A lakosság és az önkormányzatok segítségét kéri a baglyok költésének elősegítéséért a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME), a műfészkek és költőládák kihelyezésével jelentősen javulnak a lakott településeken élő, rágcsálópusztító madarak életfeltételei.
Két éve újra falun élek, és észrevettem, hogy a stablondeszka fölé „bagolycsalád” fészkelt. Később persze kigugliztam a furcsa, rikoltó hangú madárról, hogy nem bagoly, hanem kuvik. Madaram természetesen hajnalban szeret „dalolászni”, ennek ellenére jóban vagyunk. Furcsán néz rám, és én is rá. Kuvikmustra.
Mint a hvg.hu cikkéből kiderül, Magyarország tíz fészkelő bagolyfajából öt lakott területeken is él, vagy kimondottan emberkövetőnek számít. A madarak elsősorban kis rágcsálókkal táplálkoznak, és fiókáikat is ezekkel etetik. Így biológiai úton segítenek kordában tartani a városokban is problémát okozó egereket és patkányokat.
A hír szerint megtelepedésük egyik legfőbb akadályát gyakran a megfelelő fészkelőhelyek hiánya jelenti. A baglyok ugyanis nem tudnak fészket építeni, költésükhöz egyebek mellett korhadt üregekkel, vastag törzselágazással rendelkező idős fákra; valamint nagy testű harkályok odúira van szüksége.
A leggyakoribb hazai bagolyfaj, az erdei fülesbagoly elfoglalja az ágvillába kihelyezett vesszőkosarat, de szívesen beköltözik fára, épületfalra rögzített, félig nyitott előoldalú vércseládákba is. A leginkább emberkövető gyöngybagoly templomok toronysüvegébe, padlásokra telepített költőládákkal; a macskabagoly, a kisebb testű kuvik és füleskuvik pedig nagyméretű mesterséges odúkkal segíthető. A baglyoknak kirakott műfészkek, mesterséges odúk esetében alapelv, hogy ezekbe mindig kell száraz fű, hullott lomb vagy faforgács fészekanyagot tenni, amibe a tojó alakítja ki a tojásoknak a fészekmélyedést.
(TN)










Hozzászólások