Az országszerte, így Debrecenben is működő Alternatív Közösségek Egyesülete Filmklubja 2023. június 13-án este jelentkezett az idei első filmvetítésével. Az egyesület Baross Gábor utcai épületének felújítása miatt a cseh-amerikai-dán, megtörtént eseményeket feldolgozó, Matt Sarnecki rendezte Egy újságíró meggyilkolása című dokumentumfilm megtekintéséhez ezúttal az Apolló mozi biztosította a helyszínt.
Nemcsak Szlovákiát, de mondhatjuk, hogy az egész világot megrázta az a 2018. februárjában történt bűntény, amelynek során a fiatal, ereje teljében lévő oknyomozó újságírót, Ján Kuciakot és a menyasszonyát, Martina Kušnírovát a házukban meggyilkolták.
Sarnecki alkotása ennek a szokatlan, és mindez idáig szerencsére mind Szlovákiában, mind pedig a közép-kelet-európai régióban páratlan kivégzésnek a hátterét mutatja meg számunkra, miközben kíméletlenül lerántja a leplet arról a korrupt politikai és gazdasági rendszerről, amely az akkori Szlovákiát jellemezte.
A film elsőként azt tárja fel, hogy kinek és miért állhatott érdekében az oknyomozó újságíró – és vele együtt, mintegy „járulékos veszteségként” – a menyasszonya meggyilkolása. Megmutatja, hogy a szálak egy bizonyos, áfacsalásból a 2010-es évek végére oligarchává lett Marian Kočnerhez vezetnek vissza, akinek a korrupt gazdasági tevékenységéről gyakran cikkezett Kuciak, és a meggyilkolása előtt épp egy nagyobb lélegzetű, Kočner módszereiről a leplet végképp lerántó anyaggal kívánt előrukkolni. A megölése azonban mindezt megakadályozta.
Eddig mindez egy, az olasz maffiával is kapcsolatban álló üzletember kitervelt leszámolásának tűnhetne az ellene „áskálódó” újságíróval szemben.
A film azonban feltárja azt a liberális demokráciának hirdetett, ám velejéig korrupt politikai hátteret, amely mindehhez „nyugodt körülményeket” biztosított az oligarchának.
Azt a rendszert, amelyben nemcsak a rendőrfőkapitány, a legfőbb ügyész, de még a belügyminiszter és maga az akkori miniszterelnök, Robert Fico is „elnézte” Kočner ténykedését. S nemcsak, hogy elnézte, hanem, ahogyan ebben a dramaturgiailag remekül felépített filmben látjuk, a kezére is játszott.
Mégpedig úgy, hogy mindent az oligarcha irányított. Ő szabta meg, hogy egy bírósági eljárás során ki legyen a bíró, és az hogyan döntsön az épp aktuális ügyben, ő határozta meg, hogy Tibor Gašpar rendőrfőkapitány épp kit vegyen üldözőbe és kit ne, kit tartóztasson le és kit ne.
A politika és a nagytőke ilyen szintű korrupt összefonódásához Kočner mellé persze kellettek még emberek – és a film egyik legmegdöbbentőbb része egy nő, Alena Zsuzsova ténykedése, aki a prostitúciótól se visszariadva állította maga – és Kočner – mellé a különböző politikusokat. S ő bérelte fel a gyilkost is, akinek a bíróság előtt elhangzott, messzemenőkig hidegvérű vallomásától – a gyilkosság körülményeinek szenvtelen részletezésétől – tényleg a hideg futkos a hátunkon.
A film rávilágít a gyilkosság következményeire is.
Arra, hogy azzal, hogy az eset után mind a rendőrfőkapitány, mind a belügyminiszter, mind pedig Fico lemondott – látva azt a tömeget, amely az utcára vonulva folyamatosan ellenük demonstrált -, tettük a bírósági tárgyalások során egészen más fénytörésbe került.
Ami ismét elgondolkodtatja a nézőt: minden mehet a maga útján, ha sem Kočnert, sem a politikusokat elsősorban nem a gyilkosság miatt állítják bíróság elé? Mert ez esetben ez történt, és történik még ma is a máig le nem zárult tárgyalások kapcsán.
Persze felmerül a kérdés, hogy egy ilyen eset megtörténte után az oknyomozó újságírók mennyire lehetnek biztonságban Kelet-Közép-Európában, vagy egyáltalán, Európa-szerte?
A kérdés megválaszolásában az este további részében segítségünkre volt két oknyomozó újságíró, Szopkó Zita és Sarkadi Nagy Márton, akikkel a Filmklub szervezője, Béres-Áfra Zsuzsa beszélgetett.
A két fiatal újságíró leszögezte: az eset valóban elszigetelt jelenség, a testi épségüket nem kell félteniük a munkájuk során. Illetve rávilágítottak a szlovák és magyar helyzet közötti különbségekre is. Például arra, hogy amíg ilyesfajta, a rendőrséget és az államügyészséget is behálózó korrupcióval hazánkban nem találkozhatunk, a szólásszabadság nálunk jóval gyérebb, mint az északi szomszédunknál.
A filmben ugyanis azt láttuk, hogy egy-egy sajtótájékoztatón bármit és bármennyit kérdezhetnek a szlovák újságírók, míg Magyarországon a kérdések száma és milyensége is cenzúra alá esik.
Az est végén Béres-Áfra Zsuzsa felhívta a figyelmet arra, hogy ettől kezdve kéthetente fognak fillmvetítéssel jelentkezni. A vetítésekről és azok aktuális színhelyéről az Alternatív Közösségek Egyesülete Facebook-oldalán lehet tájékozódni.
Gyürky Katalin
Hozzászólások