Francis Halzen részecskefizikus kapja idén a fizikai Nobel-díjat az asztrofizikai eredetű nagyenergiájú neutrínók felfedezéséért és az IceCube Neutrínóobszervatórium létrehozásában és munkájában játszott meghatározó szerepéért – jelentette be kedden Stockholmban a Svéd Királyi Tudományos Akadémia.
Az akadémia méltatása szerint Francis Halzen felismerte, hogy a Déli-sark jege felhasználható a neutrínóknak nevezett részecskék nyomon követésére.
Elképzelése és tudományos irányítása alapvető fontosságú volt az IceCube (Jégkocka) Neutrínóobszervatórium – egy fényérzékelőkkel felszerelt, köbkilométernyi jégtömb – létrehozásában. Az IceCube segítségével a kutatók képesek észlelni a távoli univerzumban zajló, rendkívül nagy energiájú folyamatokból származó neutrínókat.
Mark Pearce, a Fizikai Nobel-díj Bizottság elnöke a keddi bejelentésen kiemelte, hogy a „fantasztikus víziójának” megvalósításán már az 1980-as évektől dolgozó Halzen „kitartása és tudományos jövőképe újfajta csillagászat előtt nyitotta meg az utat”.
Az akadémia stockholmi sajtótájékoztatóján élő adásban hívták fel az éppen Olaszországban tartózkodó professzort.
Halzen elmondta, hogy hatalmas meglepetés és öröm számára a díj, és kiemelte, hogy eredményei elérésében alapvető szerepe volt számos tudóstársának, akik a kezdetektől dolgoztak a projekten.
„Sok tehetséges ember csatlakozott hozzám, ezért sikerült” – mondta a telefonban. A professzor azt is hangsúlyozta, hogy eredményeit és a díjat nemcsak a hosszú, kitartó munkának, hanem a szerencsének is köszönheti.
Újságírói kérdésre válaszolva elárulta, hogy „furcsa érzés” számára a díj elnyerése. Felidézte, hogy a hétvégén egy tudományos fesztiválon volt, ahol megjósolták, hogy ő fogja elnyerni a Nobel-díjat, így az, hogy valóra vált, még furcsábbá teszi.
Mint az akadémia honlapján közzétett sajtóközleményben írják, a neutrínók mindenütt jelen vannak, ám nem hívják fel magukra a figyelmet. Akadálytalanul haladnak át a Földön és az emberi testen anélkül, hogy ezt észlelnénk. Rendkívül ritkán egy-egy neutrínó kölcsönhatásba lép egy atommaggal, ez teszi lehetővé, hogy a kutatók erre alkalmas eszközökkel észleljék őket.
Halzen 1988-ban állt elő először a Déli-sarkon történő neutrínóbefogás elképzelésével. A neutrínó atommaggal való ütközése fényvillanással jár, amelyet az átlátszó gleccserjégbe telepített érzékelőkkel lehet észlelni.
A Déli-sark jege azért alkalmas az észlelésre, mert mentes a különféle zavaró hatásoktól, geológiailag stabil, nincsenek földrengések. Halzen víziója más kutatókat is megnyert a kísérlethez, és néhány éven belül megkezdődtek a jégbe helyezett érzékelőkkel végzett előzetes tesztek.
A rendkívül nagy energiájú kozmikus neutrínók nagyon ritkák, ezért rengeteg jég kell az elegendő számú ütközés megfigyeléséhez. Az IceCube, melynek építése 2011-ben fejeződött be, egy köbkilométernyi jeget foglal magába.
A kutatók az elkészülte után rövidesen már észlelték az első nagy energiájú neutrínókat, és néhány évvel később már a minden bizonnyal a Naprendszeren túlról származó neutrínók észleléséről tudtak beszámolni. Megkezdődhetett az univerzum neutrínóforrásainak módszeres kutatása – idézte fel a Nobel-bizottság.
A felfedezés jelentőségével kapcsolatban hozzáfűzték, hogy az IceCube által folyamatosan rögzített neutrínókölcsönhatások új ismeretekkel szolgálnak majd a kutatóknak azokról a szélsőséges környezetekről, amelyekben nagyenergiájú neutrínók keletkezhetnek, vagy akár korábban ismeretlen kozmikus jelenségeket is feltárhatnak.
„Francis Halzen egy olyan nemzetközi kutatói és mérnöki csapatot vezetett, amely egy fantasztikus műszerrel ajándékozott meg minket”
hangsúlyozta Mark Pearce.
A 82 éves, Belgiumból származó Halzen, aki 1969-ben a Leuveni Egyetemen doktorált, az amerikai Wisconsin-Madison Egyetem tudósa.
Az idei fizikai Nobel-díjast Ellen Moons, a Svéd Királyi Tudományos Akadémia új főtitkára jelentette be. A belga anyagtudós az első nő a tekintélyes tudományos testület élén annak megalapítása óta.
Forrás: MTI
Hozzászólások