Egyetlen napba sűrített teljesség – Az első kettő című filmről

Csodálatos, ugyanakkor korántsem szokványos szerelmi történet került 2023. április 13-án a hazai művészmozikba, így a debreceni Apollóba is. Az annak idején a Katapult című rövidfilmjével több nemzetközi díjat is besepert Szövényi-Lux Balázs írta és rendezte Az első kettő ismét egy távkapcsolat nehézségeibe nyújt bepillantást. Csak most már nagyjátékfilm formájában.

Adott egy amerikai lány, Sasha (Hannah Saxby) és egy magyar fiú, Boldizsár (Bergendi Barnabás), akik két éve az El Caminón ismerték meg egymást és azóta távkapcsolatban élnek. Próbálnak minél több időt együtt tölteni, csak hát a különböző vízumok, engedélyek, lefoglalt repülőjegyek ebben jócskán korlátozzák őket.

A helyzetüket tovább nehezíti, hogy Sasha a szülőhazájában még egyetemista, Boldizsár pedig épp a film történéseinek keretet adó egyetlen nap, augusztus 27-e után szeptember elején el kell hogy helyezkedjen angoltanárként az egykori budapesti alma materében. Az augusztus 27-ei nap így a három hónapos nyári együttlétük utolsó napját jelenti, amikor egy sikertelen – mert amerikai engedély nélküli – házassági kísérletük után ott állnak, hogy Sasha aznapi elutazásával fogalmuk sincs, hogy mikor fognak újra találkozni. Vagy hogy fognak-e még egyáltalán, hiszen – mivel az anyakönyvvezető nem kötötte őket össze – Boldizsár nem kaphat zöldkártyát az USA-ba, Sasha pedig ki tudja, hogy mikor kap újra vízumot.

Ennek a fájdalmas, mert kétes kimenetelű elválásnak a folyamatát mutatja be rendkívül érzékenyen ez az egyetlen napra koncentráló film. Ezen az egy napon belül nyolc különböző állomáson keresztül látjuk a fiatal párt – miközben folyamatosan fogynak Sasha Budapesten tölthető, töltendő órái –, érdekes módon hol fekete-fehérben, hol pedig színesben. A manapság sokszor elcsépelt, mert túl sokszor és esetleg indokolatlanul használt fekete-fehér kópiának ez esetben fontos, a fiataloknak nemcsak  a hangulatát, hanem a helyzetüket is nagy mértékben tükröző funkciója van.

Azt a Sasha egyik éjszakai álmán alapuló, mindenféle bürokratikus kötöttségektől és államhatároktól, földrészeket elválasztó tengerektől mentes, „paradicsomi” állapotot, ahol ők a Földön az Első Férfi és az Első Nő, akik gondtalanul szerethetik egymást. A fekete-fehér és a színes kópia váltogatása tehát itt – korántsem hatásvadász és giccses módon – a fiatalok valósága és vágyálma közötti különbséget is érzékelteti.

Ez a hatásos és konvencióktól mentes ábrázolásmód ugyanakkor csak a kerete annak a szívszorító drámának, amit a fiatalok átélnek.

Az ugyanis a két színművész plasztikus játékának köszönhetően az első jelenettől kezdve érzékelhető, hogy imádják egymást. A közöttük elhangzó, az elválás kényszeréből fakadó fájdalmukat érzékeltető mondatok, például a „nem úgy lettünk kitalálva, hogy állandóan elbúcsúzzunk egymástól”, vagy a „miért találtuk fel a repülőgépet?” pedig még tovább fokozzák azt a hatást, amit a nézőben keltenek:

egyszerűen velük sírunk amiatt, hogy két olyan embernek, akiket láthatóan az Isten is egymásnak teremtett, mivel nem egy országhoz, nem egy városhoz, de még csak  nem is egy földrészhez tartoznak, esetleg végleg el kell válnia egymástól.

Szövényi-Lux Balázs filmje azonban azt a kérdést, hogy mi lesz a továbbiakban a fiatalokkal, teljesen nyitottan hagyja. A film utolsó, nyolcadik állomásán Sasha felszáll a repülőre, ám mielőtt felszállna, átad Boldizsárnak egy levelet. Hogy ez „csak” egy szerelmes levél, vagy esetleg búcsúlevél, azt természetes nem árulom el. Arról győződjenek meg önök.

Azért is, mert a levél már csak az utolsó csepp a pohárban, és persze a szívünkben, amibe már amúgy is bezártuk ezt a két szerelmes fiatalt. Az ő csodálatos játékuk mellett azonban mindenképp említést szeretnék tenni a film egyéb szereplőiről is. Olyan neves művészeket láthatunk ugyanis viszont a vásznon, mint például Drahota Andrea vagy Nyakó Júlia. Akik miatt szintén érdemes megnézni Az első kettő című filmet. A rendkívül aktuális, és rendkívül ütős módon tálalt mondanivalóján túl, persze.

Gyürky Katalin