A Pilátus című filmről és az azt követő beszélgetésről
2020. október 12-én, azaz Szabó Magda születésnapjához, október 5-éhez közel az Apolló mozi egy olyan, premier előtti tévéfilm levetítésével adózott a debreceni születésű írónő emléke előtt, amely, úgy vélem, ha láthatta volna, Szabó Magdának is a kedvére való lett volna. A Duna Média és az MTVA engedélyével levetített Pilátus című filmen és az azt követő beszélgetésen jártunk.
A Szabó Magda egyik korai regényéből Dombrovszky Linda rendezte Pilátus című filmnek már a szereposztása is rendkívül imponáló. Izát Györgyi Anna, a regényben Etelka névre hallgató, a filmben Annára keresztelt édesanyját pedig Hámori Ildikó játssza. De feltűnik a szereplőgárdában többek között Szikszai Rémusz, Kovács Zsolt, Kakasy Dóra és Papp János is. S az általuk nyújtott lenyűgöző alakításhoz az alkotók – a rendező mellett a két forgatókönyvíró, Somogyi György és Szélesi Sándor – olyan adaptációt készítettek a regényből, amely, miközben egyáltalán nem hazudtolja meg Szabó Magda mondanivalóját, valójában kizárólag a történet egyik legfontosabb konfliktusát, az anya-lánya viszony drámaiságát helyezi a fókuszba.
A filmet látva végig „az öreg fát nem lehet átültetni” mondás járt az eszemben. Hiszen a férjét, Vincét elveszítő idős Annát, aki az egész életét egy falusi házban élte le, a temetés után a lánya, a jól menő fővárosi belgyógyász, Iza arra kényszeríti, hogy hagyja ott a gyökereit, a faluját, a házát, a barátait, egyáltalán, a megszokott életét, és költözzön fel hozzá az ő fővárosi, rendkívül puccos, minden modern technikai eszközzel felszerelt lakásába. A költözés meg is történik, s a film nyolcvan perce tulajdonképpen azt mutatja meg, hogy Anna mennyire szenved az új környezetében: nemcsak, hogy nem tudja megszokni lánya lakását, a neki berendezett szobát, a várost, de elfoglaltságot sem talál magának, s teljesen céltalanul tengeti az életét a lánya lakásában, ahol még főzni és takarítani sem kell, hisz van bejárónő.
Azonban annak, hogy Anna ennyire elveszettnek és magányosnak érzi magát a fővárosban, egyfelől az elhunyt férje iránti el nem múló szeretete, másfelől a lányával kapcsolatos fura érzései az oka. Mert amíg a férjével imádták egymást, annak ellenére, hogy Vince racionális ember volt, Anna pedig mélyen hívő asszony – a film sokszor láttatja az Anna képzeletében újra életre keltett Vincét, és a köztük lévő viszony meghittségét –, addig a lányával Anna képtelen kijönni. A film a két főszereplő egyszerűen lenyűgöző alakítása mellett arra világít rá: a szeretet, ha „kényszerű”, mennyire nem működik. Az az szó, hogy szeretlek, kimondva jól hangzik ugyan, de nem biztos, hogy tartalom is van mögötte. A lány szeretni akarja ugyan az anyját, de mivel nem jól szereti, eleve olyan helyzetbe kényszeríti, amitől az anyja boldogtalan lesz, az anya pedig ettől folyamatosan feleslegesnek érzi magát. Főleg, hogy a lánya párja – a regényben íróként, itt pszichológusként jelen lévő Domonkos (Szikszai Rémusz) – sűrűn megjelenik Iza lakásán, ami miatt Anna még inkább kényelmetlenül érzi magát.
Az alkotás – bár rendkívül lassú folyású, és nagyon kevés cselekményt láttat – éppen amiatt, mert a két színésznő játéka ennyire erős, az anya-lánya kapcsolat drámai jellegével hat, s végig fogva tartja a nézőt. Egyszerűen a szívünk szakad meg, amikor Hámori Ildikó még mindig gyönyörű arcán az összes ránc tükrözi azt a kínt, amit a férje halála, és a lánya által rákényszerített élethelyzet okoz a lelkében. Miközben Györgyi Anna alakította Iza hideg, rideg személyiségét nemcsak az anyjával, hanem Domonkossal szemben is érzékeljük, aki ebben az adaptációban tulajdonképpen a szakmájánál adódóan folyamatosan érzékenyen analizálja egyfelől Anna állapotát, másfelől az anya-lánya viszony minden egyes pontos sérült mivoltát. Aminek Iza egyáltalán nem örül, s amely, az anyjával egyre mérgesedő konfliktusnak – ha valaki ismeri a regényt, tudja -, hogy bizony egyáltalán nem lesz boldog vége…
A megható és szívszorító film után az alkotás folyamatáról még többet megtudhattunk, amikor Keczán Mariann irodalomtörténész a film egyik forgatókönyvíróját, Somogyi Györgyöt faggatta. Mielőtt azonban a moderátor bármit is kérdezett volna, elmondta, hogy a film már csodálatos szakmai karriert futott be külföldön: például a Milánói Filmfesztiválról elhozta a legjobb női szereplőnek járó díjat (Hámori Ildikó kapta), a legjobb rendezés, a legjobb operatőr és legjobb vágó munkáért járó elismerést. A Portugál Filmfesztiválon pedig Hámori Ildikó alakítását szintén kitüntették, azóta pedig a filmet Golden Globe-ra is jelölték. Ezt a díjesőt látva Keczán Mariann azt kérdezte meg a forgatókönyvírótól, hogy vajon mi a film külföldi sikerének a titka? Erre Somogyi György úgy válaszolt, hogy szerinte a témája: az anya-lánya drámai viszonyhoz, vagy a férjét sok évtizedes együttélés után elveszítő asszony történetéhez mindenki, külföldön is tud kapcsolódni. Miközben – mutatott rá Keczán Mariann – a Szabó Magda számára oly fontos, regényben szereplő biblikus elemeket, illetve az őselemeket, a földet, a vizet, a tüzet és a levegőt mint szimbólumot megtartja az adaptáció, s nagyon szépen, mintegy sorvezetőként alkalmazza.
A kérdésre, hogy miért ezt a Szabó Magda-regényt választották ki az alkotók adaptálásra, Somogyi elmondta: nagyon szeretnek együtt dolgozni a rendezővel, Dombrovszky Lindával, s mindkettejüket nagyon érdekli az öregedés folyamata, az időskor filmbéli láttatása. Emiatt már készítettek együtt egy, szintén ezt a témát boncolgató Hetvenesek című filmet. S amikor szóba jött, hogy valamelyik Szabó Magda-regényt kéne megfilmesíteni, e téma miatt került előtérbe a Pilátus című alkotás. Azonban – tette hozzá a forgatókönyvíró – ez egy nagyon nehéz regény, s nehéz volt meglátni benne a filmet. Emiatt jött az ötlet, hogy a történet egyetlen szálára, az Iza-Anna kapcsolatra szűkítik le a regény szerteágazó szüzséjét.
A moderátor – lévén, hogy Debrecenben, Szabó Magda városában vagyunk, s a regény szintén tele van debreceni utalásokkal – arra is kíváncsi volt, hogy a debreceniség miért maradt ki a filmből? Épp amiatt – válaszolta a forgatókönyvíró –, hogy bárhol a világon érthető legyen a történet. Ha a debreceni helyszínekhez ragaszkodtak volna, biztos, hogy a film nem futhatott volna be ilyen nemzetközi karriert. Egyébként pedig – tette hozzá a moderátor – a filmben a víz állandó jelenlétével mégiscsak belecsempésződött az alkotásba Debrecen is, hiszen az itt zajló árvíz, a helyi gyógyvíz, a kutak mintha a film folyójában, vagy abban, hogy Iza állandóan mossa a kezét, egytől egyig benne lennének…
A moderátor arra is kíváncsi volt, hogy ezután a szép siker után mik az alkotók további tervei? A közönség nagy örömére Somogyi György elmondta, hogy terveznek további Szabó Magda-regényeket is filmre vinni, elsősorban a Freskót és a Für Elise-t.. Ettől függetlenül pedig egy televíziós sorozat elkészítésében is gondolkodnak.
A film és a beszélgetés annyira meghatotta a debreceni közönséget, hogy a megszokottal ellentétben kérdezni már nem nagyon kérdeztek, inkább a tetszésüket fejezték ki a forgatókönyvíró felé. Az biztos, hogy aki jelen volt az Apolló moziban ezen az estén, vagy előveszi a Pilátus című regényt, vagy, ha már olvasta, a film által egy teljesen új, mégis adekvát értelmezését kapta meg az eredeti szövegnek.
Gyürky Katalin
Hozzászólások