Évadzáró interjút készítettünk Ráckevei Annával, a debreceni Csokonai Színház igazgatójával. Olvassák el, érdemes!
-Most, évadzárás előtt nem sokkal, május 22-én és 23-án a közönség még egy meghatározó színházi élmény részese lehet: Visky András Júlia című monodrámáját tekintheti meg a Te tolmácsolásodban a Horváth Árpád Stúdiószínházban. Ezért először ezzel a darabbal, ezzel a szerepeddel kapcsolatban kérdezném, hogy a Visky András író, Szabó K. István rendező és a produkciónak eredetileg helyt adó Pesti Magyar Színház alkotta hármasból melyik kért fel ennek a monodrámának az eljátszására?
-Szabó K. István keresett meg a szereppel. A Pesti Magyar Színház a tavalyi forradalmi évforduló kapcsán pályázatot nyújtott be egy 1956-os tematikájú darabra, amelynek megrendezésére Istvánt kérte fel. Ő Visky András Júlia című drámáját választotta, s ezután szólt nekem, hogy játsszam el a szerepet.
-Visky András díszvendégként volt jelen tavasszal a DESZKA Fesztiválon, ezért gondoltam, hogy esetleg nektek kettőtöknek volt már korábban szakmai kapcsolatotok, s ez hozta Neked ezt a szerepet.
-Nem, Andrással Kolozsváron, az ottani fesztiválon találkoztunk először néhány éve, ahol a Képzeletbeli operettel szerepeltünk. Akkor csak egy szakmai beszélgetés keretében váltottunk pár szót. Ez a mostani, Júliával kapcsolatos találkozásunk, az, hogy közelebbről is megismerhettük egymást, igazán örömteli egymásra csodálkozás volt, részemről legalábbis mindenképpen.
-Még mindig a hármasságoknál maradnék: Visky András azt mondja, hogy a darabban „szentháromságszög” rajzolódik ki, hiszen Júlia a férje és az Isten felé is ugyanolyan szerelmet érez. Hogyan lehet mégis elválasztani, megkülönböztetni egymástól ezt a két érzelmet, milyen művészi eszközöket tudsz ehhez felvonultatni a színpadon?
-Nem tudom, hogy ugyanaz-e a kétféle kötődés, kapcsolat. Inkább azt érzem, hogy időnként ez a kettő összemosódik Júliában. Ez azért is lehet így, mert az istenhite épp a férjén keresztül erősödik fel benne. A férje Istenbe vetett hite jóval szilárdabb, megingathatatlanabb az övénél, annak ellenére, hogy ő is hitbéli életet él. A férjében azonban nincs kétely az Isten iránt, s ez az, amit ez az asszony csodál is a férjében, amit tanul tőle, s amit visz magával akkor is, amikor elszakítják őket egymástól.
-Júlia férje iránt érzett, úgymond földi szerelmét a szövegben jelenlévő Shakespeare-idézetek, az égi, Isten felé mutatott szerelmét pedig a Bibliából elmondott részletek is erősíthetik.
-Igen, s ez a két forrás zseniálisan össze is játszik a szövegben: konkrét, gyakorlati köze van Júliának a Rómeó és Júliához, hiszen középiskolás diákként játszották ezt a darabot, s ő Júlia szerepében lubickolhatott, s ezzel a háttérrel hangzanak el a darabban a bibliai részek, amelyek pedig Istenhez, az égi szerelemhez szólhatnak. A Bibila pedig ismét a földi szerelmén, a férjén keresztül ivódott belé, hiszen minden napjukat a bibliai idézetek olvasásával kezdték és fejezték be addig, amíg együtt lehettek.
-A gyerekek jelenléte, az irántuk érzett felelősség véleményed szerint van-e annyira erős Júliában, mint a férje iránt érzett aggodalom és szerelem?
-A kettő szerintem nem, vagy csak erőszakkal választható szét egymástól. A férj és a gyerekek egy nőben együtt adják a teljességet.
-Talán első hallásra furcsa lesz a kérdésem, de kíváncsi volnék, hogy véleményed szerint ki vagy mi lesz a másikhoz hűtlen ebben a darabban? Mert Júlia a férjével, az Istennel pörlekedik, de valójában nem ők hagyták el, hanem a hatalom, a forradalmi helyzet okozta azt, hogy ő magára marad a hét gyermekével.
-Ha hűtlenségről beszélhetünk a darab kapcsán, akkor az inkább a nőben merül fel: az események afelé tolják, hogy ő váljon hűtlenné a férjéhez és az Istenhez, akár úgy, hogy a magára hívott betegsége által belemenekül a halálba. De ebben is azért tud másképp dönteni, mert a férjével őt összekötő hűségi kapocs erőt tud adni neki ahhoz, hogy ne a hűtlenséget válassza, hanem megmaradhasson a hűségben. A férjéhez és Istenhez való hűségében.
-Ezt elfogadom, de igazából a forradalmi helyzet és a politikai viszonyok azok, amelyek „elhagyják” ezt a nőt.
-Így van, de ezek csak körülmények, amelyek lehetnek nehezebbek vagy könnyebbek egy ember életében, de ami igazán lényeges és fontos, az az ember belső tartása vagy belső gyengesége. Lehet nagyon gyenge az ember a legnagyobb békességben is. Igazából a hűség vagy a hűtlenség választása belülről jön, minden egyéb körülménytől függetlenül. Nyilván kiélezettebb helyzetekben, mint a forradalom vagy a háború, élesebben merülnek fel ezek a kérdések is, és az ’56-os események utáni helyzet, különösen Romániában, a romániai magyarok életében ilyen időszak volt. Ez a kiélezett politikai légkör természetesen ráerősít Júlia amúgy is meglévő belső konfliktusaira.
-Bár én a DESZKÁ-n már láttam, de nagyon várom, hogy újra megnézhessem a Júliát. Most viszont, így, a 2016/17-es évad vége felé mindenképp a színház egészéről is kérdezni szeretnélek. Mi az, vagy mik azok az események, amelyre/amelyekre ebből az évadból a legbüszkébb vagy?
-Ha visszagondolok, hogy mi minden történt velünk, első nagyon fontos eseményként mindenképp a ravennai vendégszereplésünket emelném ki, amikor három operettel voltunk jelen az olaszországi fesztiválon. Ott voltak filharmonikusok, az énekkarunk is, s az ottani fantasztikus fogadtatásunk mellett egy hétig valóban a magyar operettről szólt a ravennai élet. Aztán jött az ’56-os előadásunk, a Szélfútta levél, amely a forradalomra való megemlékezés mellett azért volt csodálatos, mert egy nagy színész, Mensáros László életének feldolgozásával adózhattunk az ’56-os események előtt. Nagyon örültem annak, hogy Ilja Bocsarnikovsz rendezett nálunk, s boldog vagyok, hogy a jövő évadban is visszatér hozzánk dolgozni. Naszlady Éva másodszor rendezett a Csokonaiban, s az általa színre vitt Művészet azért tölt el megelégedéssel, mert végre három, ez előző időszakban talán kevésbé látványos feladatokkal megbízott színészünk, Vranyecz Artúr, Garay Nagy Tamás és Bakota Árpád játszhatott, azt gondolom, remekül, ebben az előadásban. De legalább ilyen boldogsággal töltött el az Arany-évfordulóra készült darab, a Kinek az ég alatt már senkije sincsen, amelyet Ifj. Vidnyánszky Attilának és Vecsei H. Miklósnak köszönhetünk. S mindenképp kiemelném a Bánk bán Primavera Fesztiválon elért sikerét, s azt, hogy operarendezőként nálunk debütált Rusznyák Gábor A varázsfuvolával. Az Időfutár nagyon erősen megszólította a tizenéves korosztályt, s igazi szakmai sikerként könyvelem el az Imígyen szóla Louis de Funèst és az Orlandót.
-A díjak nyilván magukért beszélnek…
-Természetesen mindkettőnek nagyon örültünk, mind Csikos Sándor Kiváló Művész-díjának, mind pedig Varga Klári Jászai-díjának. Azt gondolom, hogy mindkét színészünk nagyon megérdemelte ezeket az állami elismeréseket. S muszáj a tavalyi évad kapcsán arról is szólnom, hogy megszületett a második osztálytermi előadásunk, a Verona 1301 után a Jeruzsálem. Töretlen, rendkívüli népszerűségnek örvendenek ezek az előadásaink is.
–Úgy tudom, hogy ezek kapcsán már a századik előadásnál jártok, amely szám szintén magáért beszél.
-Nem is tudnak annyit játszani a színészeink, mint ahány előadásra igény lenne, tehát azt gondolom, hogy ezzel az előadástípussal nagyon jól ráéreztünk egy igényre. Ráadásul nagyon sok fiatal ezek által az előadások által kezdett el érdeklődni a Csokonai Színház iránt. S arra is büszkék vagyunk, hogy a jelen időszak legjobb szakemberei készítették el ezeket az előadásokat, s készítették fel a bennük játszó színészeket.
-Madák Zsuzsanna rendező és Bethlenfalvy Ádám szakértő szakmai felkészültsége itt valóban megkérdőjelezhetetlen. S ha jól tudom, ez a munka is folytatódni fog a következő évadban is. De ha már a következő évadnál járunk: mi az, vagy mik azok az események, előadások, amiket a 2017/18-as évadban a legjobban vársz?
-Valóban a középiskolások és az általános iskola felső tagozatosai megszólítása után most az alsó tagozatosoknak készítünk előadást a Csokonai Ifjúsági Programunk keretében, A kékbolygó története címmel. A szerelem, illetve a vallások együttélésének nehézségei után most a kisiskolásokat egy tündérmesébe ültetett környezetvédelmi kérdéseket felvető előadással szólítjuk meg. De a fiatal korosztálynak az osztálytermi nevelési előadás mellett is igyekszünk kedvezni 2017/18-ban, hiszen Árkosi Árpád fogja rendezni Dunajcsik Mátyás darabját, A szemüveges szirént, s nagyon érdekes ifjúsági előadásnak ígérkezik Bethlenfalvy Ádám rendezésében a Kövek című produkció, amelynek a főszerepét két fiatal, a jövő évadtól társulati tagként nálunk dolgozó színész, Kránicz Richárd és Kovács András fogja játszani.
-S a felnőtt nézőket mi mindennel szólítjátok meg?
-Zenei téren is egészen különleges csemegéket kínálunk a közönségnek, s prózai téren is remélhetőleg maradandó élményeket kínálunk. A regtime-operától kezdve a kortárs és a barokk egymás mellett élésének létjogosultságát megmutató zenés este mellett a Normát azért emelném ki, mert a Traviata és A varázsfuvola után ismét Kolonits Klárát hallhatjuk-láthatjuk benne. Prózai vonatkozásban pedig, amiért a legjobban izgulok, az a reformáció 500. évfordulójára meghirdetett drámapályázat győztes darabja, amiről még nem tudjuk, hogy melyik lesz az, de a rendezőnk már megvan rá: Visky Andrejt kértük fel a színrevitelére. S nagyon fontos, hogy a DESZKA mellett lesz egy új fesztiválunk, a Szabó Magda emlékére életre hívott MagdaFeszt, ahová az ország különböző Szabó Magda-művekből készült előadásait hívjuk meg. Tematikailag pedig eljutottunk a 19-20. századtól napjainkig, s mind világirodalomból, mind pedig a magyar irodalomból kihagyhatatlan szerzőket viszünk színre: például Örkény Istvánt, Molnár Ferencet, Csehovot, Dosztojevszkijt.
-A nézőközönség számára talán kevésbé látványos, de a Ti szakmai munkátok szempontjából lényeges eseményről be tudsz-e számolni így, két évad határán?
-Azt valóban kevesen tudják, hogy a Csokonai Színház évek óta együttműködik az írországi Sligóban működő színművészeti képzéssel, melynek során az ír színészhallgatók azért érkeznek hozzánk, hogy egy kéthetes kurzus keretében nálunk, a mi kollégáinktól tanulják a színészmesterséget. Ráadásul ezek a hallgatók önköltségen vállalják ezt a képzést, ami szintén bennünket igazol: ha nem volna színvonalas az itt folyó munka, ezek a fiatalok biztosan nem áldoznának rá évről évre pénzt, időt és energiát.
-Végezetül pedig, látva a folyamatos építkezést, amit a Csokonai Színházban végeztek, a hosszabb távú terveidről kérdeznélek: jövőre jár le az ötéves színházigazgatói ciklusod. Újrapályázol a pozícióra?
-Napi szinten feltesszük magunknak ezt a kérdést Péterrel (Gemza Péter művészeti vezetővel), s most ott tartunk, hogy nap mint nap igennel felelünk erre a kérdésünkre.
Gyürky Katalin
Hozzászólások