A 2023. május 27-én Budapest után Debrecenben is megrendezett Imázsia Kínai Filmnapok keretében Váradi Viktória, a Károli Gáspár Református Egyetem Kínai Tanszékének adjunktusa a Lelkek tava című film megtekintését követően az alkotás rendezőjével, az eseménysorozat díszvendégével, Xie Fei rendezővel beszélgetett.
Kapcsolódó cikkünk:
Imázsia Kínai Filmnapok a cívisvárosban
Amint azt Váradi Viktóriától megtudtuk,
a Magyarországon most először megrendezett független rendezvénysorozat célja a kínai filmművészet alapműveinek és kulcsszereplőinek megismertetése az érdeklődő magyar közönséggel.
Az idei rendezvény aköré a nemzetközileg is elismert filmrendező köré épül, aki épp harminc éve nyerte el az egyik leghíresebb filmjéért, a Lelkek taváért a Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon az Arany Medve-díjat, és aki ezen kívül a filmen kívül nem kisebb alkotásokat jegyez, mint A Girl from Hunan (A hunani lány, 1986), a Black Snow (Fekete hó, 1989) és a Mongolian Tale (1995) – ez utóbbi Fekete paripa címen szintén megtekinthető volt a Filmnapok keretében a debreceni Apolló moziban is.
A Fekete paripa levetítése előtt – és a híres Lelkek tava megtekintése után – tehát a két film közötti időintervallumban Váradi Viktória moderálásának és tolmácsolásának hála a rendezővel, Ázsia legnagyobb filmes egyetemének, a Pekingi Filmakadémiának a professzorával valamint egykori oktatási rektorhelyettesével közelebbről is megismerkedhettek a nézők.
Amint azt megtudtuk, Xie Fei – bár a 2000-es évektől visszavonult a filmrendezéstől, ám – továbbra is aktív a filmes szférában, számos egyetemre és rendezvényre hívják mesterkurzust és előadást tartani, több filmfesztivál visszatérő zsűritagja, internetes oldalán filmértékeléseket ír, és tavaly jelent meg új könyve.
A magyarországi látogatása azért is megtiszteltetés, mert egy nagyobb európai turnéja első helyszínéül választotta hazánkat.
Budapesten kívül Debrecenbe is ellátogatott, ahol – tudtuk meg a beszélgetésből – a moziközönséggel való találkozása előtt a Debreceni Egyetemen járt, ahová nem érkezett üres kézzel:
hat filmjének digitálisan felújított változatát hozta el ajándékba egy adathordozón, abból a célból, hogy az egyetemen a filmjeit bármikor felhasználhassák oktatási célokra.
Ráadásul olyan harminc-negyven éve készült alkotásairól van szó, amelyeknek kb. tíz év múlva a jogdíja is lejár, és onnantól még szabadabban lehet majd őket használni, hasznosítani. Miközben a Pekingi Filmakadémia ígéretet kapott az UNESCO-tól arra is, hogy ettől kezdve egyre több kínai filmet bocsásson a magyar nézők rendelkezésére.
A beszélgetés ezt követően rátért a Lelkek tava című filmre.
A rendező elmondta, hogy annak idején, a nyolcvanas évek végén, amikor a forgatókönyvet írta, egy kortárs regényt adaptált. A regény szüzséjének középpontjában is az anyós és a meny kapcsolata áll, s az irodalmi alkotás is ott ér véget, hogy az anyós felajánlja a menyének, hogy hagyja el a fogyatékos fiát.
Ezt a rendező egy akkori hírből származó motívummal egészítette ki: akkoriban értesült róla, hogy egy nagyvárosban élő ingatlanos három feleséget is „tartott” egyszerre, az asszonyaitól több gyermeke is született, pedig a bigámia már akkor is és ott is tiltva volt.
És amikor ezt a hatóságok leleplezték, és a házasságokat érvénytelenítették, a volt arák egyként kiáltottak fel: „ki akarná még őket ezek után?” – hasonlóan ahhoz, ahogy a film végén Huanhuan is megkérdezi ezt teljes kétségbeesésében Xiang asszonytól.
A közönség köréből a beszélgetésnek ezen a pontján egy rendkívül fontos kérdés érkezett:
hogy vajon ma, harminc évvel a film leforgása után még mindig kerülhetnek-e hasonló helyzetbe asszonyok és lányok Kínában?
Erre a rendező úgy válaszolt, hogy amikor ő ugyanezt a kérdést annak idején a film alapjául szolgáló regény írójának feltette, a szerző így válaszolt: te Pekingben, tehát nagyvárosi körülmények között, jól szituált családban nőttél fel. El se tudod képzelni, hogy egy falusi, szegény környezetben mi folyik, folyhat. S igen, sajnos a Kína szegényebb területein ma is ki vannak szolgáltatva a nők a családjuk anyagi helyzetének, a szegénység okozta kényszerházasságoknak.
A film tehát – vonhatjuk le a beszélgetés konklúzióját – tényleg ma is aktuális. Ajánlom ezt is, és a rendező összes többi filmjét is a szíves figyelmükbe.
Gyürky Katalin
Hozzászólások