Fájdalmasan őszinte szavakkal búcsúzik barátnőjétől D. Tóth Kriszta a wmn.hu-n. A megrázó írást annak is érdemes elolvasni, aki még nem élt át nagy veszteséget.
"Bassza meg! De tényleg, a kurva életbe, a picsába, bassza meg! A Frankel Leó utcában ültem a kocsiban, vertem a kormánykereket a tenyeremmel és káromkodtam. Tehetetlen düh, kétségbeesett, nyers fájdalom formálta a szavakat, nem én. Vagyis… de. Én voltam, méghozzá az a legeslegbelső, eleven húsként remegő, zabolázhatatlan én, aki csak akkor tör elő, amikor valami nagyon fáj. Tíz perccel azelőtt, egy megbeszélés vége felé kaptam az üzenetet, hogy E. meghalt.
E., aki az egyetemen a legeslegjobb barátnőm volt, és akivel olyan átkozottul nagyvonalúan engedtük magunkat távol egymástól, hagytuk, hadd vigyen a sorsunk, hadd nőjön a kilométerek meg az évek száma. Azt hittük, egyszer az életben majd mindent bepótolunk. Majd amikor lesz időnk rá a családunk, a munkánk, a gyerekeink, az életünk mellett, majd akkor megint leülünk és elmesélünk mindent, a családot, a gyerekeinket, a munkánkat, az életünket. Fogjuk egymás kezét megint, mint akkor, gólyatáborban, vagy később, az átbeszélgetett éjszakák közben, és nevetünk, meg sírunk, mert sírni is olyan jól tudtunk együtt" – írja D. Tóth Kriszta barátja elvesztéséről.
A folytatáshoz KATT IDE!
Hozzászólások