A Water Signs trió egy új, lelkes debreceni formáció, akikről nem először írunk. Hamarosan várható az első albumuk megjelenése. Addig is meghallgatható az első saját szerzeményük, illetve érdemes figyelni a Facebook oldalukat, hogy még egy őszi koncerten megnézhessék őket az érdeklődők. Néhány koncerten még ingyen fröccsöt is kínálnak. Az együttessel mélyreható interjú készült, ami lentebb olvasható.
Meséltek a névválasztásról? Van valamilyen személyes sztori mögötte?
Vigó: Úgy jött ez az egész, hogy eleve Zsoltival kezdtük, aztán később bevettük Szücsit. Addig nem volt név. Elvoltunk a Sebestyén Viktória és Villás Zsolt név alatt, de később ez át kellett gondolni. Az, hogy egy harmadik nevet ehhez hozzácsapjunk, az nem működik. Ugye mind a hárman víz jegyűek vagyunk: én rák vagyok, Szücsi is rák, Zsolti halak. Én egy ilyen horoszkópos lány vagyok, és gondoltuk akkor legyen Water Signs. Ez igazán találó.
Zsoltit sokszor lehet látni Megadeth-es pólóban, de ti együtt mégis inkább indie vonalon mozogtok. Ki milyen stílusból érkezett zeneileg?
Vigó: Engem legjobban a System of a Down inspirál, Kispál és a Borz, Lana Del Rey és Flatwood Mac. Kettő női formációt is felsoroltam, náluk inkább az ének, a dalszövegek, amik megfognak, másik kettő inkább zeneileg fog meg.
Zsolti: Én abszolút a thrash és a progressive metál vonalból szoktam meríteni. Nyilván ebben a zenekarban ezt finomabban adom ki, mert nem illene ez ide. Például a most készülő dalunkban a progressive is teret nyer magának. Ha zenekarokra kell kitérni akkor a Megadeth egy kedvencem, Slayer-t is nagyon szeretem.
Szücsi: Nekem, mint műfaj: hard rock, heavy metal, glam-rock. Zenélni a Tankcsapdára kezdtem el. Iron Maiden-t, Helloween-t nagyon szeretem, és a hasonló vonalon mozgókat.
Széles skálát felsoroltatok. Mikor létrejön egy új szám, az hogyan érik össze?
Zsolti: Ez általában úgy szokott lenni, hogy én viszek egy ötletet gitáron, és az vagy tetszik a többieknek vagy nem. Erre az ötletre megírjuk a basszust, Szücsi a dobot. A végén Vigó erre ír szöveget.
Vigó: Meg ilyenkor a dallamot is én írom rá: próbálok abból meríteni, amit szeretek, és létrehozni valami olyat, amit én is szívesen hallgatok.
Vigó, neked mik azok a fő témák, motívumok, érzelmek, amikkel szívesen dolgozol dalszövegírás terén?
Vigó: Az első szövegem a szerelemről szól, ebben a témában több is született. Továbbá valamilyen szinten a traumáimat is így dolgozom fel, jobb kiírni.
Ez működik? Tud egy önépítő dolog lenni ez?
Vigó: Igen, ez ad egy megkönnyebbülést. A hatodik számunk olyan dolgokról szól, amelyeket gyermekkoromban éltem át, jókat és rosszakat is. Ez segít, legalábbis én szeretnék benne hinni.
Mi vezetett titeket a zenéhez?
Vigó: Én jártam 6 éves koromtól a színitanodába. Ezt ilyen musical stúdiónak lehet nevezni. Ott énekeltünk együtt is és szólóban is. Ezt abbahagytam 10 évesen. 15 évesen kezdtem újra, egy sugallat hatására. Megismertem Zsoltit aki mondta, hogy milyen jó a Rocksuliban gitározni, és ennek hatására úgy döntöttem elkezdek járni én is. Basszusgitározni szerettem volna, mert imádom azt a hangszert, de inkább folytattam az éneket. Aztán később csak nem tudtam elengedni a basszusgitárt. Kellet a zenekarba a basszer, úgyhogy elkezdtem ezt is tanulni. Augusztusban alakultunk, és novemberben elkezdtem tanulni a basszusgitárt. Nagyon jó döntés volt szerintem.
Zsolti: Én egyszer láttam egy koncertfelvételt egy Megadeth koncertről, és ez megtetszett: ahogy kiáll az énekes és több ezer embernek énekel. Mivel ő lett az egyik példaképem, ezért kezdtem el én is gitározni.
Szücsi: Full random jött, hogy mi lenne, ha dobolnék. Odaálltam édesapám elé, hogy ezt szeretném csinálni. Mondta nekem édesapám: „jól van fiam. Keresünk neked pár fazekat meg két fakanalat.” Én meg mondtam, hogy nem úgy van az, én rendes dobszerkón szeretnék. Aztán kerestünk dobtanárokat, így megtaláltuk a Rocksulit. De én 12 éves koromig nem is nagyon hallgattam zenét, aztán egyszer csak így csettintésre jött egy ilyen impulzus, és nem volt megállás.
Most már sok helyen koncerteztetek. Ha visszagondoltok a legelső és legutóbbi koncertre. Mi különbség a színpadra állás előtti, közbeni érzelmekben?
Vigó: Nekem az változott, hogy most már merek beszélni. Az első koncerteken még nem beszéltem, vagy ha igen akkor is összevissza beszéltem. Az elején szinte semmit nem mondtam, csak egy sziasztokot.
Zsolti: Én nem vagyok izgulós típus. Azért mégis mostanában sokkal nyugodtabb vagyok. Az elején sokat feszengtem a színpadon, hogy most ez jó vagy nem jó. Most is izgulok kicsit emiatt, de el tudom engedni, ha rontok. Nem rágódom már ezen. Meg az is szerepet játszik, hogy sokat próbálunk, így egészen hozzászoktam a saját dalainkhoz. Szerintem nem is a sok koncertezés, hanem a sok próba miatt izgulunk kevesebbet mindannyian.
Szücsi: Nekem attól függ, hogy mennyit iszok. A legutóbbi koncerten sikerült kicsit berúgnom mire színpadra álltam. A legelső koncerten meg nem voltak sokan, ezért nem is volt okom izgulni. Akkor még csak 8 ember jött el. Most már többen jönnek, utólag sok dicséretet kapunk tök random emberektől, ami nagyon jól szokott esni. Sokat próbálunk: hetente minimum kétszer. Ennek köszönhetően most már magabiztosabbak is vagyunk.
Mik a rövid és hosszú távú célkitűzések az együttessel?
Vigó: Rövidtávon az, hogy országosan megismerjenek minket. Most tavasszal több helyen jártunk kelet-magyarországon, illetve Nagyváradon is voltunk. Cél, hogy ne csak itt Debrecenben ismerjenek minket. Debrecen egy jó hely, de mégis érdemes kicsit terjeszkedni.
Zsolti: Nekem rövid távú célként az lebeg előttem, hogy végre befejezzük a mostani dalt a stúdióban. Kicsit hosszabb távon pedig a lemezkiadás a cél. Azt még nem tudjuk, hogy fizikai formátumban is kiadjuk e, ezt még nem beszéltük meg.
Van olyan hely, ahol álmotok lenne játszani?
Vigó: Nekem van. Én Fishing on Orfűn nagyon szívesen lépnék fel. Az egy olyan alter fesztivál, ahol jól esne játszani.
Szücsi: Nekem tök mindegy a helyszín. A lényeg az, hogy minél több ember legyen.
Zsolti: Én Szücsivel egyetértek. Nekem sem a helyszín a lényeg.
Ha bárkit elhívhatnátok jammelni a magyar zenei életből akkor ki lenne az?
Vigó: Nekem Lovasi András. Egyértelmű. Az összes formációja nagy favoritom.
Zsolti: Nem sok magyar zenét hallgatok. De Krúbival meg a Bëlgával nagyon játszanék egyet. Velük bármikor, bárhol, bármit. Nem is arról van szó, hogy az egész ilyen rap stílus lenne, hanem mi hoznánk egy zenét, ők meg arra valami szöveget.
Szücsi: Charlieval nagyon szívesen játszanék. Meg Vikidál Gyulával .
Hol találkozhatnak veletek az olvasók következőnek?
Szeptember 8-án debreceni Csapó utcán 14 órától. Itt most pont nem lesz ingyen fröccs, de néha a koncertjeinken azzal is várjuk a közönséget.
Hozzászólások