Cserbenhagyás. Nem valami szép jelentésű szó. Valami olyasfélét jelenthet, hogy az, akiben bízom, az nyakig hagy a pácban akkor, amikor csak rá számíthatnék. Megtörténhet bárhol, ahol, a bizalom jelen van, teljesen mellékes a bizalom foka, teljesen mindegy a helyszín, s a körülmények sem számítanak.
A cserbenhagyás rosszul esik egy baráttól, fáj a szerelemben, fáj elszenvedni a rokonainktól, kollégáinktól, de még idegenektől is.
Most azt olvasom: „ismeretlen az általa vezetett személygépkocsival közlekedett a 4-es számú főúton Debrecen felől Kaba irányába. A 207. kilométerszelvényben a gépjárművezető egy vele azonos irányban közlekedő személygépkocsit előzött. Eközben szemből, Kaba felől szabályosan közlekedett egy Opel típusú gépkocsi, amelynek sofőrje úgy tudta elkerülni az ütközést az ismeretlen gépkocsival, hogy járművét jobbra kormányozta, fékezett és az árokba hajtott. A baleset következtében az Opel típusú gépkocsi vezetője könnyű sérüléseket szenvedett. Az előzést végrehajtó jármű ismeretlen vezetője a helyszínről megállás és a tőle elvárható segítségnyújtás nélkül továbbhajtott.”
Bár szerencsére nem trend az ilyesmi, azért tagadhatatlan, hogy rendszeresen hallani hasonló esetekről. Amikor ilyenekről hallok, mindig felteszem magamban a kérdést, hogy vajon létezik-e ettől aljasabb húzás ember és ember között? Hogyan tud az ilyen „ember” tükörbe nézni, lefeküdni, továbblépni azzal a tudattal, hogy valakit bajba sodortam, valaki miattam megsérült, valakinek miattam most rossz, s én még arra sem méltattam embertársamat, hogy megálljak, s megkérdezzem tőle: élsz még, Öcsém?
Indok persze lehet a figyelmetlenség, a pia, a kábszi, és a közöny is. Most is érvényes tahát a mondat: egy társadalom tagjainak egymáshoz való viszonyulását tökéletesen jellemzi az, ahogyan együtt közlekednek. Utóbbi talán azért a legrosszabb az összes közül, mert könnyen meglehet, hogy ha egy ilyen helyzetben sem segítünk a másikon (vállalva saját baromságunk következményeit), akkor záros határidőn belül többségben lesznek az utakon a tuskó szörnyetegek (máris túl sokan vannak). Ha pedig ott vannak az úton, s hagynak minket akár megdögleni az árokban, akkor vajon mit várjunk tőlük, amikor úgy találkozunk velük össze, hogy nincs se kaszni, se öv, se légzsák, ami megvédene minket?
Előzmény ITT.
KB
Hozzászólások