Augusztus 12-én tartották az Első Debreceni Tánczajfesztivált a Malterben. A zaj- és kísérleti zenék széles skáláján mozgó előadók kora estétől egészen hajnalig szórakoztatták az egybegyűlteket. A szervezői csapatból ketten is rendelkezésünkre álltak, így INGATLANnal és VV Heideggerrel beszélgettünk. Interjú.
Itt vagyunk a Malterban a Tánczajfesztivál után. Lement az egész esemény. Hogy értékelitek a dolgot az elvárásaitokhoz képest?
INGATLAN: Rettentően élveztem. Nem is gondoltam, hogy ennyire élvezni fogom.
VV Heidegger. Ugyanezt tudom elmondani. Soha nem gondoltam volna, hogy ennyien eljönnek. Amikor megláttam, hogy több, mint százan érdeklődnek, akkor eldobtam az agyam. Mi lesz, ha itt lesz száz ember, gondoltam. És tényleg sokan eljöttek. Az összes fellépőt nagyon élveztem. Volt bennem egy enyhe stressz mikor odamentem a laptopom mögé, meg a gitáromat kezembe vettem fellépés előtt. Én nagyon élveztem, és úgy láttam az emberek is. Nekem ez hihetetlen volt, hogy ennyien eljöttek, és úgy látszik még többet szeretnének ebből az emberek. A fellépésem alatt valaki deszkával átugratott egy sörösrekeszt, amit észre sem vettem.
Ha jól sejtem, most játszottatok először.
INGATLAN: én már játszottam máshol. Ha már első dolgokról beszélünk, azt azért érdemes megjegyezni, hogy ez volt az első saját szervezésű esemény a barátainkkal.
VV Heidegger: Nekem most volt az első fellépés egyedül is, és Attilával együtt, a Saint Implant formációval is.
Ezzel a rendezvénnyel illeszkedtek valamilyen debreceni hagyományba?
VV Heidegger: Úgy érzem a zajzenének és az ipari zenének van szellemi hagyománya Debrecenben a Lyuhász Lyácint Bt. zenekar, a BanZaj és a Zajkert események által.
A zajzenének már évszázados hagyománya van. Vannak olyan őszajzenészek akikből szívesen merítettek, akikre felnéztek?
INGATLAN: Csak így itthon maradva: Ligeti György hihetetlen dolgokat csinált az ’50-es években. Ő fantasztikus.
VV Heidegger: Én is itthon maradnék első körben. Ligeti György neve számomra is ilyen. Szeretem korai Messiah-t. Illetve nagyon szeretem a power-electronics dolgokat, ezért a Halalnihil nagy kedvenc. De nagyon szeretem a klasszikus külföldi előadókat is mint Luigi Russolo, John Cage. Újabbak közül a Black Leather Jesus. Ugyanakkor, ha átfogóan nézzük a zajzenében benne van, hogy nem is influenceket hozol, hanem a saját, szubjektív élményed hozod.
Említetted John Caget. Ha megnézzük az akkori felvételeket, akkor láthatjuk, hogy a zajzene egy teljes performansszal társult. Hogy érzitek, performansz vonatkozásában a zajzene manapság mennyire tudja megőrizni ezt a jellegét?
VV Heidegger: Úgy gondolom nem kötelező a performansz. Ha nagyon a fogalmi rétegig megyünk le, úgy gondolom minden performansz és minden zaj. Olyan létezik, hogy különböző értelmezések vannak. Van, ami a közízlést szolgálja, van, ami elborult. Ezért szeretem például a Juhász Játszint bt koncerteket, mert van egy tag akinek ez a feladata. Volt olyan koncert, ahol betont kevert meg szétfűrészelt egy asztalt. Van helye a performansznak, de lehet egy kicsit kikopott, változott hiszen sokkal szélesebb a zajzene ma, mint 50 vagy 100 éve. Vannak olyan emberek is mint én, akik sokkal introvertáltabbak és nem képesek egy performanszra, csak játsszák a zenéjüket, és kész.
Ha zenéről beszélünk akkor a melódiáknak, ütemeknek, ritmusoknak, szövegnek összjátékában, mindig felfejthető egy jelentéstartalom. A zajzenénél ez mennyire érvényes?
INGATLAN: Ebben a műfajban azt gondolom nincsen különválasztása, dallamnak, ritmusnak, szövegnek, hanem ez egy organikusan működő dologról van szó, ahol mindenbe bele lehet képzelni mindent.
VV. Heidegger: Ha visszanézünk a kezdetére a zajzenének, látjuk, hogy egy avantgárd mozgalomból, a futurizmusból vált ki. Ez nem véletlen. Szóval megvan ez az avantgárd életérzés benne. Szélesek itt a műfaji keretek, és rengeteg embernek adnak önkifejezési lehetőséget. Lehetnek buborékhangok, unikornisok, stb. vagy csak simán a tömény mizantrópia: az önszeretet csicskaság, ezért utáld magad amennyire lehet, ne csak azért, mert egy szar vagy, hanem mert ember, és minden ember méltó az utálatra. Szóval megvan ennek a spektrumnak a két véglete.
Mennyiben használtok talált hangokat, és mennyiben saját hangokat?
INGATLAN: Ez teljesen mindegy. A lényeg az, hogy milyen hangokat hallasz, nem pedig az, hogy azok a hangok honnan vannak. Tök mindegy, hogy te csináltad, találtad valahol, más csinálta, vagy akár loptál egy kurva nagyot. A lényeg a végeredmény.
VV Heidegger: Csak egyetérteni tudok. Nincs ilyen versenypálya. A játék, az alkotás a lényeg. Ennek mindig van egy érzelmi háttere. Minimum és maximum környékén ugrál az, hogy én mennyire szeretek zenével foglalkozni. Akarok majd harsh noise és power-electronics zenéket is játszani. Nem véletlen, hogy ez a zene ilyen népszerű, hiszen ez az ősidőktől kezdve egy teljes szabadságérzetet ad az embereknek. Meg tudnak róla feledkezni, hogy a körülmények milyen szarok, vagy hogy milyen jók—kinek mire van szüksége. Azt gondolom, ez a Z-generációnak egy kicsit a saját segélykiáltása is most. Engem az érzelmek a düh, az, amik motiválnak.
INGATLAN: Még az elektronikus hangokkal kapcsolatban. Az, hogy az ember keres és talál valódi érzelmeket elektronikus zenében, áramkörök játékában fantasztikus. Ez szerintem egy nagyon szép cél, hogy ez keresve van. Alig van emberi behatás ebben a dologban, de mégis tudunk benne találni emberi dolgokat.
Akkor itt a befogadó az alkotó?
INGATLAN: Nem. Szerintem ez teljesen mindegy, mert az alkotó az le van szarva, a befogadó is le van szarva, az alkotás: az számít. A lényeg az, hogy mit látsz, mit élsz meg. teljesen mindegy, hogy ki csinálta és ki fogyasztja.
Hol talál meg titeket, aki a zenétek után érdeklődik?
INGATLAN: SoundCloudon engem is és VV Heideggert is megtaláljátok.
Hozzászólások