Hajnali fél kettőkor, Ájron Majdnem koncert után focizni a Vekerin: jó volt. Szerelmetesen dúdolgatni a fénykorában búgó Ákos dalaira: jó volt. Vagy 10 sör után Lemmy-vel együtt üvöltözni: jó volt. Lokálpatriótizmustól felgerjedve köszönteni nyaranta a Tankcsapdát: jó volt. Felismerni, hogy nem kell kimenni a Vekerire, mert Debrecenbe költözött a Campus fesztivál: jó volt. A saját esküvőnk után lagzi helyett a Campusra menni az aszonnyal: nagyon jó volt.
Komoly múltunk van a rendezvénnyel, kétségtelen. Merengeni azonban nincs most tér és idő, szerdán ismételten kezdődik Debrecen fesztiválja, mert bár sok fesztivál nevű programsorozat van, de ez az igazi, ez a mindenkié, ez a mienk. Miután a szervezők, rendezők közül elég sok arcot ismerek (van köztük barát is), nemcsak óbégató fesztiválozóként nézhettem végig az elmúlt szűk évtizedben, miként komolyodik-növekszik-fejlődik ez a buli, hanem azt is észlelhettem, mennyi meló, akarat, ötlet, kétség, izgalom és forráskeresés-találás van a Campus fesztivál kifejezéssel illetett, tényleg az egész várost megmozgató megaesemény mögött.
Elképesztően sok. A Vekeri sarától-porától a régi Nagyerdei Stadion bokatörő gödrein át eljutni a mostani csodakörnyezetig akár jelképes, emblematikus is lehet: minden ellenkező híresztelés ellenére Debrecenből, Debrecenben is lehet nagyot dobni, még akkor is, ha az elején senki sem hajlandó még lemérni sem a próbálkozást. Mostanra oda jutottunk, hogy van mit mérni, van mit mérlegre tenni, van súlya az egésznek: ezt még azoknak is el kell ismerniük, akik zsigeri ellenségei az ilyesminek.
Persze ne gondolja senki azt, hogy ez egy fizetett, nyalogatós írás: vélhetően nincs még egy ember a cívisvárosban, aki nálam többször cseszegette volna a szervezőket a programkínálat kapcsán, hogy miért nem jön ez, meg miért nem jön az, meg hol vannak a világsztárok, meg miért drága a sör, és még sorolhatnám. Volt, hogy Faith No More-t követeltem magamnak, volt, hogy Selena Gomezt a lányomnak, de tényleg sokszor firtattam, miként kéne-lehetne a Campus intézményét még jelentősebbé építgetni. A kérdéseimre egyébiránt többnyire mindig logikus, világos és értékelhető választ kaptam, a beszélgetéseket pedig azzal fejeztük be, hogy mindegy is, csak jó idő legyen.
Szerdán kezdődik az idei Campus. A hét további napjain remek idő lesz. Olybá tűnik, ezt a fesztivált a Jóisten is keblére ölelte: jó lesz.
Tóth Csaba Zsolt
Hozzászólások