Hogy miként fog festeni a munkaerőpiac 2050-re, arról sokan sokféleképpen gondolkodnak. A többség abban egyetért, hogy a gépi tanulás és a robotika szinte minden munkát meg fog változtatni kisebb vagy teljes mértékben. A változás közelsége kapcsán egyesek úgy gondolják, mindössze egy-két évtizeden belül több milliárd munkavállaló válik gazdasági értelemben feleslegessé. A kevésbé borúlátók szerint a mesterséges intelligencia, az automatizálás ilyen veszéllyel nem hogy nem fenyeget, de hosszútávon még új munkákat is teremt, nagyobb jólétet biztosítva.
Az 1800-as évek óta él a köztudatban a rettegés az automatizálás miatti tömeges munkanélküliségtől, ami mindeddig nem következett be, azonban most jó okunk van feltételezni, hogy a gépi tanulás valóban megváltoztat mindent – véli Yuval Noah Harari a Jeruzsálemi Héber Egyetem Történettudományi Intézetének oktatója, aki sokat foglalkozik a témával.
Az emberi képességek két csoportra oszthatók fel: fizikai és kognitív. Míg anno a gépek többnyire a fizikai képességekben tudták felvenni a versenyt az emberrel, addig az MI (mesterséges intelligencia) által azokon a területeken is utolérhetnek bennünket, ahol a kognitív képességeinkre, a gondolkodásunkra is szükség van.
Nagyon fontos megértenünk, hogy az MI forradalma nem pusztán arról szól, hogy a számítógépek gyorsabbak és okosabbak lesznek. Az élet-és társadalomtudományok legújabb vívmányai is táplálják. Minél jobban értjük az emberi érzelmeket, vágyakat és döntéseket kiváltó biokémiai mechanizmusokat, annál pontosabban képesek a számítógépek elemezni az emberi viselkedést, megjósolni a döntéseit, és annál jobban tudják helyettesíteni az emberi sofőröket, bankárokat és ügyvédeket
fogalmaz Harari, 21 lecke a 21. századra című könyvében.
Yuval Noah Harari / Fotó: http://www.sciencesetavenir.fr
Az Oxfordi Egyetemen történettudományból diplomázott oktató szerint az MI nem csupán felülmúlja az embert sajátosan emberinek tartott képességeiben. Mindezeken felül rendelkezik kifejezetten nem emberi képességekkel is, mint amilyen az összekapcsolhatóság és a frissítés, ezek által pedig nem pusztán az emberi munkásokat múlja felül, hanem egy egészen más nagyságrendet hoz létre.
A számítógépeket – az emberekkel ellentétben – össze lehet kapcsolni, és naprakészen tartani őket egyetlen rugalmas hálózatban. Így tehát, milliónyi emberi munkás helyét nem milliónyi robot és számítógép veszi át, hanem egy integrált hálózat. Az egyedi emberek képességeit egy ilyet egységes hálózat képességeivel kell összehasonlítanunk – véli Harari.
Példaként említi azt, hogy ha a közlekedési minisztérium úgy dönt, megváltoztat egy szabályt, akkor az összes önvezető járművet egy pillanat alatt frissíteni lehet, az pedig program lévén, pontosan be is tartja a szabályokat, ezáltal sokkal biztonságosabb lesz a közlekedés. Ehhez hasonlóan, ha az orvostudomány például új betegséget azonosít, szinte kivitelezhetetlen, hogy erről az összes emberi orvost szerte a világon tájékoztassák. A mesterséges intelligenciával felruházott orvosok azonban ugyanúgy, ahogy az önvezető autók esetében a járművek, azonnal frissíthetőek és a visszajelzéseiket is közölhetik egymással.
Annak ugyanakkor kicsi a valószínűsége, hogy belátható időn belül az MI és a robotika egész iparágakat töröl majd el. A rutinszerű cselekvést igénylő munkákat minden bizonnyal automatizálni fogják. Maradva az egészségügy példájánál, az általános orvosokat, akik adatokat elemeznek, majd az alapján felállítják a diagnózist, valószínűleg felváltják az MI orvosok. Ennek következtében azonban több forrás juthat majd azoknak az orvosoknak, valamint laborasszisztenseknek, akik új fejlesztéseken, eljárásokon dolgoznak. Ugyanakkor ott vannak az ápolók, akiknek jó motoros és érzelmi, empátiás képességekkel is rendelkezniük kell ahhoz, hogy beadjanak egy fájdalmas injekciót, vagy hogy kicseréljenek egy kötést. Az író szerint emiatt viszont az emberek gondozása még hosszú ideig megmarad emberi feladatnak. Nagyobb az esélye, hogy évtizedekkel előbb lesz MI háziorvosunk, mint ápolórobotunk.
Az izraeli történész azon az állásponton van, hogy a 2050-es munkaerőpiacot az ember-MI együttműködés jellemzi majd, és nem e kettő versengése.
Az ipar fejlődésének korábbi hullámai alkalmával, az automatizálás kapcsán az emberek számára nem okozott gondot átállni egyik alacsony képzettséget igénylő rutinmunkáról a másikra. 1980-ban egy munkanélkülivé vált gyári munkás elmehetett pénztárosnak egy boltba, mivel a váltáshoz csupán csekély mértékű átképzésre volt szükség. Ha azonban egy bolti pénztáros, vagy egy textilgyári munkás 2050-ben a robotizálás miatt elveszíti az állását, aligha lesz képes rákkutatóként, drónkezelőként, vagy egy ember-MI bankárcsapat tagjaként elhelyezkedni – véli Harari.
Így tehát annak ellenére, hogy a technológia fejlődése számos területen megkönnyítheti az életünket, és új emberi munkákat is létrehozhat, ugyanakkor egy új “haszontalan” társadalmi osztály kialakulása is várható. Lehetséges, hogy egyszerre kell majd megbirkózni a magas munkanélküliséggel, és a képzett munkaerő hiányával.
A gépi tanulás és az automatizálás különböző szakmákra gyakorolt hatásait, és főként az ezzel kapcsolatos fejlemények időrendjét nagyon nehéz megbecsülni, mivel ezek legalább annyira függenek a politikai döntésektől és kulturális hagyományoktól, mint a technológiai áttörésektől.
Hozzászólások