Itt van ez a Mikulás nap utáni csütörtök, amikor szikrázó napsütés ébreszti az embert, enyhén csípős, úgymond “mild” fagy, zseniális -3 fok, az igazi tél barátságos kézrázása. Érezni – Milan Kundera után szabadon – a lét elviselhetetlen könnyűségét, felkeltem, árad a levegő a tüdőmbe, van két lábam és két kezem, és végtelen bizodalmam.
Némi szerkesztői ajánlásra a december 8-án született/meghalt rocksztárok sorsa körül forognak gondolataim, ha testükben nekik is dolgozna még tüdő, verőér, kéz és láb, micsoda műveket alkottak volna, stb, hogy ne is puffogtassuk tovább a közhelytár AK-47-esét. Magánszorgalomból az emlékezetem még hozzájuk csap egy harmadik évfordulós zsenit is: Jim Morrison, John Lennon és Dimebag Darrell is ezen napon értek el életük, haláluk mérföldkövéhez, az ujjaink közül homokként kipergő évek képlékeny síkjában.
Mindennyian nonkonformista és korszakalkotó emberek voltak, hát hagyjuk is a kronológiát! Az első zenész, akit megismertem a világklasszis belső hármasból, az John Lennon volt, a “Bitlisz” még a zeneileg csupán a nyolcvanas évek elején ébredező falusi gyereknek is eljutott ingerküszöbéig, sőt dobbantó nélkül átugrotta azt. Mark Chapman “rajongó” 1980-ban, a Dakota Ház előtt, ahol Lennon élt, lelőtte a békeharcos exbeatle-t. Lennon negyven évet élt.
Jim Morrison maga volt a felforgató démon – hála az ördögnek. A The Doors énekese halála előtt kezdett költőként egyre nagyobb és egyre erősebben suhogó szárnyakat bontani. JM 1943. december nyolcadikán megérkezett. Pont úgy élt, halt, ahogyan beszélt is, megálmodott sorsáról: feltűnt, mint egy üstökös, és mire az emberek azt mondták, nézd, milyen gyönyörű, huss, már el is tűnt a fénye. Jimbo 1971. júliusának harmadik napján halt meg párizsi fürdőkádjának kihűlt vizében, szívrohamban.
A május 30-i, budapesti Pantera-koncertjeggyel a zsebemben emlékezem egy igaz metalhősre, a 2004. december 8-án meggyilkolt gitárvirtuózra, Dimebag Darrellre. Lennonhoz hasonlóan őt is egy őrült lőtte agyon, ami durvább, egy koncerten, a testvérével, Vinnie Paul-lal alapított Damageplan koncertjén. Főműve a Pantera volt, atomdurvulat esszencia.
Három ember jutott eszembe, akiknek zenéjét a mai napig milliók hallgatják.
Számukra a nemlét már elviselhető könnyűség. Én felteszek pár lemezt tőlük, nem csupán most, máskor is.
Hozzászólások