Azt már több ízben rögzítettük, mit is művel az EB-n a magyar labdarúgó-válogatott, de most már szinte kötelezően ajánlott néhány szót ejteni az évi nyolcvanvalahány-milliárdba kerülő, többször jogosan-jogtalanul, mindenesetre izomból szidott köztévé szerepéről is.
Lássuk csak, kezdjük a mérkőzések felvezetésével: a műsorvezetők tűrhetők, baki persze van, de azért mindenki fogja fel, hogy ilyenkor nagyon sokat melózik ám egy sajtómunkás: a napi sok órás jelenlétbe azért belefér egy-két baromság. A "szakértő" vendégek vegyesek, mint a benyomásaink a portugál együttesről: a volt válogatott Sebők Vili teljesítménye kilátástalan, beszédkészsége alapfokú, szakmai tudása szakközepes, a frizurája ámbátor egyetemi doktori szinten van. Hozzállása persze dicsérhető, pláne ha nem kell nyomkodni a gépet, amely az elemzéseknél segítene – úgy tűnik, Vilmos esetében inkább csak zavar. Az origós Hegedűs Henrik teljesen oké, jókat mond, gondolkodik, még fogalmazni is tud, a színművészek (Szente Vajk, stb) lelkesedésére sem lehet panasz, igaz, annál többet aligha tudnak hozzátenni szakmailag, mint mi a kocsmában 7 sör után.
Jöjjenek a helyszíni riporterek: Mohay Bence meg a Tihany a szurkolótábor, illetve a csapat háza tájáról szoknak jelentkezni, általában mellőzve az érdemi (friss) információkat, viszont mosolyogva, mint akiket az imént pippantott le álmaik nője. Mondjuk ez nem is csoda, elég jó meló ez egy nem sztárriporternek.
Na és akkor a sztárriporterek: Hajdú B. Európa-bajnoki színvonalon nyomja, hálát adhatunk az Istennek, hogy egyáltalán létezik: felkészült, szellemes, szórakoztató, ráadásul ha hibázik, javítja. A legjobb az lenne, ha minden meccset ő közvetítene, de a magyarokét mindenképp. A következő a sorban Gundel Takács Gábor, aki egyébiránt szimpatikus figura (a mieinket illető elfogultságával szerintem nincs semmi baj), de néha összekeveri a focimeccset a vetélkedővel: a hangvétele elég sokszor nem marad a realitás talaján. Székely Dávid a new generation képviselője, iszonyú idiótaságokat bír mondani, de legalább látszik, hogy foglalkozik a dologgal és talán még fejlődőképes is. A végére hagytuk Knézy Jenőt, aki – számos ténybeli tévedése mellett – igyekszik ugyanolyan erős mondatokat használni, mint anno az édesapja, csak míg az "Öreg" többnyire arra és azért használta ezeket, amire és amiért indokolt volt, addig "Ifjabb" úgy puffogtatja el őket értelmetlenül, mint ahogy emésztőrendszerünk működik 2 adag káposztás bab után.
Van még egy EB-s műsor a köztévén, éjfél magasságában jelentkezik a Jöttünk, láttunk, vissznéznénk nevű összegzés: lényege a kötetlen baromkodás, lehetőleg a legnagyobb tulkok (Ganxsta, Nacsa Olivér, Harsányi Levente, Csőre Gábor, stb.) társaságában. Nem rossz, nem rossz, de nem is az igazi: Nacsa nélkül ízléstelenségbe fulladna, szerencsére a humorista néha elővesz egy-egy valóban kacagtatóan jó paródiát, ami 100 százalékkal feldobja a produktumot.
Mindent egybevetve bár divat fikázni a közmédiát, a szokásos khmmmm… mellé most jár egy kis ollé is. A brigád valamelyest felnőtt a feladathoz, bár kevésbé, mint a magyar válogatott labdarúgói. Igaz, a nemzetegyesítést tekintve is a focista srácok nyerik meg a meccseket, nem a köztévé migránshíradói.
Tóth Csaba Zsolt
Hozzászólások