A Mozinet Filmnapok jóleső velejárója, hogy egy-egy cannes-i vagy velencei filmfesztiválon díjnyertes, premier előtt vetített alkotás megtekintése után Dr. Váró Kata Anna filmes szakemberrel mód nyílik egy beszélgetés keretében a látottak értékelésére. Nem történt ez másként 2023. február 5-én sem, amikor a felkavaró A vád című francia filmet követően még a szokásosnál is többen érezték úgy: maradniuk kell egy diskurzusra.
Dr. Váró Kata Anna a beszélgetés előtt – mint minden ilyen alkalommal – most is kontextusba helyezte a történetet. Egyfelől utalt az Yvan Attal rendezte film filmtörténetben elfoglalt helyére. Arra, hogy amíg a filmgyártás hajnalán a rendezők arra törekedtek, hogy olyan filmeket tárjanak a közönség elé, ahol a szereplőket a jómódjuk, a sikeres szakmai vagy szerelmi életük miatt csak irigyelni lehet, és jó őket látni, ahogy telt-múlt az idő, ez megváltozott. Körülbelül a hetvenes évek közepétől már nemcsak rózsaszín „meséket” mutatnak nekünk a mozivásznon, hanem a középosztály különböző kálváriáit is merik láttatni.
S A vád című film ennek a sorába tartozik, olyannyira, hogy itt már nemhogy nem irigyeljük a szereplőket, de egyiknek se szeretnénk a helyébe kerülni.
Ugyanakkor – utalt rá a filmes szakember – az sem véletlen, hogy ez a film a metoo-mozgalom kellős közepén született. Ráadásul a film szempontjából figyelemre méltó, hogy az Amerikában pár éve kirobbant botrányt a ’80-as évektől kezdve megelőzte az úgynevezett date rape-re, azaz a randierőszakra vonatkozó felmérés is. Amikor is azt vizsgálták – s hívták fel ezzel a lányok figyelmét –, hogy egy-egy ártatlan randevúnak induló estén mennyi veszélynek van kitéve az, aki nem ismeri kellően a partnerét, de megbízik benne, mert úgy véli, nincs oka róla rosszat feltételezni.
S kiderült: Amerikában öt lányból egyet érint, érintett valaha a date rape esete.
Amely nagyszámú eset közül a metoo előtt alig került néhány napvilágra, s azóta is, ha napvilágra kerül, a bizonyítási eljárás során a szakemberek rendkívül ingoványos talajon mozognak.
Amit Yvan Attal alkotása is tükrözött nekünk. A filmnek épp e jellemzője – azaz, hogy a nézőjét végig bizonytalanságban hagyja – miatt kérdezett rá Dr. Váró Kata Anna a film után, hogy ki ki mellé áll a látottak után? A fiúnak, vagy a lánynak hisz-e? Elhiszi, hogy nem történt erőszak, vagy úgy véli, hogy igenis történt? S a kérdés eldönthetetlenségét tükrözi, hogy kb. fele-fele arányban szavaztak a jelenlévők erre a kérdésre, hiszen, bár a fiú úgymond megkapja a jogi büntetését a bírósági tárgyalás végén, de abban minden néző egyetértett, hogy tette jogilag egyszerűen megítélhetetlen.
Itt az erkölcs, a morál útvesztőibe veszünk bele, s abban már nagyrészt megoszlott a közönség köreiben ülők véleménye, hogy a fiú viselkedett-e erkölcstelenebbül, vagy a lány.
Mert az egy dolog, hogy a fiúra az anyja rábízta a „mostohatestvérét”, aki látjuk, hogy hogy volt képes vigyázni rá, de mi van a lánnyal? Miért nem mondott egyértelműen nemet a fiú „nyomulására”? Miért ment be a tárolóba, ha nem akarta azt, ami utána ott megtörtént vele?
Volt olyan hozzászóló is, aki épp a feminizmus túlkapásainak ellenpontjaként értelmezte Yvan Attal filmjét. Hisz épp a metoo kirobbanása óta felerősödött az a tendencia, hogy azóta csak a nőnek, a nőknek lehet igaza egy-egy ilyen esetben. A film pedig épp azt sugallja, hogy hallgattassék meg a másik fél is, hisz a törvény előtt mindenki egyenlő. Még ha morálisan nem is lehet azonos szinten megítélni a két fiatal tettét.
A beszélgetésen szóba került a szülők szerepe is, Alexandre elhanyagolása, és Mila anyjának erősen konzervatív vallásos beállítódása. Az, hogy nyilván ezek a családi hátterek és minták is nagyrészt befolyásolhatták a két felet abban, ahogyan cselekedtek. A lány lázadhatott az anyja szigora ellen, bosszút állhatott az apján, amiért az épp Alexandre anyja miatt hagyta ott őket, miközben Alexandre nem tett mást, mint a nőcsábász apja példáját, mintáját követhette…
Megannyi, egytől egyig helytálló vélemény hangzott el tehát a filmet követő beszélgetésen, ami A vád című film nagyszerűségének tükre.
Megmozgatja a néző fantáziáját, elgondolkodtatja és nem hagyja nyugodni, hogy akkor most kinek is higgyen, kinek is hihet igazából. S úgy vélem, ezért érdemes filmet nézni, illetve, ilyen filmet érdemes nézni. A Mozinet Filmnapok keretében ehhez hasonló fajsúlyos alkotásokkal találkozhatnak, ezért nem éri meg egyetlen ilyen eseményt sem kihagyni az Apolló moziban.
Gyürky Katalin
Hozzászólások