Bartók Béla egy eddig ismeretlen kompozíciója bukkant fel a Bősze Ádám Zenei Antikváriumban.
A páratlanul értékes dokumentum egy spanyol árverésen került elő, bár a zenetörténész-antikvárius akkor még nem tudta, hogy ez egy jóval értékesebb darab, mint hitte.
Az ismeretlen Bartók-mű létezését Bősze Ádám zenetörténész közösségi oldalán jelentette be.
Az alkalmi darabot 1907. október 1-jén írta, szerelme, Geyer Stefi hegedűművész egy levélben küldött kérdésére. Geyer szeptember 29-én egy dallamot küldött a zeneszerzőnek azzal a kérdéssel, hogy „ezt hogyan harmonizálná meg?”, ami tulajdonképpen annyit tesz, hogyan öltöztetné fel további hangokkal az önmagában álló melódiát. Bartók sommásan annyit írt a kézirat elejére, „Így ni!”, majd következett a mű, amelynek a tempómegjelölése Adagio molto, azaz nagyon lassan. Az első sor alatt azonban ott a folytatás: con molto espressione, amoroso, tehát mély kifejezéssel, szerelmesen. Kétségtelen, hogy a fiatal komponista nem csupán egy választ, hanem egy zenei szerelmes levelet küldött Geyer Stefinek. Ezt bizonyítja az a négy, Bartók által külön megjelölt szakasz, amelyben az úgynevezett Geyer Stefi-motívum tűnik föl, ahogyan a művésznőnek dedikált korai hegedűversenyben; ez egy vezérdallam, mely szerelmi üzenetet is hordoz
olvasható Bősze Ádám közösségi oldalán.
Az antikvárius még 2024-ben vásárolta meg az alkotást, azóta nem tárta a szélesebb nyilvánosság elé. Vikárius László, a budapesti Bartók Archívum vezetője szerint nem fér kétség az aláírás nélküli kézirat hitelességéhez, mely – véleménye szerint – a magyar kultúrörökség pótolhatatlan része.
Hozzászólások