A közelgő Bartók Béla XXVII. Nemzetközi Kórusverseny és Folklórfesztivál kísérőrendezvényeként július 4-én Fénnyel írtam címmel nyílt meg az 1984 óta Debrecenben élő és alkotó fotóművész, Süli István jubileumi kiállítása, amellyel a Főnix Rendezvényszervező Közhasznú Nonprofit Kft., Debrecen városa, valamint számos alkotótárs és barát a művész előtt a hetvenedik születésnapja alkalmából tiszteleg.
A megnyitón köszöntőt mondott Szentei Tamás, a Debreceni Önkormányzat Kulturális Osztályának vezetője, aki a napjainkban a digitális fényképezőgépek megjelenésével lehetővé vált „tömegfotózás” és a művészi fotózás közötti különbséget emelte ki. Egy emberi arc, egy mozdulat mögött az ember élettörténetének, más emberekhez fűződő viszonyának művészi szintű láttatása az, ami a tömegfotózás korszakában is létjogosultságot biztosít annak a fajta fotózásnak, amit Süli István is képvisel. Annak a fajta hiteles – fotókon keresztüli, azaz „fénnyel írt” – megnyilvánulásnak, amely nemcsak a lencsevégre kapott embereket, tájakat, természeti jelenségeket mutatja meg „más fénytörésben”, művészi szinten, hanem magát az alkotó személyiségét is. Süli képeiről ugyanis az életútja is leolvasható: a gyermekkorát meghatározó tanyasi környezet, az egyetemi évek, a néptánc mint a másik nagy szenvedély, a tanítás, a természetszeretet.
Máthé András fotóművész, a kiállítás kurátora Szentei Tamás szavaival egyetértve, azokat folytatva nemcsak a kiállításon látható – a művész hetvenedik születésnapjához illően – körülbelül hetven képre, hanem egy erre az alkalomra elkészült albumra is felhívta a figyelmet, melyet nagy gonddal állítottak össze. Máthé András a debreceni fotóklub vezetőjeként – amely klubnak természetesen Süli István is a tagja – a Kölcsey Központnak is köszönetet mondott, amiért helyet biztosított ennek a páratlan tárlatnak.
A köszöntések sorát Tóth István, a nagyváradi Tavirózsa Klub vezetője folytatta, aki mindenekelőtt azzal kapcsolatos örömét fejezte ki, hogy egy olyan fotós kiállítására érkezhetett, aki kiáll az igazi fotóművészet mellett. A nagyváradiak nevében születésnapja, s születésnapi kiállítása alkalmából emlékplakettet nyújtott át a művésznek, s egyben az augusztus 8-án Nagyváradon megnyíló kiállításra is meghívta a teljes, itt látható tárlat anyagát.
A köszöntők után a kiállítást hivatalosan az a Drienyovszky János szobrászművész nyitotta meg, aki szerint hetven év képeit láthatjuk most a falakon. Hiszen – ahogyan arra már Szentei Tamás is utalt – Süli István akármelyik képére nézünk, mindegyikben a teljes, eddig leélt élete tükröződik: ugyanúgy benne van a tanyán végzett kemény fizikai munka, a tanyán élő ember mindennapi döntéshozatalainak nehézsége, ahol nem elméletekre, hanem hasznos ismeretekre van szükség, mint a táncimádat vagy annak a természetnek a szeretete, amely magában hordozza az esztétikumot. Azt az esztétikumot, amely Sülit megtalálta, s amelynek a fotóművész mesteri követőjévé vált. S bár Süli István képein áttetszik a személyisége, soha nem ő a fontos „bennük”, hanem az az üzenet, amelyet velük, általuk közvetít. A megfoghatatlan kompozícióját tükrözik a képei, amelyek közül itt, a kiállításon megtekinthetők három nagy tematikai egységre oszlanak: a táncos, a portréjellegű, valamint a fekete-fehér csoportra. A szobrászművész véleménye szerint Süli táncos tematikájú fotói a mozgás transzcendens misztériumát tükrözik, miközben a férfiak erejéről, a nők iránt érzett vágyaikról, a csábítás táncban benne rejlő lehetőségeiről árulkodnak. A porték vagy életképek kényes, intim terület: egy fotósnak el kell érnie, hogy életképei ne pusztán családi fotók legyenek, hanem az általánost tükrözzék, ne egy egyén vagy egy szűk közeg fájdalmát, örömét, nehézségeit érzékeltessék, hanem ezen életérzéseken keresztül archetípusokat láttassanak. Ehhez pedig nagy segítség az a harmadik tematikai egységként feltüntetett fekete-fehér technika, amely az itt kiállított képek jellemzője. Azért segítség, mert a fekete-fehér egyszerre redukál és gazdagít. Redukál, mert csak két színnel dolgozik, ám ez a befogadót azonnal gazdagítja: a csupán a fekete és fehér látványa a bennük rejlő mélységre való fókuszálásra buzdít. A fotók transzcendens, eget a földdel, univerzumot a benne élő emberrel összekötni képes jellemzőjének kiemelésével kívánt a szobrászművész Süli Istvánnak boldog születésnapot, s további jó „hetvenkedéseket”.
A köszöntők és a megnyitó után maga Süli István szólt pár szót. De tényleg csak párat, hiszen – ahogy ő fogalmazott – ha a beszéd nagymestere lenne, valószínűleg soha nem fordult volna a néptánc, illetve a fotózás mint kifejezési forma felé. Akkor „nem írt volna fénnyel”. Ám ebben a pár szóban fontosnak tartotta megköszönni a Főnix Rendezvényszervező Kft-nek, a megnyitót kísérő Bakator zenekarnak és Hajdú Táncegyüttesnek, Máthé Andrásnak és Szentei Tamásnak, hogy létrejöhetett ez a tárlat.
A kiállítás július 31-éig lehet – ingyenesen – megtekinteni a Kölcsey Központban.
Gyürky Katalin
Hozzászólások