A budapesti színházi élet egyik fontos eseményéhez, az immár ötödik éve megrendezett Színházak Éjszakájához 2016-ban a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színházzal, valamint a miskolci Nemzeti Színházzal együtt a debreceni Csokonai Nemzeti Színház is csatlakozott. A program nem titkolt célja, hogy a színházkedvelő közönség ezen az éjjelen a kedvenc teátrumát más „színben”, más oldaláról is megismerhesse: a különböző helyszínekre bepillantva a kulisszatitkokba is beleláthasson.
Mindehhez a célhoz a Csokonai Színház 2016. szeptember 17-én este 20 órától kiváló keretet talált: az eseményre előzetesen regisztrált közönséget négy csoportra osztotta, s minden egyes csoportot egy-egy kiváló színésznő: Majzik Edit, Szakács Hajnalka, Krajcsi Nikolett és Mészáros Ibolya kalauzolta a különböző, csak ezen az éjjelen látható színházi terekbe.
A csoportok első helyszíne azonban közös volt: a nagyszínpadon zajló, Tasnádi Csaba rendezte A víg özvegy próbájában kukkanthatott bele minden résztvevő, hogy azután a csoportvezetők segítségével – vetésforgószerűen – végigjárjon még jó néhány helyszínt.
Az évadnyitó gála óta a nézőtéri büfében és az első emeleti folyósón látható Gyarmathy Ágnes Munkácsy-díjas díszlet- és jelmeztervező kiállításához most magától az alkotóművésztől kaphattunk rendhagyó tárlatvezetést. Az eddig ötszáz előadásban, köztük hatvan debreceni produkcióban résztvevő művész önmagáról és hivatásáról is beszélt: elmondta, hogy nem tartja magát kiszolgáló tervezőnek, hanem olyan képzőművésznek, akinek önálló gondolatai vannak, és ezek a rendező terveivel jó esetben találkoznak. A díszlet- és jelmeztervezőnek emiatt rendkívül műveltnek, s nyelveket beszélő embernek kell lennie, hogy ismerje a darabokat, s külföldön is bármikor tudjon munkát vállalni, mert ahogy fogalmazott: „a művészet nem működik tolmácsolással”. A büfében és a folyosón a számára legkedvesebb munkáiról mesélt: a Debrecenben rengeteget játszott, Pinczés István rendezte Légy jó mindhalálig című darab díszletéről és jelmezeiről, a szintén csokonais Régimódi történet igen jól eltalált ruhadarabjairól, a szegedi Bajazzók bemutatójáról, és a hozzá készített csodálatos, ugyanakkor meghökkentő jelmezekről.
A tárlatvezetés után a Színházak Éjszakája következő helyszínén ismét egy próbafolyamatba csöppenhetett bele a közönség. Csikos Sándor, a színház színművésze és rendezője viszi ugyanis színre az 1956 hatvanadaik évfordulójára készülő darabot, Szélfútta levél címen, amely Mensáros László naplójegyzetein alapszik.
Csikos Sándor először a szintén Gyarmathy Ágnes tervezte díszlet makettjét mutatta meg nekünk, amelyből kiderült, hogy a színpad ebben az előadásban háromosztatú lesz: Mensáros László „gondolati tere”, „cselekvési tere” és a „sors tere” is helyet kap rajta. Az ifjú Mensáros Lászlót Janka Barnabás, az időset pedig Szilágyi Tibor fogja játszani. Ezt követően a darabból egy olyan részletet tekinthettünk meg, amelyben a debreceni Ady Gimnázium drámatagozatosai is aktív szerepet vállalnak.
A színpadi próba után a Stúdiószínház volt a következő helyszín, ahol Ráckevei Anna, a teátrum igazgatója Adorján Beáta dramaturggal és Katona Gábor koreográfussal bármilyen, a színházra vonatkozó kérdésre válaszolt, illetve beszélt a dramaturg- és a koreográfusi munka lényegéről. Az itteni helyszínt Újhelyi Kinga csodálatos énekhangja tette még feledhetetlenebbé.
Ezt követően a program résztvevői a színház fodrásztárában, kelléktárában, illetve zenekari árkában találhatták magukat. A fodrásztárban a parókák, a bajuszok, szakállak készítésének kulisszatitkai mellett még egy „zenés borotválásban” is részünk lehetett. Hogy azután az estet az énekkari teremben zárjuk, ahol Gyülvészi Péter helyettes karigazgató és operaénekes kollégái az énekmesterség szépségeiről és árnyoldalairól nyújtsanak – természetesen egy zenés – ízelítőt.
Az első debreceni Színházak Éjszakája program tehát a gazdag repertoárjával igen jó kezdeményezésnek bizonyult. A nagyszámú közönség és a jó hangulat garanciája lehet a jövő szeptemberi folytatásnak.
Gyürky Katalin
Hozzászólások