Erős nyitás a Páholyban

2022.08.16-án a Páholy Lakásszínház évadnyitó előadását láthatta a közönség. Csáki Benedek rendezésében egy igazán merész vállalkozással a PHAEDRA című drámát vitték színpadra. Ez a darab a szenvedély és a lelkiismeretfurdalás drámája. Phaedra, aki beleszeretett mostohafiába, Hippolytosba, évek óta küzd a szenvedélye ellen, és hogy leplezze szerelmét, inkább gyűlöletével üldözi a fiút. Mikor férje, a király, Theseusz újabb kalandokra indul, éppen a fia gondjaira bízza szépséges feleségét, és magukra hagyja őket. Közben az udvarnál nevelkedik régi ellensége egyetlen életben maradt lánya, Aricia, az athéni hercegnő, akibe Hippolytos szeret bele.

A francia származású Jean Racine drámái közül ezt tartják a legkiemelkedőbbnek. A modern lélektani drámák a mai napig ennek a darabnak az erejéből táplálkoznak, annak ellenére, hogy az eredetit 1677-ben mutatták be.

A tragikus küzdelem nem annyira Phaedra és Hippolytos közt zajlik, hanem Phaedra önnön lelkében, aki saját szerelmi szenvedélyét bűnösnek ítéli, s próbál küzdeni ellene. Forrás: Wikipédia.

A darabot teltház előtt mutatták be és vastapssal díjazta a közönség. A Páholyban megszokott módon az előadás után a nézők egymással és az alkotókkal és szereplőkkel is meg tudják beszélni az élményt.

Közvetlenül az előadás után az járt az eszemben, hogyan lehet jól megfogalmazni, hogy ez milyen különleges, páratlan és hiánypótló színházi élmény volt. Maga a darab kiválasztásától a színészválasztáson át  a színpadképig, a dramaturgiától a modernizálásig mindenben érezhető volta a jól átgondolt tudatosság.

Arra jutottam, hogy a méltatás mellett megkérdezem a rendezőt, Csáki Benedeket arról, amire kíváncsi voltam.

Engedtessék meg némi személyes kitekintés. Mi debreceniek láttuk ezt a fiút a színházszerető, „színházcsináló” szülei szárnyai alatt felnőni. Láttuk színészként és rendezőként is. Eddig mindenben brillírozott, és ez most sem volt másképp. Úgy nyúlt hozzá, ehhez a darabhoz, hogy a rutinos rendezők is megirigyelhetik. Számtalan kérdésem volt felé

Miért éppen A PHAEDRA? Mi motivált, hogy egy ilyen nem feltétlenül „sikerdarabot” választottál?

El kellett olvasni az egyetemen (Színház- és Filmművészeti Egyetemen) a drámát, és ,,első olvasásra” szerelem volt. Mint egy krimi. Nem győztem kivárni a következő jelenetet, és bármennyire is nehéz nyelvezetű anyag, értettem, izgultam a szereplőkért. Kíváncsi voltam és vagyok, a mai emberi szűz-fül mennyire képes befogadni Racine dallamos, rímelt szövegét. Én, aki eddig főként zenés darabokkal, fizikai, mozgásszínházi megoldásokkal foglalkoztam, ki akartam próbálni magamat ezen a terepen is. 

Biztos voltál a sikerben?

A sikert két oldalról nézem: Én mennyire vagyok elégedett a saját alkotásommal, és ami a fontosabb, hogy a néző hogyan értékeli azt. Örültem a premierközönségnek, jól fogadták, érezhető volt a nyitottság, amiért nagyon boldog vagyok. Hála a maximalizmusomnak, sohasem vagyok elégedett, úgyhogy mindenképp dolgozunk még az előadáson, hogy én is elmondhassam: az előadás minden mozzanata az elképzeléseimnek megfelelően van interpretálva.  A próbafolyamat elején kételkedtem a közönségsikerben, a bemutatóhoz közeledve éreztem hogy izgalmas előadással nyithatjuk meg a Páholy idei évadát. 

Eddig játszottál a saját rendezésű darabodban, most miért nem?

Ez egy súlyos anyag, ami megköveteli mind színészi és rendezői szempontból a maximális elmélyültséget és figyelmet. Szívesen játszottam volna Thézeusz fiát, Hippolütoszt (tekintve hogy édesapám alakította az előadásban Thézeuszt, könnyen adta volna magát a ziccer) de ennek a műnek az esetében nem lehet két lovat egy fenékkel megülni. Hiány azonban nincs bennem: az Egyetem előző félévében volt alkalmam Hippolütosz bőrébe bújni (Sarah Kane Phaedrájában) Zsótér Sándor rendezésében.

Engem megleptél, hogy nem te játszottad Thézeusz fiát, hisz annyira adta volna magát a helyzet, de látva a Wettstein Márk játékát megértettem a választásodat. Hogyan választottad ki a színészeket?

Olvasom az anyagot, és valahogy beugranak a karakterek megformálói. A földrajzi távolságok sem érdekelnek. Nagyjából mindig két, három ember között vacillálok egy szerep kapcsán. Büszkén mondom, a legjobb döntéseket hoztam, és hálás vagyok a színészeknek hogy elfogadták a felkérést. Nagyon sokat tanultam tőlük mind szakmai, mind emberi szempontból is.

Milyen volt édesapádat „rendezni”?

Egyszer már rendeztem édesapámat “A párizsi Notre-Dame” c. előadásban, szeret(t)em ahogyan dolgozik. Meg kell adni neki hogy mekkora vásznon, milyen színekkel dolgozzon, és azt hogy pontosan mit fessen, milyen típusú ecsettel, azt ráhagytam mert bízok a stílusában és ízlésében. Hát meg ugye volt alkalmam egy párszor látni őt színpadon az idők során, úgyhogy tudtam mit szeretnék tőle látni, instruálni viszont nem mindig volt könnyű, de ez csakis az én zöldfülűségemnek tudható be, nehezen, de tanulom, hogyan kell jól instruálni egy színészt.

Mi a következő projekted.

Jövő héten kezdem rendezni a Lars von Trier: Táncos a sötétben című filmjének színpadi adaptációját, amit magyarországi ősbemutatóként jegyez a Szkéné Színház. Az osztályom lesz benne, harmadévesek vagyunk az SzFE-n, Horváth Csaba és Rába Roland osztályában. Ezzel a feladattal ők bíztak meg, nagy lehetőség és nagyon hálás vagyok nekik. Október hetedikén lesz a bemutató, nagyon izgatott vagyok, szeretem az osztályomat, jó barátaim, remek művészek, otthonos közeg.  A Phaedrát folytatjuk, szeretném hogy minél több emberhez eljusson ez a csodálatos történet, amíg lesz néző Debrecenben, játszuk, a legnagyobb szeretettel! 

A darabot újra 2022.09.11-án láthatja újra a debreceni közönség a Páholy Lakásszínházban.