„Egyetlen batyunk, botunk, fegyverünk az anyanyelv”
mondta Kányádi Sándor.
1844-ben november 13-án fogadták el az anyanyelvünket államnyelvvé tevő törvényt, ezért ezen a napon ünnepeljük a magyar nyelv napját. 2011 óta ilyenkor felhívják a figyelmet az egyik legfontosabb szellemi-kulturális örökségünkre, a magyar nyelvre.
„Anyanyelvünk szellemi otthonunk, nemzeti kultúránk és önazonosság-tudatunk alapja, egész létezésünk egyik legmeghatározóbb jelensége; csoda: lélek és fizika, múlt, jelen és jövő, ismeret és rejtély, művészet, játék és öröm, a nyelv gyermeké, felnőtté, a miénk, „az édes mienk”, mi magunk vagyunk”
Kazinczy Ferenc
A magyar nyelvet a világ legnehezebben megtanulható nyelvei közé sorolják, ez főként a rendkívül eltérő nyelvtani szerkezete miatt van, ráadásul kevésbé vannak a többi nyelvhez hasonló szavaink, mivel a finnugor nyelvcsaládhoz tartozunk.
A magyar nyelv összeköti a világon élő összes magyart, éljenek bárhol a Földön.
Mintegy 3000 évre nyúlik vissza nyelvünk története, amelyben jelentős mérföldkőnek számít az írásos nyelvemlékek megjelenése. Az uráli nyelvcsalád finnugor ágától származtatják, eszerint legközelebbi rokonai az észt és a finn, de a manysi és a hanti nyelvek is ide sorolhatók.
Összesen 10 magyar nyelvjárást különböztetünk meg egymástól. A Hajdú-Bihar megyeivel egybetartozik még Szabolcs-Szatmár-Bereg és Borsod-Abaúj-Zemplén megye is, ez az északkeleti nyelvjárási régió. Minden régiónak megvannak a jellegzetes, általában könnyen felismerhető vonásai, ilyen például az í-zés, vagy az igeragozásban való eltérés (pl. jösztök, megyen, otthol). Emellett ezen a területen rengeteg tájszólás fellelhető, bizonyára mindenki meg tudna említeni párat belőlük.
A magyar nyelv él, folyamatosan változik, ennek ellenére mindig megmaradnak a különböző tájakat színesítő, ízes beszédformák, amelyek a hasonlóság ellenére mégis egyedivé tesznek.
Álljunk meg egy percre a mai napon és emlékezzünk akár a kedvenc versünkkel a legfontosabb szellemi-kulturális örökségünkre, a magyar nyelvre!
„Egyetlen hazánk van: ez a magyar nyelv.”
Kányádi Sándor
Forrás: Magyar Kurír,
Hozzászólások