Kedves Olvasóm, a helyzet az, hogy néha mi is megdöbbenünk. Őszintén. A puszta tények olvasásától is. Néha egy egész napunkra rányomja bélyegét egy borzalom. Ha döbbenetes sorokhoz döbbenetes illusztrációt kapunk-készítünk, akkor még jobban megdöbbenünk. Néha ez indokolt és szándékos. Néha elrettenteni, megdöbbenteni, ráébreszteni akarjuk önöket valamire, ez tagadhatatlan. „De azért na!”
Csütörtök este történt egy iszonyatos baleset: IC rohant bele egy birkanyájba, s látvány bizony nem volt szívderítő, sőt…
A puszta ténytől is megdöbbentem, Döbbenetemet nemzeti hírügynökségünk (MTI) tetézte azzal, hogy este kiadott két olyan fotót, melyen csonkolt, a felismerhetetlenségig összeroncsolt birkák véres tetemei-darabjai csüngtek a gázoló mozdony elején mindenféle takarás, torzítás nélkül.
Mindezt helyes eljárásnak is gondolhatjuk, mondhatjuk azt, hogy „hát, b.meg, ilyen az élet, ez is hozzátartozik.” Józanabbik énünk meg joggal mondhatja azt, hogy a tények effajta láttatása mindenekelőtt etikátlan, amellett pedig gusztustalan, indokolatlan, és hatásvadász. Legalábbis addig mindenképp, ameddig nem látunk vonat roncsolta emberi maradványokat a sajtóban, nem látunk emberi vért, emberi testrészeket takaratlanul. (Nem mintha vágynánk ilyesmire.) Vagy csak ember esetében merülnek fel kegyeleti szempontok?
(Az MTI megrázó fotóját kollégánk montírozta, az eredetieket nem mutatjuk.)
KB
Hozzászólások