A magánnyomozónak és az újságíró barátjának újabb ügyet kell felgöngyölítenie a hatvanas évek antropomorf állatok által benépesített Amerikájában.
A Blacksad egy noir műfajú festett, nagyalakú keménytáblás Eisner-díjas francia képregénysorozat. Nagyon jó minőségű fényes papírra gyönyörűen rajzolt panelekkel. A megvalósítást dicséri, hogy van olyan oldal, amin nincs szöveg, csak a képek mesélnek, ami a képregények egy ritkán kiaknázott jellegzetessége.
Az első 5 kötete 2000 és 2013 között jelent meg Franciaországban, ezt követően 2016 és 2018 között Magyarországon. A legújabb kötet az eredeti kiadás után nem sokkal jelent meg magyarul idén októberben. Így a francia olvasók 8, mi magyarok 3 évet vártunk erre a fejezetre. De a várakozás folytatódik, hiszen ez az első és utolsó kétrészes történet a sorozatban, így most egy cliffhangerrel záródott a hatodik rész, ami a hetedikben fog feloldódni.
A magyar változat nagyon igényes. A szükséges helyeken lábjegyzetek segítik az olvasót. Egy szépséghibája van, az pedig egy elgépelés, ami a legelső oldalon a kiemelt panelen és a füzet belsejében is megtalálható.

John Blacksad, a magánnyomozó fekete macska és Heti, a riporter egy szabadtéri színdarab során megismerkednek az aktuális femme fatalokkal, Iris Adler (aki egy utalás a Sherlock Holmes-történetek Irene Adler-jére) özvegy rendezővel, illetve Rachel Zucco színésznővel és kulturális újságíróval. Főhősünk névjegykártyája gyorsan Iris legjobb barátjához, Kenneth Clarke-hoz vándorol, aki a metróalkalmazottak szakszervezetének az elnöke, és sztrájkkal fenyegeti a menyétmaffiával összejátszó polgármestert, aki le akarja építeni a tömegközlekedést a városban. John meg is menti Kenneth-et a rá küldött bérgyilkostól, aki egy Logan nevű rozsomák (ez pedig egy X-Men utalás). Azonban a sztori csak itt veszi kezdetét…
Közben a Mi Újságnak új vezetője lesz, ami a szenzációhajhászástól az új zsurnalizmus felé viszi a lapot, így Heti hosszabb időre az építészmester, Solomon nyomába ered, hogy bemutassa annak életművét. Így azonban szembe kerül Rachellel, aki csak egy megalomán sast lát a férfiban.
A társadalomban – mely óraműpontosan működik több millió ember összehangolt munkájának köszönhetően – úgy tűnik, hogy senki és semmi sem pótolhatatlan. A magas beosztású ragadozók hajléktalanokat toboroznak munkásoknak a menyétmaffián keresztül, hogy egy korty italért cserébe azt írjanak alá és arra szavazzanak, ami a vezetőségnek kedvez. A többieket látszatmegoldásokkal próbálják manipulálni, mint amilyen a nagyrét amfiteátrum, amire engedélyt kapnak a színészek, csak azért, mert úgy sincs pénzük megépíteni.

Az utolsó oldalak lenyűgöző párhuzamot állítanak jelen alkotás és a Macbeth között, hiszen a mostani történet középpontjában a színészet áll.
Ezzel a kötettel nem ajánlott kezdeniük az új Blacksad-olvasóknak, hiszen már 5 darab előzménye volt, és egy folytatása lesz még. Mindenki másnak azonban megérte a többéves várakozást.
Blacksad sorozat kapható a Libriben és a Képregénymarketben.










Hozzászólások