A klímaváltozásnak a partimadarak fészkelési szokásaira gyakorolt hatását vizsgálta egy nemzetközi kutatócsoport a Debreceni Egyetem professzorának irányításával. A kutatás meglepő eredményt hozott, ami teljesen új szemszögből világítja meg a globális felmelegedés következményeit.
– A tudóstársadalom sokáig meg volt győződve róla, hogy a partimadarak (cankók, godák, lilék és velük közel rokon madarak) fészkei a trópusi éghajlaton vannak kitéve a legnagyobb veszélynek. Hiszen ott jóval több ragadozó – például kígyók, rókák, sünök és szarkák – táplálékává válhat, mint például a mérséklet égövben, vagy éppen a sarkköröknél – mondta el a hirek.unideb.hu-nak Székely Tamás etológus. A Debreceni Egyetem professzorának idén kezdődött, a partimadarak szociális viselkedésével foglalkozó nemzetközi kutatási programját az Élvonal kiválósági pályázat keretében 229 millió forinttal támogatja a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal.
A mostani kutatás egy korábbi publikáció nyomán indult el, amelyben a partimadarak fészekaljpredációját, azaz a ragadozók által a fészekaljban okozott kárt vizsgálták.
– A partimadarak nagyon népszerűek, sokan kutatják őket. Az elmúlt években látott napvilágot egy publikáció a Science folyóiratban, amely a sarkkörön fészkelő partimadarak fészekpredációját vizsgálta, azonban ők mesterséges fészkeket használtak. Ez egy fontos körülmény, hiszen a mesterséges fészket nem védik a madarak, így azt gondoltuk, hogy a mi kutatásunk más eredményt hozhat. Mivel hosszú ideje figyeljük ezeket a madarakat, így adta magát a kutatási lehetőség, hogy a korábban gyűjtött adatok felhasználásával átfogóan elemezzük a helyzetet – fejtette ki a kutatócsoport tagja, Vojta Kubelka, a publikáció első szerzője, aki jelenleg a Debreceni Egyetemen az Élvonal projekt tudományos munkatársa.
A több mint három évig tartó vizsgálat során 149 helyszínen 237 populáció 111 partimadárfaj 38191 fészkének adatairól szereztek adatot a kutatók – ez a hatalmas adatmennyiség önmagában is egyedülálló. Az adatok statisztikai analízise meglepő eredményt hozott.
– Ekkora térbeli és rendszertani skálán – gyakorlatilag a világ összes kontinensén, több mint 100 madárfaj bevonásával – korábban senki nem vizsgálta a fészekpredációt. A korábbi helyi kutatásokra támaszkodva az volt a feltételezésünk, hogy az egyenlítőhöz közeli trópusi területeken a legmagasabb a predáció aránya, míg a pólusok felé haladva a ragadozók csökkenésével együtt a predáció gyakorisága is csökkenni fog. Ez tényleg így is van a 2000 előtt gyűjtött adatokban. A 2000-es évek elejétől kezdve azonban rohamosan nőtt a fészekpredáció, elsősorban az északi-sarki tundrákon fészkelő partimadaraknál – éppen egyidőben azzal, amikor a sarkvidéki lemmingpopuláció összeomlott. Ez a rágcsálóféle a fő táplálékforrás a tundra ragadozóinak, például a sarki rókáknak és rablósirályoknak, így, amikor a lemmingek eltűntek, a ragadozók kénytelenek voltak más élelemforrást keresni. Emiatt sokkal több partimadártojást fogyasztottak el, mint korábban – mutat rá a kutatás újdonságára Vojta Kubelka.
A kutató hozzátette: a klímaváltozás miatt több olyan ragadozó is megjelent a tundrán, ami korábban nem, s ez még tovább növelte a fészekpredációk számát.
Székely Tamás szerint a kutatás legnagyobb eredménye, hogy bemutatja: a klímaváltozás hatással van egy faj lokális populációján keresztül a teljes ökoszisztémára.
– Az emberi faj környezetromboló tevékenysége nem csupán a nagyobb városok és települések közelében mutatható ki, hanem a sarkvidéken is akár több 100 kilométerre a legközelebbi lakott településtől. Ez a figyelmeztető jel mutatja, hogy a klímaváltozás mindenhol hatással lesz az élőlényekre – köztük az emberre is – nem csupán azokon a helyeken, ahol az antropogén hatások nyilvánvalók – véli a professzor, megjegyezve: a sarkvidéken csak a fészkek fokozott védelmével (például villanypásztor, a tojások kicserélésével), illetve a ragadozók kiiktatásával tudnánk küzdeni a fészekpredáció ellen, azonban ezek a lokális védekezések nehezen ellensúlyoznák a klímaváltozás erőteljes hatását.
Végvári Zsolt, a Hortobágyi Nemzeti Park területfelügyelője, a DE Természettudomány és Technológiai Kar Természetvédelmi Zoológiai Kihelyezett Tanszékének vezetője, aki a cikk egyik társszerzője, hozzátette: már hazánkban is érzékelhetők a globális folyamat hatásai.
– A Hortobágyi Nemzeti Parkban a sziki élőhelyek madárközösségeit alkotó széki csér, széki lile és ugartyúk száma csökkent az elmúlt években. A sziki madarakon kívül változás lesz a sarkkör közelében fészkelő és hazánkban átvonuló fajok állományában is: a megnövekedett fészekpredáció miatt a partimadarak kevesebb fiókát nevelnek, így kevesebb kel útra, és nem pihennek meg útközben a Hortobágyon, s ez hatással van a haza ökoszisztémákra is – figyelmeztet a szakember.
A Global pattern of nest predation is disrupted by climate change in shorebirds című publikáció a Science folyóirat 2018. november 9-i számában jelent meg.
Sajtóiroda – TPL
Hozzászólások