A meteorológiai értelemben vett nyarat Debrecenben nem is lehetett volna fergetegesebb darabbal búcsúztatni, mint a Legénybúcsú című bohózattal. Az egyik főszereplőt is alakító Szente Vajk írta és rendezte, a nevetőizmokat komoly munkára késztető előadást 2020. szeptember 1-jén és 2-án este tekinthette meg a Nagyerdei Szabadtéri Színpad közönsége a budapesti Játékszín jóvoltából. A produkcióra ― amely a klasszikus bohózat minden elemét magát viseli ugyan, de a nyelvi leleményein nyugvó párbeszédei jóvoltából önmaga paródiájává is válik ― a „hazug embert hamarabb utolérik, mint a sánta kutyát” elv is érvényes. Hisz a két főhős, Alex (Szente Vajk) és Simon (Nagy Sándor), akik huszonhat éve jó barátok, és közös orvosi rendelővel rendelkeznek, Simon „kéjes” legénybúcsújára érkeznek a darab miliőjét és díszletét képező hotelszobába, miközben a másnap elveendő arának, Monának (Lévay Viktória) azt hazudják, hogy egy ártatlan biciklitúrán vesznek részt a bányatavak körül. Céljuk, hogy egy olyan estét és éjszakát töltsenek el egy meghívott callgirl, Daisy (Kovács Gyopár) valamint a szálloda kaszinójának szolgáltatásait élvezve, amely mindkettejük számára feledhetetlen lesz. Nos, bizton állíthatom, hogy ez az este nemcsak Alex és Simon számára, hanem a közönség számára is feledhetetlen. Ehhez ugyanis mind a színészi játék, mind pedig a nem várt események kivitelezése olyan magas szinten és fokon működik, amelyek együttesen képesek megvalósítani egy igen ritka konstrukciót. Azt, amikor egy színdarab úgy tud könnyed és szórakoztató lenni, hogy közben a maga műfaján belül a legmagasabb minőséget képviseli. A minőséget a két főhős kiváló alakítása mellett a nem várt és „időben” érkező mellékszereplők és történetbéli mellékszálak is biztosítják. A callgirl helyett először az Alex által virtuálisan imádott celeb, Candy (Bálizs Anett) érkezik, Simon túlfűtöttsége okán a lakodalomra szánt vagyon, valamint a két barát közös bankszámlán tartott pénze a kaszinóban azonnal lenullázódik, illetve a fizetésképtelenségük miatt elvileg a hotelből kitoloncolt fiatalemberek szobájába új lakó, a bíborosnak készülő csuhás atya (Szerednyey Béla) érkezik. Ezek a szálak egyenként is épp elég csavart okoznának, ám itt közel azonos időben történnek. Mindezt megspékeli egy rendőrnő (Dobos Judit) betoppanása, ami végképp elindítja a tipikus, a bohózatokra jellemző „senki nem az, akinek látszik”- szituációt, amelyet a rendezés a szereplők „hivatását” jelző jelmezeik állandó cserélgetéseivel még tovább tetéz. Egy olyan díszlet közepette, amely folyamatosan emlékeztet a két jó barát „hazugságára”: a szállodai szoba fala a szerencsejáték elemeivel van kitapétázva, s meztelen nők képével csábítja „bűnre” az oda érkezőket. Akiknek még az ízlelőbimbói is próbára vannak téve, mégpedig három különféle cukorka jóvoltából, amelyek közül különösen az ajzószernek is beillő piros színű bonyolítja még tovább a szálakat. Azonban az eljátszott pénz visszaszerzésének kísérletével, valamint a pap „pálfordulásával” krimibe illő motívumok cserélik fel az eredetileg bohózatként működő történéseket, hogy azután ez az Agatha Christie regényeinek világát megidéző műfaj is „megcsavarodjék” még egy kicsit a leendő ara megérkezésével, s a feledhetetlen legénybúcsút tervező fiatalemberek füllentésének végső lelepleződésével. A megvalósítás előtt le a kalappal. A percenkénti fordulatokkal élő produkció maximális koncentrációt igényel a művészektől, akiknek végig a naiv értetlent és ártatlant adva kéne a másikat csőbe húzniuk. Egy-két kivételtől eltekintve ez sikerül is nekik. Itt-ott azonban – elnézést a kifejezésért –, de már ők sem bírják ki röhögés nélkül a partnerük játékát (gondolok itt például arra, amikor a rendőrnő, belakmározván a piros cukorkából, "beindul” a papnak álcázott bűnözőre, s ezt az atyát alakító Szerednyey Béla se képes már faarccal végignézni), ami érthető, így egyáltalán nem bosszúságot, sokkal inkább empátiát és még nagyobb tiszteletet vált ki a nézőkből. Hisz a művészeknek itt két és fél órán keresztül kell „tartaniuk magukat”, miközben percenként nevettetnek meg bennünket, amiért a közönség szintén rendkívül hálás, és tényleg feledhetetlen poénok birtokában távoziktávozik a nézőtérről.
Az alkotók:
Szereplők:
Simon, a vőlegény Nagy Sándor
Alex, a barátja Szente Vajk
Candy, a tündöklő fiatal sztár Bálizs Anett
Atya, aki mindjárt bíboros lesz Szerednyey Béla
Mr. Watt, egy úriember Csonka András
Daisy, a callgirl Kovács Gyopár
Bob, a testőr Barabás Kiss Zoltán
Rendőrnő, aki egy rendőrnő Dobos Judit
Mona, a menyasszony Lévay Viktória
Londiner Oláh Béla
Olaf, kisfiú Neuhauser Emil Béla
Díszlet- és jelmeztervező: Kovács Yvette Alida
Dramaturg: Lőkös Ildikó
Ügyelő: Gáncs Nikolasz, Skrabán Judit
Súgó: Sajben Anita
Rendezőasszisztens: Petyi János
Rendező: Szente Vajk, Jászai Mari-díjas
Gyürky Katalin
Hozzászólások