Megállok a panelek alatti kisbolt előtt, ahol kiváló, friss, házi tejet árulnak már évek óta. Tökéletesen biztos vagyok abban, hogy 5 perc alatt bőven beszerzem, amiért jöttem. Fizetős a parkoló, de tudom, hogy van 5 perc türelmi időm – hivatalosan is.
30 másodpercnél: nem nézelődök, nem tökölök, csak várom, hogy megszólítsanak, s kérjem a tejemet.
45 másodpercnél: észlelem, hogy a kasszánál valami totojázás van, többen is vannak előttem, de még tutira veszem, hogy így is beleférek az 5 percbe.
1 perc 35 másodpercnél: a sorban állva (tej nélkül) kiszúrom, hogy éppen egy szemfüles parkolóőr ólálkodik szegény kis autóm körül.
1 perc 40 másodpercnél: szólok a kasszásnak, hogy b.szki, mindjárt megbüntetnek. Feltépem az ajtót, tej sehol, rohanok kifelé.
1 perc 42 másodpercnél: nyitom a kocsit, szólok a csősznek, hogy máris elhúzok innen, egy bő perce érkeztem, csak tejet szerettem volna venni.
1 perc 44 másodpercnél: meglátom a csősz kezében azt a borzalmas készüléket, éppen fotóra készült, majd kétségbeesett mondataimat egy gúnyos vigyorral nyugtázva elhúz.
2 percnél: tej sehol, már le is sz.rom az egészet, a csősz még figyel a sarokról, hogy tényleg elhúzok-e.
2 perc 10 másodpercnél: elhúzok haza, tej nélkül.
2 perc 15-nél: azon gondolkodom, hogy ha ez a seggarc most megbüntet, akkor annyi pénzből egy tehenet is vehettem volna.
2 perc 30-nál: eszembe jut, hogy a legközelebbi automata oda-vissza, sietve 4 perc. Ennyi idő alatt lazán megbüntethetett volna, hiszen 1 perc után akart, fingja nincs, mióta állok ott. Ő akkor ért oda, s kapta is elő a gépet.
3 percnél: rettentően elkezd zavarni ez az embertelenség, ez a lesből, aljasul támadás, ez a lehúzás. Azon gondolkodom, hogy ezek módszeresen erre mennek-e rá. De ez hülyeség, nyilván csak a pillanatnyi indulat beszél belőlem.
4 percnél: eszembe jut, hogy már megint igazságtalanság ért, már megint védhetetlen helyzetbe hoztak, törölhetem a hátsómat az 5 perces türelmi időmmel, mehetek veszekedni az ügyfélszolgálatra, hogy én 5 percen belül voltam, én csak tejet akartam a családomnak, hogy tényleg nem nyomtam lejjebb a földet azzal, hogy a nyílt utcán egy bő percre megálltam. Mire lecsurgott volna a tej, addigra kaptam volna egy szép piros csomagot.
4 perc 45 másodpercnél: eszembe jut, hogy már megint porrá törte a lelkem Debrecen. Még mindig naiv kis parasztgyerek vagyok, aki egyébként tudná magát jól is érezni itt. És még mindig 5 percen belül vagyok.
SKB
Hozzászólások