Asztalos László ’Liu’ 2 éve tért vissza Magyarországra és csatlakozott a Fonix Tattoo Debrecen csapatához, mint tetováló. Habár még csak pár éve foglalkozik komolyabban a szakmával, mégis úgy érzi, hogy jó úton jár és szeretne még sokat fejlődni, művésszé válni. Kíváncsaik voltunk többek között arra, hogy mennyire térnek el az igények a külföldiek és a magyarok körében, melyek azok a testrészek, ahová nem ajánlott a tetoválás, hol a legérzékenyebb a testünk és milyen extra élményekben volt már része Liunak.
Miért döntöttél úgy, hogy tetováló leszel? Mi az, ami megfogott benne?
Elég régóta érdekel ez a világ, 16-17 éve tetováltatom én is magam, így nem állt messze tőlem a szakma. De kb. 3 éve kezdtem el komolyan foglalkozni a tetoválással.
Mint sokan, én is otthon kezdtem el, próbabőrökön, saját lábamon gyakoroltam. Rengeteget olvastam a témában, videókat néztem, tetováló rendezvényekre, szemináriumokra és rajzolni jártam, hogy jobban átlássam a szakmát. Úgy gondolom, hogy ezek a lépések fontosak mindig, de főleg az elején.
Mit jelent számodra a tetoválás, miről szól ez leginkább számodra?
Szem előtt tartva azt a – fogalmazzunk úgy – “nevetségesen kevés időt”, amióta ezzel foglalkozom, azt mondani, hogy a művészet része vonz leginkább, nagyképű lenne és nem is mernék még ilyet állítani, de ez az az út, amit kitűztem magam elé, így talán mégis azt mondom, hogy a művésszé válás lehetősége visz előre.
Szeretek alkotni, a semmiből valamit készíteni. Jó látni, ahogyan az üres bőr, a “vászon” megtelik élettel, színekkel.
Te hogyan látod, mennyire népszerű manapság a tetoválás?
A tetoválás, mint olyan, szerintem napjainkban éli reneszánszát. Szerencsére egyre többen csatlakoznak a tetováltak népes táborához. Jó látni, hogy legyen az fiatalon, vagy idősebb emberen, manapság már nem (annyira) polgárpukkasztó egy tetoválás, mint akár 10-15 évvel ezelőtt. Volt már 73 éves vendégem is.
Ennek is megvan a napos és az árnyoldala is. Azt értem ezalatt, hogy fejlődik a világ, nem kell már azon aggódni, hogy “jajj mit fognak szólni?”, mivel egyre többen varratnak. Viszont ezzel arányosan nő a sufni tetkósok száma is, akik a gyakorlásra és a tanulásra nem veszik a fáradtságot, és ez nagyon hígítja a szakmát. Nem akarok senkit megbántani ezzel, de a gyakorlást nem emberi bőrön kell megoldani, bár ez csak egy vélemény.
Hogyan jellemeznéd a stílusodat, milyen témában alkotsz a legszívesebben?
Újra visszakanyarodva a tényre, hogy én még nem túl régóta tetoválok, azt kell mondjam, hogy saját, kiforrott stílusom még nincs. Amiben viszont jónak tartom magam, azok a horror témájú, illetve a színes tetoválások, ezek állnak jelen pillanatban a legközelebb hozzám. Ezekben tudom a legjobban kiélni a kreativitásomat.
Tetováltál már külföldön is. Mennyire eltérőek az igények a magyarországi és a külföldi elképzelésekkel kapcsolatban? Megfigyelhető egyáltalán valamilyen különbség?
Így van, Londonban kezdtem a tetoválást, majd pár hónapot Münchenben is eltöltöttem. Más, teljesen. Angliában, azon a részen, ahol én dolgoztam, az egyszerűbb, főleg vallásos témájú tetoválások voltak a menők, illetve a kis feliratok, rózsák stb.
Németországban, mivel egy neves motorkerékpár szalonban volt a stúdió, így főleg motorosokat tetováltam, motoros témákkal kerestek meg. De persze ott is mentek az apróbb minták, feliratok.
Túl sok tapasztalatom nem volt kint, de így visszagondolva az itthoni igények talán összeszedettebbek, mint ott. Remélem még lesz alkalmam határon túl tetoválni, és jobban meg tudom fogalmazni ezt a választ.
Milyen anyagokkal dolgoztok? Lehet káros az, ami a bőr alá kerül? A ma használt anyagok is kikopnak egy idő után?
Természetesen csak jó minőségű felszerelést, neves tetoválógépeket használunk, hogy a végeredmény ne csak szép, hanem tartós és biztonságos is legyen. Semmilyen olyan anyagot nem használunk, ami, akár csak kétes helyről lenne rendelve. Csak és kizárólag tetováló ellátóktól vásárolunk, legyen az itthoni, vagy külföldi, így bátran merem állítani, hogy semmiféle káros anyagot nem juttatunk a bőr alá. Amire itt kitérnék, mert elég sokan keresnek meg vele, az UV festék. Na ez egy olyan dolog, amit én semmiképp nem tetoválnék be…csak gondolj bele, világít a bőr alatt. Szerintem ez minden, csak nem egészséges.
A kopás két oldalú kard.
Bőrön kívül az UV sugárzás teszi tönkre, például a napsugár, szolárium. A festékpigmentek héját megroppantja, és a falósejtek elszállítják a maradékot, dióhéjban. Ez ellen lehet védekezni, egy minimum 50es naptejjel. A másik a bőrön belül történik, maga az immunrendszer támadja a bőr alatt lévő festéket, a szervezet számára idegen anyagot. Ez egy minimális behatás, de ez is megtörténik, tenni ellene természetesen nem lehet.
Sokan a fájdalomtól félnek és ezért nem mernek tetováltatni. Mire kell készülniük lélekben az embereknek, mennyire „borzalmas” ez?
A tetoválás fáj.
Rengeteg mindentől függ, egyéntől, a tetoválás helyétől, kipihentségtől, bőr hidratáltságtól, sőt még a lelki állapottól is. Talán úgy lehetne megfogalmazni, hogy olyan, mint egy idegesítő, égő érzés, ami minél tovább tart, annál kellemetlenebb. De például egy csukló belső fele, ahová a legtöbb első tetkó készül, szerintem az egyik legérzékenyebb rész az egész karon. Így ez könnyen elronthatja az első élményt.
Számodra melyik testrész volt az, ahol a legjobban fájt a folyamat?
Bár vannak extrémnek mondható tetoválásaim, például teljes hónalj, szájpadlás, térdhajlat, mégis azt mondanám, hogy nekem a szegycsontomon lévő tetoválás fájt a legjobban eddig. Az nem kellemetlen volt, hanem fájt…nagyon. A csontosabb részeket ki lehet bírni röhögés nélkül.
Mi a véleményed a belső száj tetoválásról? Te készítesz ilyeneket?
Nagyon jópofák, nekem is van. Kollegám készítette a szájpadlásomra. Sokan kérdezték, és mai napig tartom, hogy az eddigi legkevésbé fájdalmas tetoválásom. Egyszer már én is készítettem hasonlót, egy Osztrák tetkó shown, egy felirat volt a fiatalember alsó ajkának a belső oldalán. Az egyetlen probléma ezekkel, hogy sajnos nem túl tartósak.
Eltávolítható egy tetoválás?
Természetesen megoldható, de a tetoválás eltávolítása nem egyszerű folyamat. Lehet lézerezni, erre nálunk is van lehetőség, de ez sem 100%-os megoldás. A lézer, mint a már korábban említett napsugár, szétroncsolja a festékpigmentek héját, és a szervezet elszállítja a maradékot. Ez egy folyamat, nem egy egyszeri alkalom, viszont utána sokkal jobban kinyílik a takarásra alkalmas minták sora.
Megoldható egy tetoválás eltakarása is, de ez mindig egy kompromisszum. Kérjétek mindig hozzáértő tetováló segítségét, és főleg győződjetek meg róla, hogy csinált-e már hasonlót! A takarás, az egy bonyolult folyamat, de általában megoldható.
Van olyan testrész, ahová te nem ajánlanád a tetoválást?
Én személy szerint nem készítek ujj, kézél, lábél, tenyér és főleg arc tetoválásokat. Utóbbinak megvan a maga közönsége, hogy úgy mondjam, el lehet dönteni, hogy valaki már rommá van varrva, és máshol már nem nagyon van hely, vagy egy 16 éves lázadó, aki a “nekem anyámék ne mondják meg mit csináljak” elvet vallja. Az előbbieket pedig azért nem készítem, mert egyszerűen nem tartósak. Más a bőr szerkezete, sokkal sűrűbben cserélődik, sajnos nem fog megmaradni.
Lehetnek-e szövődményei? Mennyire és hogyan kell rá vigyázni, ápolni?
Természetesen lehetnek. Ez egy olyan folyamat, ami során felnyitjuk a bőr felső rétegét, így azt kezelni kell. Ha nincs rá vigyázva, könnyen elfertőződhet. Megvan erre a megfelelő kezelési módszer, amit a tetoválód el fog mondani és azokat érdemes betartani. A tetoválást tisztán kell tartani, és utókezelő krémmel kell kezelni. A tetkó nem egy hímes tojás, de oda kell rá figyelni, még a picire is.
Volt már olyan kérés, amire NEM-et mondtál? Ha volt, mire?
Volt, igen. Olyan kérésekre, amiket tudom, hogy nem tudok úgy elkészíteni, ahogy annak ki kell néznie, azokra nemet szoktam mondani, és átküldöm a vendéget egy nálam sokkal tapasztaltabb kollegámhoz, aki jártasabb abban a stílusban. Illetve volt olyan is, amikor a tetkó pozíciójáról nem tudtam meggyőzni a hölgyet. Egy mandalát szeretett volna az alkarjára, de fejjel lefelé. Megpróbáltam meggyőzni, hogy úgy nem lesz jó, nem sikerült, így nemet mondtam, mert olyan dolgokhoz, amelyek szakmai szemmel nem megfelelőek, én sem adom a nevem.
Eddig mi volt a legextrémebb tetoválás, amit kértek tőled?
A legextrémebb talán egy szívet formáló korbács volt egy hölgynek, nos…intim helyre. Ez még Németországban készült. De volt egy nagy kedvencem is, egy kopasz úriember fejére tetováltam egy fűnyírót toló pálcikaembert.
Melyik az a munkád, amire a legbüszkébb vagy?
Ezt nehéz lenne így kiválasztani. Sokszor van olyan, amikor olyat készíthetek, ami nekem is nagyon tetszik, és\vagy olyan stílusban van, ami hozzám közel áll, azokra mindig szívesen tekintek vissza. Szeretem azokat a munkáimat, amiken azt látom, hogy egy újabb falat döntöttem le.
Minden tetoválás különleges a maga módján!
Fotók: Asztalos László
Hozzászólások