Agyvérzés, agyműtét és autóbaleset. Az elmúlt egy évben tragikus események sora zúdult Kozsóra. Az 1990-es évek zenei életének egyik legmeghatározóbb figurája azonban köszöni szépen, él és virul. Ennek mi is szemtanúi lehettünk egy debreceni koncertje előtt, ahol volt alkalmunk vele és párjával, Keirával beszélgetni.
– „Kozsó visszatért az élők közé.” Az utóbbi hónapokban nagyon sok újság címlapján olvashattuk ezt a hírt, így hát elkerülhetetlen, hogy megkérdezzem: hogy vagy, Kozsó?
Kozsó: Köszönöm szépen, jól vagyok! Alig vártam már ezeket a pillanatokat!
– Ahogy beszélgettünk az interjú előtt, említettétek, hogy már nagyon sok éve nem jártatok itt Debrecenben. Milyen érzés újra a cívisvárosban lenni?
Keira: Nagyon jó érzés, már alig vártuk, hogy meghívjatok, itt legyünk veletek és egy hatalmasat tomboljunk! Kozsó már órákkal ezelőtt kérdezte, hogy mikor indulunk, nem vagy még kész?
Kozsó: Alig vártam, hogy induljunk! Debrecen? Hát anélkül nem is létezünk, úgyhogy eljöttünk és reméljük, hogy mindenki jön és bulizik velünk!
Van-e valamilyen különleges debreceni élményetek? Mire emlékeztek, ha azt mondom, hogy Debrecen?
Kozsó: Hát a virágok. Még kicsi voltam, már akkor volt virágkarnevál és csodásan meg voltak csinálva a kocsik. Voltak itt nagyon jó barátaink ezer éve és megtartjuk az igazi jó kapcsolatokat. És nagyon-nagyon várom a bulikat, nem csak most, hanem ez az eddigi jó néhány évben is így volt. Az Ámokfutók, az Alvajárók, aztán akármilyen dalt csináltam, itt voltam.
Keira: Igazából a bulik. Mindig csak éjszaka jövünk és én nappal még soha nem láttam Debrecent. De majd jövünk egy körútra!
– Debrecenben a Műszaki Sörsátor rendezvényen léptetek fel, ahol lázasan vártak titeket az egyetemisták.
Kozsó: Komolyan? Úristen! Ez óriási érzés!
– Igen, komolyan mondom, hogy üvöltötték az előbb odakint, hogy Ámokfutók!
Kozsó: Ihn nikho! Mahna nikho mha nahna e rei! Mha nahno mha…
– Ez egyébként mit jelent Kozsó? Ezt mindig meg akartam tőled kérdezni.
Kozsó: Nem lehet elmondani. Ez titok. Szerelmetes embereknek a gondolatai vannak ebben.
– Mikor kezdtél el érdeklődni a japán kultúra iránt? Mert ugyebár a szamurájok is Japánhoz kötődnek.
Kozsó: Pontosan így van. Nekem ez egy fontos kapocs volt nagyapával, amikor elkezdték nekem hozni a japán teákat. Ez egy csoda volt. (Keira felé fordul) Mesélj mindenről, mondj el mindent! Annyira fontos ő nekem! (megcsókolják egymást) Bocs, ne haragudjatok!
– Nagyon jó látni titeket, hogy szerelmesek vagytok! Látszik rajtatok, hogy kötődtök egymáshoz és fontosak vagytok egymásnak! Hogyan ismerkedtetek meg? Ezt a storyt még nem hallottam.
Keira: Én koncertszervező irodában dolgoztam Erdélyben és szerveztük neki a koncerteket.
Kozsó: És énekelt már akkor is egyébként.
Keira: Igen. És jött az ismerkedés, beszélgettünk, elmentem velük bulizni. És akkor csak jött magától. Találkozgattunk, aztán egyik percről a másikra csak azon vettük észre magunkat, hogy szerelmesek vagyunk.
Kozsó: Csinálok most új zenéket és mindig megmutatom Keiranak, elküldöm azonnal neki. Amikor a zongorák előtt ott ültem vagy a gitárok között, akkor egy kicsit ő is meghatódott.
– Azt el lehet-e árulni, hogy milyen témában íródnak ezek az új dalok?
Kozsó: Csinálok popot, lounge-t, chill-eket, house-okat, rock-okat, rap-eket, mindent. Világszinten csinálok dalokat, tehát nem csak Magyarországnak, hanem Németországnak, Amerikának, Japánnak vagy éppen Franciaországnak. Ez egy csoda és én imádom. Van, ami még titok, de majd elmondjuk, megmutatjuk.
– Az utóbbi években rendkívül felkapottá vált a retro. Retro-lázban ég az egész ország. Szerintetek mi lehet ennek az oka? Miért is olyan népszerű a retro?
Keira: Mivel az emberek nagy része olyan dalokon nő fel, amit egész életében szeretne hallani, énekelni, táncolni rá. És amikor meghall egy régi dalt, akkor úristen! Ezt akarja hallgatni. Szerintem egy kultusz, egy életérzés a retro. Mi is sokat járunk fellépni az I Love Retro-val, ott van a tánccsapat és Mára Krisztián szervezi az egészet. Mindenki imádja a retrot. Ha meghallasz egy Dj Bobo dalt, meghallasz egy Vengaboys-t, vagy felsorolhatnám még az összeset, az emberek imádják. Mindenki tudja, ismeri, kicsiktől a nagyokig.
Kozsó: De ez csak úgy működik, ha itt van az Ámokfutók Kozsóval és Keirával! És ez a legnagyobb dolog. Mindenki ezt mondja, hogy a legfontosabb, hogy itt van az Ámokfutók, Kozsó, Keira, a Szomorú szamuráj.
– Máshogy készültök egyébként egy ilyen egyetemi rendezvényre mint mondjuk egy városira? Teljesen más a közeg.
Kozsó: Persze. Egy városin mindenki ott van, a fiatalok, az idősek, az anyukák, az apukák, a kicsik, a nagyok.
Keira: Itt lehet merészebben mozogni a színpadon, merészebb dalokat is be tudunk tenni.
– Kozsó, hogyha jól tudom, te 22 zenekar pályafutásában segédkeztél.
Kozsó: Pontosan így van. Tehát Zámbó Jimmytől kezdődően, sorolhatnám.
Keira: Szulák Andi… Nagyon sok mindenkinek írt dalokat.
– A 90-es évek közepén, illetve a 2000-es évek elején nagyon sok fiú, illetve lány csapatot állítottál össze, akikért megőrült a közönség. Mi volt a titkotok?
Kozsó: Nem tudom, én így születtem, hogy meg tudom ragadni a lehetőségeket és össze tudom ezeket hozni. Legyen ez a Bestiák vagy a Shygys és sorolhatnám. Fontos volt, hogy érezzem, milyen emberek ők. Milyen pillanatok, milyen gondolatok, milyen érzések, mesék vannak bennük. Nekem ez volt fontos. Mert amikor leültem a zongora elé, a gitárok közé és megírtam a nótákat, a szövegeket, minden utolsó hangot, minden másodpercet én mutattam meg nekik. Nekem fontos volt ez a jó kapcsolat.
– Az a furcsa, hogy napjainkban egyre inkább visszatérnek a „divatba” a fiúbandák. Nyilván más felállásban, másabb formában. Mit gondoltok róluk?
Kozsó: Van azért egy-két olyan csapat, aki soha fel sem hívott minket és ellopták a zenénket. Megdöbbentő az, hogy Magyarországon az összes dalt én írtam. Legyen az a Helló! vagy az összes többi.
– És mit hozhat a jövő? Mire készültök?
Keira: Még több bulira!
Kozsó: Több ezer bulira!
Keira: Még több fesztiválra!
Kozsó: Egészen Erdélytől kezdődően Németországon át Franciaországig.
Az Ámokfutókkal készült teljes interjút hamarosan megtekinthetik az Alföld Televízió műsorán!
Hozzászólások