Az első két részben két olyan könyvcsokrot mutattam be, amiről biztos vagyok benne, hogy mindenki hallott. Ez volt a Bridget Jones őrület és a Terézanyu-kultusz . A harmadik részben a hármas szám bűvöletében három olyan könyvet találtam a Könyvespolc.On, amelyekben látszólag nincs semmi közös.
1. Blaha Lujza naplója
Számomra ennek a könyvnek eszmei értéke van. Elmesélem, hogyan tettem rá szert. Még középiskolás voltam, és kollégiumban laktam. Az iskola és a koli között Debrecenben a Piac utcán volt egy könyvárus, aki leginkább olcsó ponyvákat, krimit és sci-fiket árult egy szedett vetett asztalon, de volt egy boltja is, ahol azért minőségi könyvekre is szert lehetett tenni. Apukám szerette a krimiket és neki szerettem volna valamit vásárolni. Kiválasztottam a könyvet, ami már nem emlékszem pontosan mennyibe került, de az biztos, hogy valahány száz plusz 20 forint. A könyvárus nem tudott visszaadni és 80 forinttal adós maradt. Az egy kolisnak csütörtökön kilencvenvalahányban sok pénz volt, de az árus megígérte, hogy a következő héten „levásárolhatom”. Már hétfőn ott toporogtam az asztal mellett és nézegettem mi lenne nekem a legjobb, ő meg a kezembe adta ezt a könyvet. 1987-es kiadás és a borító szerint éppen 80 forint volt az ára. Persze akkor már jóval többe kerültek a könyvek, de ő mégis ideadta nekem az előző heti fennmaradt összeg terhére. Ajándéknak éreztem, meg bevallom őszintén nem akartam megsérteni, hogy nem ilyen könyvre gondoltam, de jólneveltségem arra késztetett: fogadjam el. Jó pár évig állt a polcomon, egyik lakásból költözött velem a másikba és bőven elmúltam 30 éves, amikor elolvastam. Miután az utolsó oldalt is befejeztem elrebegtem egy köszönömöt, hogy ez a könyv hozzám került. Megismerni Blaha Lujza gondolatait: egy élmény volt. A könyv olvasása előtt csak annyit tudtam, hogy a budapesti Blaha Lujza teret egy színésznőről nevezték el. No de milyen színésznő volt ő?
Blaha Lujza, született Reindl Ludovika 1850-ben. Önéletírásának három változata ismert, először folytatásokban jelent meg a Magyar Hírlapban az 1900-as évek elején, a második A polgár című napilapban 1910-1911-ig, majd 1920-ban könyv formájában Életem naplója címmel, de ebben több fejezetet megcsonkítottak, illetve ki is hagytak. Az általam olvasott kiadás az összes fennmaradt naplóbejegyzést tartalmazza. Az a hangulat, ami körüllengi ezt a könyvet leírhatatlan. Más naplóját olvasni mindig olyan érzés, mintha belelesnénk az életébe, a gondolataiba. Az, hogy ő leírta saját érzéseit, beszél a sikereiről, kudarcairól, boldog és boldogtalan házasságairól, a kor politikai helyzetéről és pályatársairól jóval többet ad, mint egy átlagos napló. Azt hiszem hiteles történelmi kivonat is lehetne. Megismerkedünk az akkori társadalmi konvenciókkal és az általa felrúgott szabályok következményeivel. Különleges nő volt, egy kőszikla. Csillag Ilona volt, aki közreadta a „Naplót” és volt alkalma találkozni egy hölggyel a néhai Vízvári Mariskával, aki személyesen ismerte a művésznőt. Ő mondta róla, hogy talán volt nála szebb, vagy akár jobb színésznő, de nála csodálatosabb ember aligha. „Egyszer volt, hol nem volt… bűbájos tündér volt.” Mi pedig olyan szerencsések vagyunk, hogy bepillanthatunk eme nagyság legmélyebb titkaiba. Mi lehet ennél különlegesebb?
2. Anne Frank naplója
A könyv, amit végigsírtam.
Anne Frank Bergen-Belsenben, a koncentrációs táborban halt meg 1945. március valahanyadikán. Egy volt lágertársa, a ma Svédországban élő Margita Pettersson asszony így emlékszik vissza a tizenhat éves lány halálára:
„Halott nővére mellett feküdt, próbáltam erőszakkal belédiktálni néhány falatot, de hiába. Emlékszem, egyik nap azt mondta: ’Kérem, ne adjon többet enni. Nem bírok tovább élni.’ – másnap meghalt. „
Életemben először szégyelltem, hogy ember vagyok. Lennék inkább madár, vagy hangya, még ők is különbek, mint közülünk egyesek. Tudom, sokakat zavar a „zsidó”-téma, meg hogy ilyen nagy visszhangja van a mai napig, de könyörgöm, lássuk be, hogy így mégsem halhatnak meg fiatal lányok! Meg idősebbek sem, meg férfiak sem, sőt senki ezen a nyomorult világon. Az egész első és második világháború eszement öldöklés volt, ami egy véres seb a történelmünkben. Sok háborús regényt olvastam, meg érthetetlen miért is vagyok meglepve, hisz tanultam történelmet, de egy 13 éves lány szemén keresztül végigélni a borzalmakat megdöbbentő. Ez bizonyítja a napló történetek erejét. Ott vagyok, én látom, én érzem… Bár ne kellett volna. Azon gondolkodom, mikor adjam a lányom kezébe. Várjak vele, amíg ő is 30 lesz? Vajon fel lehet ezt a sokkot dolgozni gyerekként, amit a könyv okoz?
3. Katya Metyelica: Luiza naplója
Bevallom azért vettem meg ezt a könyvet jó tíz évvel ezelőtt, mert az volt a fülszövegben, hogy ez az orosz Bridget Jones. Nos, aki hasonló indíttatásból kezdett bele, annak csalódnia kellett. Ez egy nehéz olvasmány. Én még az a korosztály vagyok, aki tanult oroszt, ez mondjuk nem sokat adott az életemhez, utáltam a cirill betűket, de legalább a könyvben fordítás nélkül maradt alapszavak beugrottak. Szóval a napló: Luiza modern felfogású elvált orosz nő, aki vágyak és kétségek közt éli szokványos életét. Mindennapjait naplójában jegyzeteli le, kaotikusnak tűnő életébe rendszert szeretne vinni, de sehogyan sem sikerül. Olyan más kultúra az övék, hiába tudunk róla sokat, hisz mégiscsak közünk volt hozzájuk 40 évig, ha akartuk, ha nem, mégis oly idegennek hat elsőre. Aztán ha jobban belegondolunk, megjelenik a párhuzam. Tök mindegy, hogy a világ melyik részén élünk, miben hiszünk, tequilát vagy vodkát iszunk-e a buliban, mi nők mindent meg akarunk fejteni, és a boldogságra törekszünk, mindezt úgy, hogy a környezetünkre is odafigyelünk. Ezt teszi Luiza is, aki cseppet sem hasonlít a mi Lujzánkra, vagy Kéki Katára, de még Bridget Jonesra sem. Mert ő megfejthetetlen, bonyolult és egyedi, mint mi nők mindannyian.
Ezzel a hármassal a naplóírások ajánlóinak a végére értem. És bár látszólag ezen könyveknek nincs egymáshoz közük, visszaolvasva mégiscsak találtam valamit ami összeköti őket. Nekem szólnak, meg neked és nekik is! Azoknak, akiknek a leírt betűk kerek egész szavai olyan mondatokká állnak össze, melyek érzések formájában átrepülnek a lelkünkbe. Az általam bemutatott regények nem fedik le a teljes palettát, kizárólag a Könyvespolc.On lévő írások között csemegéztem, de azt kijelenthetem, hogy ez a műfaj soha nem fog kikopni az irodalmi palettáról. Hisz manapság egyre többen osztják meg magánéletüket másokkal, erre épülnek a blogok, vagy akár a rövidített formában lévő social médiás posztok is. A televíziós valóságshow áradatról nem is beszélek. Szóval az, ha valaki egyes szám első személyben napló formában ír, az továbbra is fel fogja kelteni a kíváncsiságot másokban, és ez a forma biztos recept az érdeklődésre. Én mindenesetre szívesen olvasom.
Köszönöm, hogy most is velem tartottatok, és kíváncsiak voltatok arra, mi van a Könyvespolc.On.
Török-Papp Csilla
Fotó: Török-Papp Csilla
Ha tetszett az írás olvasd el ezeket is:
Ezeket ajánlom:
http://www.hajdupress.hu/cikk/mindig-van-uj-
http://www.hajdupress.hu/cikk/jane-austen-tonkretette-az-eletemet-
Hozzászólások