Két nappal a budapesti premierje után a cívisváros közönsége is megtekinthette azt a Negyedik dimenzió című kisfilmet, amelynek mind a rendezője, mind pedig az egyik főszereplője tősgyökeres debreceni. Így nem véletlen, hogy a közönségtalálkozóval egybekötött bemutató telt házzal ment az Apolló moziban.
Ahogyan azt már a film közösségi médiás beharangozójából is tudni lehetett, a Negyedik dimenzió rendezője nem más, mint a FreeSzFE-n TV-s műsorkészítő szakon végzett, debreceni származású Pusztai Lőrinc, akinek ez az egyetemi tanulmányait lezáró vizsgafilmje. S mint ilyen, „mindössze” húsz perces, ám a „mindössze” szó ez esetben – látva az alkotást – tényleg nagyon idézőjeles fogalom.
A film ugyanis rendkívül érdekes témát boncolgat: a klasszikus, sok filmes alkotót megihlető időutazásos sztorit alapul véve Magyarország nem is olyan távoli – lehetséges – jövőjével, politikai berendezkedésével, és a politika által jócskán befolyásolt mesterséges intelligencia-kutatással foglalkozik, mindezt egy megrázó apa-lánya viszonyba ágyazva.
2050 Budapestjén járunk ugyanis, amikor tíz nappal az országgyűlési választások előtt az egyik párt feje egy egyedülálló metaverzum-fejlesztéssel, a beszédes nevű Turul-projekttel akar magának még több szavazót megnyerni, főleg a magyarságára büszke társadalmi rétegből. A fejlesztés segítségével ugyanis egy időutazás keretében bárki újraélheti a magyar történelem legfelemelőbb pillanatait.
A politikai kampány attól válik nagyon emberközelivé, hogy a projektre egy olyan lány jelentkezik, aki árvaként regisztrál ugyan, ám az apja – aki a gyerekét a felesége halála után elhagyta – ott dolgozik a projekt fejlesztését végző stábban.
S persze a lány nem akar mást, mint a fejlesztés segítségével megtalálni az apját…
Nos, talán ebből a rövid ismertetésből is érzékelhető, hogy a történet – és az abban rejlő szüzsélehetőség – jóval túlmutat egy kisfilm keretein.
Pláne úgy, hogy amellett, hogy az apját kereső lányt, Katát a debreceni származású Fehér Diána Aida alakítja, a filmben a legtöbbet foglalkoztatott, legnépszerűbb színművészeink vesznek részt, akiknek itt csak pár percük van arra, hogy felvillantsák tehetségüket, miközben órákig tudnánk nézni egy-egy jelenetüket. Így például Kata apját Csőre Gábor alakítja, de epizódszereplőként feltűnik Schneider Zoltán, Rába Roland vagy épp a szintén debreceni Keresztes Tamás is. Alakításuk tehát egytől egyig egy hosszabb filmért kiált, amelyben minden itt csak érintett szálat – például a történelmi időutazásokat, a családi konfliktust, az apa-lánya viszonyt – jóval bővebben és részletesebben ki lehetne fejteni.
Azt nem mondom, hogy cizelláltabban, mert az, amit látunk, így is végtelenül profi munka: annak ellenére, hogy vizsgafilmről van szó, egy remekül kivitelezett, kiváló operatőri munkával ellátott, izgalmas történet bontakozik ki előttünk.
De hogy vajon van-e arra esély, hogy a Negyedik dimenzió hosszabb alkotássá, egész estés nagyjátékfilmmé nője ki magát, a Debrecenbe ellátogató alkotóktól a filmvetítést követő beszélgetés keretében megtudhattuk.
Persze még egyéb kulisszatitkokra is fény derült azon diskurzus során, amelyet szintén egy „hazai” rendező és producer, Rózsa Gábor folytatott Pusztai Lőrinc rendezővel és a Katát játszó színésznővel.
Gyürky Katalin
Hozzászólások