A Hortobágyi Hídivásár története a XIX. század elejéig nyúlik vissza. A hortobágyi hídi vásár a debreceni vásárok egyikeként keletkezett.
Debrecen a földrajzilag fontos kelet-nyugati, észak-déli utak kereszteződésénél, gyorsan jelentős vásárhellyé fejlődött akkoriban. Vásárszabadalmat kapott 1405-ben, majd két év múlva újabb követi. Szilágyi Erzsébet 1466-ban példa nélküli vásárkiváltságot ad Debrecen egyik utcájának, a Mester utcának, alig egy év múlva pedig a Homok, azaz a mai Csapó utcának is. Ekkor már a Piac utcán tartottak vásárt. Mindegyik vásárhelynek meg volt a sajátos árucikk kínálata. A városrendezés során azonban ezeket felszámolták. A debreceni vásárok korai differenciálódása éledt újjá az állatvásárként XIX. század elején létrejött hortobágyi vásárokban.
A debreceni tanács azonban csak 1892-ben döntött a rendszeresített, évenként kétszer tartandó állatvásárról és arról, hogy annak helye, ahol már a korábbi években is tartották, a hídnál legyen. Így indult a Hídivásár története, mely eredetileg állatvásár volt. Itt legnagyobb számban lovak cseréltek gazdát, de ezerszám hajtottak fel ide hízott szarvasmarhát, sertést, juhot és birkát is.
A környékbeli megyék népe találkozott itt. Azonban mindenkinél jobban a pásztorok készültek rá évenként. Ha csak tehették részt vettek, ez számunkra a szabadság, a találkozások, beszélgetések, ünneplések ideje is volt.
A gazdák eladó jószágaikat, állataikat felhajtották a hortobágyi hídhoz ott árulták tehetősebb gazdának, kereskedőnek, kupecnek, tőzsérnek, csiszárnak vagy vágónak. A megálló alkura, megkötött vásárra áldomást ihattak a csárdában, lacikonyhákon, alkalmi zöldvendéglők sokaságában. Az egyikben rezes banda fújta, a másikban cigányzenekar húzta, a pásztorok nótáztak, táncoltak.
A vásárok nemcsak az árucserének kereskedelmi helyszíneit adták, hanem a népi műveltség, a hírek, az ismeretek megismerésének, cserélődésének formáját is. A vásári sokadalom vonzotta a különféle rangú és rendű embereket.
A vásárban voltak históriások, ponyvaárusok, komédiások, jósok, mutatványosok, erőművészek, szerencsejátékosok,cirkuszosok, lókötők, gyógyítók, sütögetők, vendéglősök is.
Az állatvásár elképzelhetetlen volt kirakodó vásár nélkül. Felsorakoztak portékáikkal a debreceni és környékbeli kézműves mesterek. Bazáros, rőfös, mézeskalácsos, csizmadia, szűcs, gubás, nyerges, szíjgyártó, kalapos, kolompos, kampóárus, csutorás, fazekas, gombos, fésűs, csont és szarufaragó, hálókötő, szappanos, gyertyaöntő, enyvfőző, íjkészítő, szűrszabó, kovács, faragó, asztalos, tímár, kefekötő, köszörűs és késes, bádogos, üveges, kádár, kerékgyártó, esztergályos és ács, köteles, pipás, takács, szőrtarisznyás, kosár- és kaskötő, borbély, fodrász, rézműves.
Az étel ital sem maradhatott el, így a pásztorok vagy a Hortobágyi Csárdában mulattak vagy a lacipecsenyések ételeit fogyasztották.
A második világháborúval a hídivásár megszűnt. 1965-től azonban a Hortobágyi Intézőbizottság kezdeményezésére a hídivásárt újra évről évre megtartják. Állatvásárt már nem tartanak, népművészeti és kirakodóvásárként szervezik meg.
A Hortobágyi Hídivásár szervezője ma Hortobágy Község Önkormányzata.
A község önkormányzatának az elmúlt években nem volt könnyű a feladata, hiszen a COVID idején pengeélen táncolt a vásár megszervezése, majd a Vásártér felújítása miatt 2023-ban Hortobágy-Mátára költözött a rendezvény.
Most azonban 2024-ben végre megfelelő körülmények között, sőt jobb infrastruktúrával tudták megtartani a vásárt.
A Hortobágyi Hídivásár mindig is továbbvitte a hagyományokat hiszen most is voltak népművészek, kalapos, fazekas, szűrkészítő, szűcs, szíjgyártó, szarufaragó, asztalos, késes mesterek. Igaz a társadalom mára átalakult más gazdálkodási formák is megjelentek, de Hortobágy ebben is egy örök érték, hogy lakosai között tudhatja a nagyszerű pásztorembereket, akik itt élnek és dolgoznak, csikósként, gulyásként, juhászként. Számukra és a környékbeli pásztor emberek számára is és talán látványosság miatt is vannak a vásárban kalap, szűr, fazekas, késes mesterek. A karikás ostorok, harangok, kulacsok minden évben megtalálhatóak.
A kézműves és népművészeti termékek mellett egyéb portékákat kínáló árusok is voltak – igény van rá, mondják a szervezők.
Mit visz tovább még a vásár?
Hortobágy és a környék pásztorainak felvonulása nemcsak turisztikai látványosság, hanem igen is a valóság és a Hídivásár értékeinek továbbvitele – a pásztorok találkozása. Az emlékek tiszteletére minden év augusztus 20-án a Pásztorfiú szobor közös megkoszorúzása is a vásár egyik programeleme.
A 2024.-es Hortobágyi Hídivásáron minden korosztály megtalálhatta a számára megfelelő programot, ugyanis ez a vásár, most élményekben, programokban is gazdag volt. Nagyobb területen kapcsolódhattak ki a vendégek, nagy sétákat tudtak tenni a Kilenclyukú Híd környékén, miközben számos zenei program közül is választhattak.
Ételkínálatban, italban és mulatozásban sem volt hiány.
A szervezők gondoltak a gyermekekre is, a Szárnyalló népi játékok játszótér várta a családokat, de a lovaglást is ki lehetett próbálni és lovasbemutatóval is készültek a hortobágyi csikósok, miközben a régi idők betyárvilágát is felelevenítették a Betyártanoda-Kelevézek.
A vásári jókedvet a szenzációs Agyagbanda együttes biztosította, miközben lehetett találkozni a humoros Garagulya Gólyalábas Komédiás Kompániával, és vásári kikiáltóval is.
A Hídivásárhoz mindhárom napon kulturális programok is kapcsolódtak, Puszta Feszt népzenei fesztivál, nótaénekesek, táncdalénekesek és együttesek is szórakoztatták a közönséget, a vásárra látogatókat, a megújult, egyedi Hortobágyi Víziszinpadon. Augusztus 20-án az államalapítás, az új kenyér ünnepén pedig a Hortobágyi Jó Pásztor Ökumenikus Templomban kenyérszentelési ceremónián is részt vehettek a vendégek.
A régi idők és az egykori világhírű cigányprímás Burai Zsigmond tiszteletére emléktáblát avattak fel és sétányt adtak át. A Hídivásárok történetéhez hozzátartozott mindig is az ünneplés, a mulatozás és ez legfőképpen a Hortobágyi Csárdában, ahol egykoron évtizedeken keresztül játszott a híres Burai Zenekar.
Burai Zsigmondra emlékezve, unokája Burai Zsiga meghívására és a család tiszteletére a következő fellépők adtak műsort augusztus 18-án: Burai János, Burai József, Burai Renátó, Csonka Miklós, ifj. Csonka Miklós, Dankó Szilvia, Emilio, Farkas Mónika, Nótár Mary, Drágán Lajos és Szabó Eszter, Mohácsi József, Simon Erika, Sós Fecó és Roby Lakatos. Külön erre az alkalomra a híres Michelangelo-díjas Hanyu Zsolt, és a Burai család tagja Kállay Gilda, megfestették Burai Zsigmondot és bemutatták az alkotásaikat a nagy közönségnek.
Augusztus 19-én a PusztaFeszt keretében fellépett a Bekton Ifjúsági Fúvószenekar, a Csíkszentsimoni Ifjúsági Zenekar, a Süveg Citerazenekar, a Hajdúhadházi Népdalkör, a Bihar Citeraegyüttes, a Kadarcs Népzenei Együttes, a Karinkó Népzenei Együttes, a Himes Néptáncegyüttes és a Csürdöngölő Néptánccsoport.
Augusztus 20-án a Swing a la Django, a Bordó Sárkány és a Chrome Rt. lépett fel a Víziszínpadon.
Ez a Hídivásár érzelmekben, programokban, műsorokban nagyon gazdag volt.
Azonban volt egy megosztó kérdés. A szervezők a parkolójegy árusítását megszüntették, helyette belépőjegyes rendszerre tértek át.
Belépőjegyre, amely majdnem sajnos már két sütemény ára is lehet egy egész napra per fő és cserébe mennyi program: vásározás, csikós bemutató, vásári mulatozás, koncertek, játszótér, számos zenei műsorok, programok. A helyi lakosok és a 18 év alattiak ingyen látogathatták a rendezvényt .
A vélemények megoszlottak. Volt aki választotta ezeket a programokat, büszkén viselte a belépőjegyként kapott Hortobágyi Hídivásár karszalagokat, volt aki nem választotta ezt a rendezvényt. 2024-ben 23.000 vendége volt a Hortobágyi Hídivásárnak.
Nem volt közlekedési dugó, fennakadás a parkolójegyek szedése miatt, bárki bárhol parkolhatott – a szervezők praktikusabbnak találták a belépőjegyeket, mint az eddigi megszokott parkolójegyek árusítását.
Felmerült-e valakiben, hogy egy ilyen nagyszabású háromnapos rendezvény mennyi költséggel, kiadással, munkaórával jár – lehet nem.
Nem könnyű a rendezvényszervezők élete. Főként egy olyan önkormányzatnak, ahol kevés az iparűzési adó, nehéz a gazdálkodás, és tovább visznek egy olyan nagy múltú eseményt, amelynek a megszervezése, nem kis költségvetésű, a megemelkedett árak mellett pedig főként nem. De megszervezik, csinálják, pályáznak is rá, gondolkoznak, megvalósítanak.
A jó szándék, a munka, a vendégszeretet mindenek feletti volt. És a hála, hogy ennyien eljöttek az extrém hőség ellenére is, jól érezték magukat és részvételükkel támogatták Hortobágy község jövőjét.
Mi lehetne jobban? Minden változik, mindenki változik, értékelni kell a véleményeket, a visszajelzéseket, figyelembe venni a tapasztalatokat. Mindig kell újítani, fejleszteni, bizonyos dolgokban változást hozni, úgy hogy a régi értékek megmaradjanak.
Egy biztos a Hortobágyi Hídivásár legyen egy élmény, legyen szórakozás, és legyen olyan egyedülálló esemény, amely csak itt lehet Hortobágyon, a Kilenclyukú Híd lábánál, és öröm legyen viselni azt a karszalagot, akár egy gasztronómiai akár egy zenei fesztiválnál.
Nagyon megható volt, ahogyan a Burai család és a barátok összejöttek erre az alkalomra, ahogyan ők emlékeztek és megélik a jelent. A zenének csodálatos ereje van, összetart! Tartsa össze a vásárt is, legyen ez a vásár, kikapcsolódás, sok ember, és sok pozitív emberi értéknek a találkozása! Ahogyan a híres Burai Zsigára emlékeztek a Víziszinpadon, Nótár Mary közös éneklésével:
...”Összetart a dal, minket A zene legyőz mindent még a háborút, s könnyet ha szól a dal. Csak egy kicsit még és meglátod másképp, is láthatod a világot, hogy ha úgy tiszteled a másikat mint önmagad…”
Írás és videók: Tóth Edina
Fotók: Koroknai Ákos
A Hídivásár történetének bemutatásához felhasznált források: Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság és Gencsi Zoltán
Hozzászólások