A fél életünket az online térben éljük, megosztjuk a legboldogabb pillanatainkat, lájkokkal támogatjuk ismerőseink önbecsülését, onnan nézzük a receptet a vasárnapi ebédhez, és onnan vásárolunk, töltünk le edzéstervet, tanulunk, hallgatunk zenét és ott tároljuk a személyes adataink és fotóink tömkelegét. Vajon tudjuk, hogy mit is jelent a biztonság az internetre nézve? A gyermekeink tisztában vannak a net veszélyeivel? Megfelelően kontrolláljuk digitális lábnyomukat, vagy rábízzuk magunkat az események sodrására, „ugyan, mi baj lehet ebből” alapon? A biztonságos internet napjának legfontosabb kérdései.
A biztonságos internet világnapjának (Safer Internet Day) naptárba való beillesztését az Európai Bizottság kezdeményezte 2009-ben. Az ötlet, mármint, hogy az online világot a gyermekeink számára biztonságos és komfortos közeggé kell tenni nem új keletű: 1999-ben indult útjára a Biztonságos Internet Program, amely a gyerekeket edukálja a megfelelő nethasználatra, valamint felhívja a szülők figyelmét a kiskorúakra leselkedő online veszélyekre.
Hazánkban évről-évre több program indul a kicsik és gondviselőik felkészítését illetően. A Saferinternet pályázatokkal igyekszik bevonni az érintett korosztályt a tanulásba, a Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítvány egy digitális lelki segély szolgálat, ahol a gyerekek választ és segítséget kaphatnak az őket ért támadásokkal kapcsolatosan, míg az UNICEF kampányvideókkal és oktató kiadványokkal harcol a cyberbullying (internetes zaklatás, bántalmazás) ellen is.
Mik a lájkok és chatboxok mögött húzódó veszélyek?
Manapság az internet, és a kommunikációra alkalmas közösségi felületek tökéletes táptalajként szolgálnak a bántalmazást, zaklatást tekintve. Nincs face to face beszélgetés, profilkép mögé bújva kontroll, és a következményekkel való kalkulálás nélkül írják le emberek és gyerekek is a véleményüket. Sajnos számos példát tudnánk beilleszteni a cikkbe olyan esetekről, amikor a netes csúfolásnak, „kipécézésnek” tragédia lett a vége.
Van egy mondás: az internet nem felejt. Nem csupán a netes véleményformálással kapcsolatban kell a helyes magatartásra tanítani a jövő nemzedékét, de a tartalmak megosztásánál is egy szűrőt kell(ene) a kezükbe adni. Amit feltöltünk bármilyen honlapra/alkalmazásba, az örökké ott marad valamilyen formában. Igen, még akkor is, ha töröljük és nem tűnik fel a szemünk előtt. Felbukkanhatnak egy google keresés során, vagy egy teljesen másik oldalon, akár egy idegen okostelefonján, vagy olyan illegális, amiket talán nem is ismerünk, és nem is szeretnénk ismerni. Ha még a feltöltés/megosztás előtt helyesen mérlegel a gyerek és a felnőtt is, akkor az ilyen veszélyek kockázata esetükben minimálisra csökken.
Ha láttál valamit a közösségi média felületeken, ami felkavart vagy megbántott, be tudod jelenteni. Sok felületen tudsz jelenteni bizonyos posztokat vagy képeket, ha azok a közösségi elveket sértik. A legtöbb közösségi média felület engedi blokkolni azokat az embereket, akiknek a tartalmát nem akarod látni, és így nem tudnak kapcsolatba lépni veled vagy üzenetet küldeni neked.
számol be egy szintén fontos felhasználói feladatról az UNICEF tematikus oldala.
Az internet biztonságossá tétele tehát rajtunk is múlik, nem kizárólag kívülről kell várni, hogy a kontroll nélkül magunkról megosztott információkat hét lakat őrizze.
Sharenting és kockázatok
A biztonságos internethasználatot nem csupán a gyerekeknek, de a felnőtteknek is el kell sajátítaniuk.
A most kisgyermeket nevelő generáció az első, aki belecsöppent ebbe a világba, így nincs minta, nincs előzmény, amihez igazodva mi is a megoldáshoz szükséges kulcsot tudnánk gyermekeink kezébe helyezni.
Számos gyermekjogi szakértő és gyermekpszichológus emelte fel a hangját a közösségi médiában való, gyermekekről készült fotók posztolása kapcsán. A jelenségre egy mozaikszó és született: a ‘sharenting’ kifejezés a ‘parent=szülő’ és a ‘share=megosztás’ szavakból jött létre. Ami számunkra csak egy aranyos kép a büszkeségünket megtestesítő gyermekünkről, addig másoknak teljesen eltérő jelentéssel bírhat. Pár másodperc lementeni, és továbbítani a fényképes tartalmakat, épp ezért kontroll nélkül vándorolhat olyan oldalakra is, ahol biztosan nem szeretnénk viszont látni a családunk legkisebb tagjairól készült privát képeinket. A szülő az elsődleges minta, ha netes magatartásról van szó. A szülő az, aki már a gyerek születésétől kezdve csökkenteni tudja gyermeke digitális lábnyomát azzal, hogy nem osztja meg élete minden percét a külvilággal. Nem csak gyermekeinkre, de ránk is érvényes, hogy mérlegeljünk minden posztolás előtt: biztosan megéri a lájkokért?
Hozzászólások