debreceni Apolló mozi 6. Magyar Filmszürete keretében 2022. február 8-án este Nagy Dénes első nagyjátékfilmjét, a Závada Pál azonos című regénye alapján készült Természetes fényt is meg lehetett tekinteni. A fiatal rendező alkotása, hasonlóan Eperjes Károly Magyar Passiójához, egy, a történelmünk elhallgatott szegmensét tárja elénk.
1941 és 1944 között a második világháborúban a keleti fronton harcoló csapatok mellett legalább százezer magyar katona is szolgálatot teljesített, mégpedig a front mögötti területeken. A feladatuk a civil lakosság körében a rend fenntartása, valamint a szovjet partizánok elleni hajsza, hadjárat volt. Az itt történtekről azonban a frontról hazaérkező magyar katonák a szovjet érdekszférába kerülésünk után egyszerűen nem beszélhettek: egy volt magyar baka nem közölhette, hogy valaha is szovjet embert vagy szovjet katonát bántalmazott.
Ez a tabutéma adta az ihletet a rendezőnek arra, hogy a maga igen sajátos filmes eszközeivel – mintegy hét évnyi munka eredményeként – elénk tárja ennek az egykori, a szovjet megszállt vidékeken történő eseménysorozatnak a milyenségét. Igen, a milyenségét, vagyis azt, hogy mit élhettek át az itt szolgálatot teljesítő magyar katonák, és hogyan élhetett ezeken a vidékeken a szovjet lakosság. Ehhez a rendező Lettország mocsaras vidékeit választotta forgatási helyszínül, amely helyszín az éghajlatát és a miliőjét tekintve valóban visszaadja azokat a környezeti nehézségeket – a hideget, a havat, a ködöt, a nyirkos levegőt –, amelyek az itt létezést még tovább nehezíthették. Filmjének talán a legnagyobb érdekessége, hogy épp azért, hogy minél hitelesebb legyen a felvázolandó korszak, nem profi színészekkel, hanem magyar és lettországi orosz civil emberekkel forgatta le a filmjét.
Így a főhős, a Semetka István hadnagyot alakító Szabó Ferenc is egy hevesi településről származik, és eredetileg mezőgazdasági munkát végez. Hasonlóan a többi, itt feltűnő szereplőhöz. A rendező azért is döntött a civilek szerepeltetése mellett, mert a filmjében nem a cselekményen, a konfliktusokon, s nem az ezeket megalapozó párbeszédeken van a hangsúly. Nagyon keveset beszélnek a filmben, amit kimondanak, annak viszont súlya, akár a katonák, akár a szovjet lakosság további sorsát meghatározó súlya van. Egy-egy parancs, egy-egy jelszó megadása ugyanis elég ahhoz, hogy eldőljön: az épp ellenőrzés alá vont falu lakói életben maradnak-e vagy sem. Vagy egy-egy útirány megadása eldöntheti, hogy jófelé indulnak-e el a mocsaras területen keresztül a rejzőzködő partizánokat felkutatni. Ehhez a szűkszavú környezethez kell alkalmazkodnia a főszereplő Semetkának is, aki ugyan szintén nagyon keveset beszél, de a jelenlétével, az arckifejezésével képes érzékeltetni, hogy mit gondol az adott akcióról. Rajta látszik, hogy rendkívül jószívű, és ha csak rajta múlna, komolyan senkit sem bántalmazna. Ezzel a jósággal megáldva azonban – sejteti velünk a film ― a fronton nem lehet semmire se menni, mert rögtön jön egy újabb parancs, vagy megérkezik a helyszínre az erősítés, amelynek a parancsnoka, ez esetben Koleszár Mátyás (Bajkó László) másképp dönt a helyi lakosok további sorsáról. Például sokkal erőteljesebben és brutálisabban avatkozik be, mint azt Sebetka szeretné. Amivel kapcsolatban a hadnagy nem tehet semmit. Csak annyit, hogy a történtek számára nyilvánvalóan feldolgozhatatlan jellege miatt elfogadja a felettese javaslatát, és két hétre hazamegy szabadságra.
A film tehát sejtelmes, szinte szótlan jelenetek sokaságán keresztül érzékelteti a főszereplőnek az embersége és a kötelessége közötti belső vívódásait. Miközben – és ez is az alkotás nagy érdeme – egyáltalán nem feledkezik el a szovjet lakosság iránti szolidaritásról sem. Szó sincs arról, hogy a magyar katonák jók, a szovjet lakosok és a partizánok pedig rosszak: a film mindenkit egyként emberszámba vesz. Láttatja a küzdelmeiket, a vívódásaikat, és Semetkán keresztül az egymás iránti tolerancia lehetőségét is megmutatja. Illetve arra a helyzetre is rávilágít, hogy ebből a patthelyzetből, ami ebben a háborús hátországban kialakult, az erőszak kötelező megtétele ellen tényleg csak úgy védekezhet egy katona, ha hazatér. Ha egyszer hazajut innen, és nem csak kéthétnyi szabadságra, hanem végleg.
Megrázó, és mivel a hagyományos filmes fogásokkal tudatosan szembehelyezkedik, igen rendhagyó film Nagy Dénes Természetes fénye.
Gyürky Katalin
Hozzászólások