledző, hol végletesen elkeseredett állandó lakótól, Lottétól (Hannah Herzsprung), a rendszeres, meztelenül történő, tűz körüli rituális tánctól, és igen, orvosa elveitől is, aki szerint a testi szerelem a terápia része. Ám amikor Ida, felismervén Hanna – férjétől ellesett – képességét a fotózásra, és ahogyan ennek – mint a szabadság egyik megélési lehetőségének – Hanna számára teret biztosít, a nő kezdi egyre jobban érezni magát. Ehhez persze szükségeltetik Otto doktor ellenállhatatlan személyisége is, de nemcsak ez.
Hanna számára ugyanis bármi, ami vele Monte Veritàn történik, szöges ellentéte annak, amit a konvencionális házasságában, a durva férje mellett megélni volt kénytelen. S mivel szöges ellentéte, így segít abban, hogy Hanna végre találkozhassék saját magával: hogy ráismerjen önmagára. Hogy ki is ő valójában.
Amire – mutat rá a film – valóban csak szabad állapotunkban ismerhetünk rá. Hanna azért jó példa erre, mert a teljes rabságból jut el a totális szabadságig, amely egyként magában foglalja a nőisége felszabadulását, az alkotásban kiélt és megélt szárnyalás lehetőségét, a többi emberhez kapcsolódás boldogságot adó élményét. Egy olyan folyamatot, amelyet a gyönyörűen fényképezett jeleneteknek is köszönhetően mi is végigkövethetünk. Ezzel kapcsolatban, ha megtekintik a filmet, kérem, hogy egyvalamire különösen figyeljenek: arra, ahogyan a férje mellett még csúnyácskának látszó Hannát a végére – a szabadsága megtalálásakor – már szépnek látjuk. Ami nyilván az őt játszó színésznő zsenialitását is tükrözi.
Ajánlom tehát szíves figyelmükbe A szabadság mámora című svájci-osztrák-német filmdrámát.
Gyürky Katalin
Hozzászólások